vissza a főoldalra

 2015.07.03. 

Folytatódnak a hatósági ellenőrzések

A miskolciaknak elegük lett abból, hogy a nyomortelepeken hegyekben áll a szemét, és az ott lakók nem akarnak fizetni semmiért

Dr. Kriza Ákos polgármester: szeretnénk biztosítani a rendet a miskolciaknak, élhető környezetet teremteni nekik, hogy ne kelljen szeméthegyektől bűzlő, patkányoktól hemzsegő negyedek mellett élniük, hogy kiszorítsuk az uzsorásokat, a garázdákat és a kábítószer terjesztőket.

 Beszélgetésünk elején nem árt tisztázni; miért is jöttek létre a lecsúszott városrészek?

 A rendszerváltozást követően a nagy nehézipari üzemek bezártak, az emberek munka nélkül maradtak. Megszűnt a kötelező foglalkoztatás, és kialakult egy olyan segélyezési gyakorlat, amelyre egyesek a megélhetésüket alapozták. A jól képzett munkaerő jelentős része elvándorolt. A szocialista kormányok alatt pedig a segélyezési rendszer sajátosságai miatt megindult az inaktív rétegek vándorlása a nagyvárosok, így Miskolc felé is, hiszen magasabbak voltak a juttatások, és a különböző ellátások színvonala is jobb volt. Ezek az emberek, mivel pénzük nem nagyon volt, olcsó, többnyire komfort nélküli lakásokat kerestek, és emiatt, az életvitelt tekintve meglehetősen homogén közösségek alakultak ki azokban a városrészekben, ahol alacsonyak voltak az ingatlanárak és a bérleti díjak.  Az elmúlt 25 évben pedig ezekben a közösségekben több olyan generáció nőtt fel, amelyik nem látta a szüleit dolgozni járni, de még a ház körül sertepertélni sem. Ahol pedig inaktívak az emberek, ott az ingatlanok, és a környezet is leromlanak. Alapvetően ez volt az oka a Miskolci nyomortelepek közül az egyik típus kialakulásának. Szegregátumok alakultak ki az ún. Fészekrakós beköltöztetések – de inkább úgy fogalmaznék, gigantikus csalás-, és visszaélés-sorozat – miatt is. Ennek részletei már jól ismertek, a szocialista miskolci városvezetés ideje alatt ügyvédi és banki segédlettel egyébként alapvetően élhető környékekre, lakótelepekre költöztettek be olyan családokat, amelyek nem tudtak beilleszkedni a zsúfolt közösségekbe. Például volt, hogy disznót vágtak az ötödik emeleti folyosón! Ez a szegregátum-típus sok és kemény munka árán megszűnőben van, a fészekrakós lakások nagy többségét a város már visszavásárolta. Maradt még egy pár, de azokat is visszavesszük, felújítjuk, és arra érdemes személyeknek, fiataloknak, fiatal családoknak adjuk ki.

 A miskolci önkormányzat tavaly nyáron jelentette be, hogy felszámolja a nyomortelepeket, köztük az úgynevezett számozott utcákat. Mivel indokolták döntésüket?

 A nyomortelepek felszámolásának miértjére összetett a válasz. Alapvetően közegészségügyi, közbiztonsági és gyermekvédelmi okai vannak. A miskolciaknak elegük lett abból, hogy ezeken a területeken hegyekben áll a szemét, és az ott lakók nem akarnak fizetni semmiért. Ezeken a környékeken hemzsegnek a rágcsálók, és mindenféle rovar. A gyerekek a szeméthegyek között játszanak, a lakások többségében pedig nincs víz. Több helyen megjelent a hepatitis, szerencsére mindenütt időben sikerült a népegészségügyi szolgálatnak megakadályoznia, hogy járvány legyen, ami egyébként átterjedhetett volna más városrészekre is, hiszen ezek a szerencsétlen sorsú gyerekek integrált iskolákba járnak. A kriminológiai vizsgálatok szerint a nyomortelepeken mindenhol ugyanazok a jellemző bűnözési formák jelennek meg. A miskolci szegregátumokban is jelen van az uzsorázás, az öregek, a tisztességes életet élni próbálók zaklatása, megfélemlítése, a garázdaság, a testi sértés, a családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás, a drogterjesztés és a droghasználat. Egyre rosszabb lett a helyzet, egyre súlyosabb cselekmények történtek, és ebből lett elege a miskolciaknak. 35 ezren nyilatkoztak úgy, hogy egyetértenek a szegregátumok megszüntetésével, a nyomortelepek felszámolásával. Van egyébként még egy ok: megszüntetjük a komfort nélküli bérlakás kategóriáját. Egy olyan 21. századi európai nagyvárosban, amelyik innovációban, modern ipari fejlesztésekben, megújuló energiákban és okos alkalmazások bevezetésében látja a jövőt, nem engedhető meg az, hogy maga az önkormányzat költöztessen családokat komfort nélküli ingatlanokba, konzerválva ezzel a nyomort. Sokan kérdezik, miért nem javítjuk fel ezeket a házakat, hogy magasabb komfortfokozatúak legyenek. Felmértük az ingatlanokat, és sajnos a legtöbbet annyira tönkretették, hogy már nem lenne gazdaságos a felújításuk. Ráadásul ez csak közpénzből történhetne, ami, ugye, megint csak számos kérdést vetne fel, és felháborodást okozna a rendesen adózó, számláikat fizető miskolciak között – teljesen jogosan!

