vissza a főoldalra

 

 

 2015.07.17. 

Mocsai Lajos „hibája”

A Debreceni Egyetem (DE) díszdoktorává avatta a Testnevelési Egyetem rektorát, a kiváló kézilabda-mesteredzőt, Mocsai Lajost. Külön pikantériája az ügynek, hogy bár a balliberális média értesülései szerint az egyetem oktatóinak nagy része határozottan tiltakozott a tervezett doktorrá avatás ellen, ám amikor hivatalosan szavazásra lett bocsátva az ügy, az intézmény legfőbb döntéshozó szerve, a szenátus teljes konszenzussal fogadta el a jelölést, így Mocsai Lajos végül mégis a DE díszdoktora lett…

Előre bocsátjuk, hogy Mocsai Lajos a legcsekélyebb mértékben sem szorul védelemre. Eddigi tevékenysége, és egész, a sport sajátosságának köszönhetően előttünk zajló edzői, tanári, valamint vezetői pályafutása alapján teljes joggal kapta meg a DE megtisztelő címét. Méltó rá, hogy díszdoktor legyen! Ám volt itt egy rendszerszerűen működő mechanizmus, melynek emberei hozzászoktak ahhoz, hogy négy évtizeden át ők mondták meg, kiből lehet doktor, kiből nem.

Érezhetően nehezen viselik, hogy ennek a döntésnek a privilégiuma esetleg kikerül a kezükből, de legalábbis osztozniuk kell rajta másokkal. Ezért támadták számos fórumon azt a körülbelül egy évvel ezelőtti ötletet is, miszerint a kormányzat néhány szakterület felelős és méltó szervezetének lehetőséget adna doktori címek adományozására. Például a Magyar Művészeti Akadémia vagy a Magyar Olimpiai Bizottság mint az adott területek tekintélyes szervezetei. Biztosra vehető, hogy az ötletet elképesztő elánnal támadóknak nem az a baja, hogy a MOB vagy az MMA jelölése után esetleg hárommal vagy öttel több doktor lesz az országban, hanem az, hogy azt a három vagy öt új doktort nem ők jelölhetik ki, hanem mások.

Mocsait legalább 6-8 éve rendszeresen „eláztatják” valamiért. Amikor egyszerre volt az MKB Veszprém edzője és férfi szövetségi kapitány, akkor az volt a baj, hogy álláshalmozó. Amikor aztán lemondott a Veszprém vezetőedzői posztjáról, és maradt csak kapitány, akkor az lett a baj, hogy bár jól keres, alig dolgozik, hiszen a kapitányi munka csak időszakos. A londoni olimpiai 4. helyezés után egyes fórumokon őt okolták, hogy nem sikerült a dobogón végeznie a férfiválogatottnak, holott azzal a játékoskerettel, abban a mezőnyben minden képzeletet felülmúló bravúr volt bekerülni a legjobb négy közé. Amikor hatvan évesen úgy döntött, hogy lemond kapitányi posztjáról és megpályázza az önállósuló TF rektori munkakörét, ráfogták, hogy menekül a süllyedő hajóról, majd később azt, hogy ha megnyeri is a rektori pályázatot, az csak azért lesz, mert közismerten jobboldali beállítottságú. Holott ha van ember, aki alkalmas a TF vezetésére, akkor az éppen Mocsai Lajos, hiszen közel négy évtizede kötődik a tanintézményhez, és miután nemcsak hallgatója, de később tanára, kutatásvezetője, majd dékánhelyettesi beosztásban menedzserigazgatója is volt már az egyetemnek, talán ő az egyedüli, aki a padsorokban ülő hallgató, a katedrán álló tanár, illetve a vezetői hivatalban dolgozó szakember fejével is képes gondolkodni, és megoldást találni az ismét önállóvá vált egyetem előtt álló kihívásokra és a felmerülő problémákra.

Látható tehát, hogy bármit tesz is Mocsai, nem tud jót tenni, vagy ezért, vagy azért, de egészen biztos, hogy céltábla lesz belőle, holott edzői és tanári pályafutása önmagáért beszél, eredményeit, kiemelkedő sikereit hosszan lehetne sorolni. 1982-ben, 28 évesen edzőként BEK-et nyert a Vasas női csapatával. Vezetésével 1986-ban a férfi nemzeti együttes megszerezte eddigi egyetlen vb-érmét, két évvel később, a szöuli olimpián pedig a 4. helyen végzett a Mocsai-csapat. 1989 és 1998 között tíz eredményes esztendőt töltött a világ legerősebb férfibajnokságában, a német Bundesligában. A Lemgo csapatával KEK-et, a Nettelstedttel két alkalommal City-kupát nyert. 1998 és 2004 között a magyar női válogatott szövetségi kapitánya volt. Irányításával a női válogatott 1998-ban Eb-bronzérmet, 2000-ben olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnokságot nyert, 2003-ban pedig világbajnoki döntőt játszott. 2008-ban KEK-et nyert az MKB Veszprém csapatával. 2010-ben ismét a magyar férfiválogatott szakvezetője lett, legjobb eredménye a londoni olimpián elért negyedik helyezés. Csapataival a magyar bajnokságot hétszer, a Magyar Kupát hat alkalommal nyerte meg. Európai mesteredző, magyar mesteredző, 2002-ben megkapta az Európai Kézilabda-szövetség Életmű Díját. A szakmaiak mellett számos állami és közéleti elismerésben is részesült. 2000-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2014-ben pedig a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.

Mocsai Lajos példás családapa, feleségével lassan negyven éve házasok, négy gyermeket neveltek fel. Felsőmocsoládon, a kicsiny Somogy megyei faluban a családhoz kötődő, de kétségbeejtő állapotú kúriát több évtizedes kemény munkát és rengeteg pénzt rááldozva felújították, amely így mára a község büszkesége és első számú látványossága lett. Vagyis Mocsai Lajos – ellentétben a rendszerszerűen működő mechanizmus kiszolgálóival, akiknek mások gyalázásánál több nem telik a képességeikből – magánemberként is képes volt maradandó értéket teremteni. Tette mindezt úgy, hogy bár sohasem a mellét döngetve, de azért nagyon is egyértelműen kifejezte és kifejezi a mai napig, hogy hol áll, milyen értékrend szerint él és gondolkodik. Ez pedig roppant veszélyes a rendszerszerűen működő mechanizmus haszonélvezői szemében. Mocsai Lajos ugyanis sokak számára példa lehet arra, hogy nem csak idegenszívűként, de magyarságát büszkén vállalva, hazája érdekében dolgozva is lehet valakiből sikeres ember a hivatásában és magánemberként egyaránt.

Ez a nagy „hibája” Mocsai Lajosnak, ezért támadják ennyire bőszen mindenért, talán nem is sejtve azt, hogy minél inkább támadják, annál inkább tisztelni és becsülni fogjuk őt itt, ezen a térfélen! Ráadásul ez a tisztelet és megbecsülés teljesen független attól, hogy végül – hála Istennek – mégis díszdoktor lett Debrecenben.

 

Kovács Attila