vissza a főoldalra

 2015.07.10. 

A liberális kisebbség ránk erőlteti világát

Melegházasság és Budapest Pride

Ismét közeleg a Budapest Pride, immár 20. alkalommal hívják fel mindannyiunk figyelmét a homoszexuálisokat ért kirekesztésre és jogfosztására – tudhattuk meg az előzetes sajtótájékoztatókból. Azonban ahogy én látom, világunkban nem elnyomásról, hanem a melegek látványos térnyeréséről és ennek túlzott anyagi támogatottságáról van szó.

Májusban Írország döntött népszavazás útján a melegházasság engedélyezéséről, pár napja az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nyilvánította ki, hogy ugyanezt engedélyezi minden polgára számára, az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermann ezt követően pedig azt nyilatkozta, hogy az unió összes tagállamát meg kell próbálni rávenni a melegházasság elismerésére. Az internetet elborította a szivárvány, a Facebookon Mark Zuckerberg vezetésével milliók szivárvány árnyalatot adtak profilképüknek – Arnold Schwarzeneggertől az Indexig –, hogy örömüket fejezzék ki a döntés kapcsán.

Egy olyan határozat kapcsán, mely messze nem csak erkölcsi szempontból támadható. Hogyan történhetett meg a „demokrácia hazájában”, hogy egy kilenctagú testület, a Legfelsőbb Bíróság döntött ilyen fontos társadalmi kérdésben? Hova lett a hatalmi ágak szétválasztása, hogyan egyeztethető ez össze az Egyesült Államok alkotmányával, mikor a bíróság nem törvényhozói testület?

Az is árulkodó, hogy a „szabadság hazájában” nem vitték az ügyet sem a politikusok, sem a nép elé, a Legfelsőbb Bíróság is csak 5:4 arányban szavazta meg a melegházasság engedélyezését. Társadalmi kérdésből jogi kérdést kreáltak, megfosztva ezzel az embereket a szabad véleménynyilvánítástól.

A döntésnek csak örülni szabad, mint ahogy itthon is nekiesnek annak, aki kritizálni meri a július 3-án kezdődő Budapest Pride-ot. A mélységesen kirekesztő Magyarországon ugyanis tíz napos melegfesztivált lehet rendezni, hogy aztán a résztvevők 11-én, szombaton megtartsák ordenáré felvonulásukat az Andrássy úttól a Tabánig, soraikban Alföldi Róberttel, D. Tóth Krisztinával és Kulka Jánossal.

Milyen hátrányos megkülönböztetés éri őket Magyarországon, ami másokat nem? Azzal ki törődik, hogy valaki elesik egy állástól testalkata vagy fizimiskája miatt? A televízióban még egy melegeket kirekesztő reklámot sem láttam, de hányban sugallják azt, hogy szégyellni való régi típusú mobiltelefont használni stb.? Gúnyolódásnak mindenki ki van téve, a miniszterelnököt vagy bárki mást hányszor szólták már le azért, mert vasárnaponként templomba jár és a szokásosnál több gyermeket vállalt? Diszkrimináció inkább pozitív értelemben történik a homoszexuálisok esetében. Kíváncsi lennék, hogy a felvonuláson milyen mértékben lesznek érvényben az utcán való megjelenést szabályozó törvények, nem lesznek-e közszeméremsértésnek tanúi a kilátogatók?

Ahogy kirekesztettségről, úgy jogfosztásról sem beszélhetünk, ugyanis a házasság egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, mely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Már maga a melegházasság fogalom sem állja meg a helyét. A nyugati kultúrában a házasság eredendően vallási intézmény, melynek mindig is volt vagyonjogi vonzata. A XIX. század végén aztán az állam is átvette, de ez nem azt jelenti, hogy bárki kedvére megváltoztathatja annak fogalmát. Hála Istennek ezt rögzíti jelenlegi alkotmányunk a fenti leírásnak megfelelően, így Magyarországon nem is engedélyezhetik egyelőre a melegek házasságát.

Különben sem világos, hogy a liberális világ gyermekei, akik rendre elutasítják a keresztény értékeket és hagyományokat, miért vágynak a házasság kötelékére. Hiszen ma a bejegyzett élettársi kapcsolat és a házasság között alig van különbség, nevelhetnek közösen gyerekeket, részesülhetnek szociális juttatásokban (pl. családi pótlék vagy özvegyi nyugdíj) a homoszexuális párok tagjai is. Az eltérés annyi, hogy nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak közösen örökbe gyermeket, és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben.

Egyértelmű, hogy szó sincs valódi jogi küzdelemről, kirekesztettségről. Egész egyszerűen a liberális társadalom saját képére akarja formálni a világot, dollármilliárdokkal a kezében. Azonban évezredes értékeket, az emberi társadalom alapját felrúgni egyáltalán nem könnyű. Ez a mi reményünk.

Märle Tamás