 Mikor indultak el az önkormányzati hatósági intézkedések a problémás térségekben?

 A hatósági intézkedések 2011-ben kezdődtek. A hatóságok jelzésre, bejelentésre mennek. Számos esetben volt arra példa, hogy az egyik hatóság kiment, és sok-sok olyan szabálytalanságot is felfedezett, amiben ő maga nem intézkedhetett. Ezeket jelezte az illetékes szerveknek, amelyek aztán hamarosan kimentek, és esetleg még ők is észrevettek valamit, ami megint mások illetékességébe tartozik, akik aztán megint meglátogatták az adott családot. Így alakult ki a gyakorlat, hogy most a hatóságok együtt mennek, és egyszerre ellenőriznek.

 Hatóság alatt rendőröket, vagy polgárőröket értsünk?

 Egyiket sem. Minden egyes hatóság a rá vonatkozó ágazati jogszabály alapján végzi az ellenőrzést. A Szociális Osztály a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényben, az Építési és Környezetvédelmi Hatósági Osztály a hulladékról szóló törvényben, a közszolgáltatók, mint például az ÉMÁSZ az adott közszolgáltatással kapcsolatos jogszabályban lefektetett felhatalmazás alapján végezhet ellenőrzést. Minden szerv külön-külön, saját hatáskörben jár el. És ez nem összetévesztendő a kormányhivatalok szakigazgatási szervezetei által tartható összevont ellenőrzésekkel. A rendőrség és a Miskolci Önkormányzati Rendészet ezeknek a hatóságoknak a kíséretét látja el. A rendőr, vagy a rendész a hatósági személy akadályoztatása esetén intézkedik, hogy az ellenőr bejusson az ingatlanba, illetve ők vigyáznak az ellenőrzést végzők testi épségére. A rendőrök és a rendészek tehát nem mennek be a házakba. A kapuban vagy a lépcsőházban várakoznak, és csak akkor kísérik be a hatósági személyt a lakásba, ha arra az intézkedést végző ellenőr kéri fel őket.

 Ha egy lakó jogcím nélkül él egy lakásban, és nem fizet a közüzemi szolgáltatásokért, akkor az utcára kerül?  

Mi csak az önkormányzati tulajdonú lakásokat vizsgáljuk ebből a szempontból. Természetesen, ha valaki jogcím nélkül használ egy köztulajdonban lévő ingatlant, akkor eljárást indítunk ellene, és bírói végzéssel kilakoltatjuk. Ez így fair a tisztességesen fizető polgárokkal szemben. Igazságtalan lenne, ha valakiknek hagynánk, hogy ingyen lakjanak olyan lakásokban, amelyekért mások havonta fizetnek. A közüzemi tartozásokat - mint a vízdíj, szemétdíj – pedig behajtjuk. Önmagában azért, mert valakinek tartozásai kezdenek felhalmozódni, még nem kerül az utcára. Számos olyan élethelyzet adódhat, amikor ez a fizetési szándék megléte ellenére előfordul. Ilyenkor lehetőséget adunk, hogy az illető megpróbálja rendezni a tartozását, részletfizetési lehetőség is van, tehát humánusan kezeljük az ilyen ügyeket. Persze csak egy bizonyos összeghatárig. A notórius nemfizetőkkel szemben el kell járnunk.

 Sokan ezeket az intézkedéseket rasszistának, cigányellenesnek titulálják. Mi erről a véleménye?

 A nyomortelepek felszámolása, és az ellenőrzések nem faji, és nem nemzetiségi kérdések. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretnénk biztosítani a rendet a miskolciaknak, élhető környezetet teremteni nekik, hogy ne kelljen szeméthegyektől bűzlő, patkányoktól hemzsegő negyedek mellett élniük, hogy kiszorítsuk az uzsorásokat, a garázdákat és a kábítószer terjesztőket. Egyébként én magam kértem fel a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, hogy segítsenek rendezni a nyomortelepek helyzetét, mérjék fel, kikben van meg a hajlandóság az integrációra, az együttélés szabályainak a betartására. Azon dolgoznak, hogy kiemeljék őket ezekről a helyekről, és segítik a beilleszkedésüket az új lakókörnyezetükben is. De zajlik például az ún. Jelenlét program is, amelyben a szeretetszolgálaton kívül több civil szervezet is részt vesz. Ők azon munkálkodnak, hogy a lerobbant városrészekben önszerveződő, magukért tenni akaró, és tenni tudó közösségek jöjjenek létre, amelyek aztán saját maguk alakítják élhetővé a környezetüket Tehát egyáltalán nem fekete és fehér ez a kép, többféle és többirányú intézkedés zajlik párhuzamosan; egyáltalán nem arról van szó, hogy csak megyünk és eldózerolunk mindent. Ez egy nagyon összetett folyamat, amit a bulvármédia szeretne úgy beállítani – persze ebből élnek – hogy itt embertelen, kegyetlen, rasszista, kirekesztő intézkedések történnek. Erről szó sincs. Mi – az ombudsmannal ellentétben – nem foglalkozunk azzal, hogy valaki cigány-e vagy sem. Azt nézzük csak, hogyan él. Azt viszont megnézzük! És ragaszkodunk hozzá, hogy mindenkivel betartassuk a törvényeket és a jogszabályokat.

 Igaz, hogy a nyomortelepen lakók csak akkor kapnak 1,5 millió forintot, ha elköltöznek a városból?

 A lakásrendeletünknek ezt a részét a Kúria megsemmisítette. De ez így sarkítás is. Nem adtunk készpénzt senkinek, az új lakás vásárlásához járultunk hozzá, s az eladó kapta meg az összeget. A korábbi lehetőséggel egyetlen család élt. Egyébként nem volt olyan könnyű a támogatáshoz hozzájutni. Csak akkor lehetett igényelni, ha a bérlőnek se lakbér, se közüzemi tartozása nem volt. De mondom, ezt a passzust a kúria megsemmisítette. A miskolci lakásrendelet szerint senki nem kap lelépési pénzt.

 Állítólag Brüsszel úgy értékeli, hogy a miskolci önkormányzatnak a „Számozott utcák” ügyében hozott intézkedései sem az uniós romastratégiák keretrendszerével, sem a kormány által a magyar romastratégiában vállalt intézkedésekkel nincsenek összhangban. Beleszólhat-e Brüsszel egy város döntésébe?

 Ismét hangsúlyozom: ez nem nemzetiségi kérdés. Egyébként nem is végezhetünk arra vonatkozó felmérést, hogy valahol cigányok laknak-e vagy sem. Ezért nem állnak meg az ombudsmani állítások. Az ő hivatala végzett, végezhetett arra vonatkozó vizsgálatokat, hogy egy-egy miskolci városrészben hány cigány lakos él?

Ahogy az előbb is mondtam: sokan csak egy oldalát látják ennek az intézkedés-sornak. Sem az ombudsman, de még egy munkatársa sem vett részt egyetlen helyszíni ellenőrzésen, nem nézte meg, hogyan is történik egy ilyen a valóságban. Beadványok, és elbeszélgetések alapján tájékozódott. De onnantól egy állítás van szemben egy másik állítással. Hogyan lehet így objektíven megítélni bármit is? Brüsszel jelezheti a kormányzatnak, ha problémásnak ítél valamit, és lehet persze bíróság elé vinni az ügyeket, de Miskolc vonatkozásában, tudtommal, ilyesmi nem történt.

 Több mint egy évig vizsgálta az ombudsman a miskolci hatósági ellenőrzéseket; jogsértőnek találta. „Miskolcon olyan jogszabályi felhatalmazás nélküli, megfélemlítő hatású, razziaszerű közös hatósági ellenőrzési gyakorlatot alakítottak ki, amely a tisztességes eljáráshoz, a magánszférához és a jogorvoslathoz való jogot, valamint az egyenlő bánásmód követelményét is sérti” – jelentette ki Székely László, az alapvető jogok biztosa és Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi biztoshelyettes. Ezután sem gondoltak arra, hogy leállítják a hatósági ellenőrzéseket?

 Az ombudsman ajánlásokat fogalmaz meg. Az ellenőrzések viszont Miskolcon eredményesek, és a lakosság támogatja ezeket, még a nyomortelepeken élők közül is sokan. Napi szintű visszajelzéseink vannak, éppen egy, az egész városra kiterjedő közbiztonsági témájú fórumsorozat közepén tartunk; és mindenhol azt mondják az emberek: folytassuk. Folytatni fogjuk.

 Megfelel a valóságnak, hogy a „Számozott utcákat” azért kell ledózerolni, mert útjába állnak a stadionfejlesztésnek?

 A Számozott utcai nyomortelep felszámolása és a stadionépítés két utcányi területet tekintve valóban találkozik, - 11 számozott utca van, a Kilencedik és a Tízedik utcákat érinti a stadion parkolójának építése. De, hangsúlyozom, a két program között nincs ok-okozati összefüggés. Más utcákban, sőt más városrészekben is bontunk. A két program független egymástól.

 A városlakók üdvözlik minden egyes nyomortelep felszámolását?

 Erre egy lakonikus igennel tudok válaszolni.

 Mit mutatnak a számok: a hatósági intézkedéseket követően csökkent Újgyőr, Diósgyőr területén a bűncselekmények száma?

 A hatósági ellenőrzések ott történnek, ahonnan bejelentés érkezik. Ha valahol nagyon sok a probléma oda időnként visszamennek, hogy felmérjék, történt-e javulás. Az ellenőrzések során olyan bűncselekményekben és szabálysértésekben kellett intézkedni, mint kiskorú veszélyeztetése, áramlopás, állatkínzás, oltatlan ebek, illegális szemétlerakás, közegészségügyi veszélyeztetés, illegális vízvételezés, lakcím-bejelentési kötelezettség elmulasztása, szemétszállítási szerződés hiánya, és még sorolhatnám. Ha a hatóságok rendszeresen mozognak egy területen rendőri és rendészeti kísérettel, akkor ott csökkenni fog a szabálysértések, bűncselekmények száma. Pontos adatot nem tud senki mondani, hiszen a szegregátumokban élők gyakran nem jelentik, ha ellenük valaki bűncselekményt követ el, és tanúskodni sem mernek sokszor. De a hatóságok gyűjtik a statisztikákat. Volt olyan év, hogy nyolc esetben kellett kiskorú veszélyeztetése miatt intézkedni. Ha csak egyetlen gyereknek tudjuk könnyebbé tenni az életét, már megérte.

 Polgármester úr szerint mi az oka annak, hogy míg önök a rendpártiak, addig a baloldaliak a bűnözőket, vagy a szabálytalanságokat elkövetőket védik?

 A különböző kormányok alatt sok-sok milliárd forintot költött már a magyar állam felzárkóztatásra, a szegénység mérséklésére, hiába. Akik minket támadnak az intézkedéseink miatt, azt próbálják meg elhitetni a közvéleménnyel, hogy a mélyszegénységben élők, a nyomortelepek lakói mind önhibájukon kívül vannak olyan helyzetben, amilyenben, és ezért szánalomra méltóak, sőt közpénzből kellene őket támogatnunk; komfortos otthonokat kellene nekik építenünk, hogy talpra álljanak, integrálódjanak. A baloldaliak mindig is így gondolkodtak. És éppen az ő segélypolitikájuk vezetett oda, hogy egész generációk nőttek fel úgy, hogy a családban nem dolgozott senki, mégis megéltek, és nem is olyan nagyon rosszul. Ennek azonban vége. A munkaalapú társadalomé a jövő. Ez a kormányzati szándék, és Miskolcon is mindent megteszünk ennek elősegítésére. Vannak, akik tényleg nem a saját hibájukból szegényedtek el. De ők vannak kevesebben, és ők többnyire próbálnak is kitörni a helyzetükből. A szegénység nem egyenlő az igénytelenséggel, a tolvajlással, a restséggel. Magyarországon minden gyermek és felnőtt számára nyitott a tanulás, a szakma megszerzésének lehetősége, s egy jó szakma birtokában munkahelyet is lehet találni. Ezt szolgálja a például közmunkaprogram is. Van kiút a nyomortelepekről, de erre az útra az érintetteknek akarni kell rálépni, nem lehet a közösségtől várni, hogy az majd eltart bárkit is érdemtelenül.

Medveczky Attila