2015.07.17.
Huszonötezer
A szerkesztőségben
felejtettem a mobilomat, vissza kellett fordulnom, de szerencsém
volt, mert pont a kapuval szemben találtam üres helyet. Éjfél
múlt tizennyolc perccel, gondoltam gyorsan felszaladok érte. Mi
tagadás, nem mértem meg, hogy a zebra és az autó orra között
nem hibádzik-e a távolság, meg van-e a rendeletben és a
KRESZ-ben előírt
5 méter
? A Ráday utcában ezen éji órán rajtam kívül minden
mozdulatlan volt. 5 munkanap múltán megérkezett egy csekk és
benne a vérvalóság: megbüntettek, 25 000, azaz huszonötezer
forintra. Ezt az összeget autóval elkövethető enyhe fokú szabálysértésért
róják ki. Megírták, sem reklamáció, sem részletfizetés és
egyáltalán semmilyen érv nem hozható fel, ne is próbálkozzon
az állampolgár semmivel. Mondjuk ezt furcsállom, de legalább
egyenesen meg van mondva, nem ámítanak, mondván: fellebbezzek
nyugodtan etc., hogy a végén ugyanide jussak. Nem mondom, hogy
nem okozott problémát a havi nyugdíjam negyed részének
lekapcsolása, de alapbosszúságom igazi csodálkozássá
merevedett.
Honnan vették észre?
Mint mondtam, egy lélek nem járt a környéken sem.
Egy életem, egy
halálom, döntöttem. Ennek a rendszernek a működési elvét
kikurkászom. Azért is, mert egy hónappal korábban egyik ismerősöm
Pest megyei házába ugyancsak egy csendes, éjszakai órán, míg
ő aludt, betörtek. A háza a település Fő utcájában található.
Elvitték a kis nyugdíját az utolsó fillérig. Mondták,
szerencse, hogy megtalálták, mert ha nem találták volna meg a
hallban a pénzt, bizonyára kiverték volna belőle. Ott a
tetthelyen bár megjelentek seperc alatt a rend őrei, de a mai
napig érdemi mondanivalójuk nincs az ügyről.
Adva van ugyebár
két elkövető, két tettes. Az egyik én, az ismert elkövető
(akinek minden adata kiadva rendészeknek, munkafelügyelőknek),
az éj leple alatt sötétben bujkáló autós, aki ha pár percre
is, amikor a tisztes polgárok az igazak álmát alusszák, sunyi
módon megközelíti 5 méteren belül a zebrát. Vitán felül
meg kell büntetni, méghozzá példásan, hogy kétszer is
meggondolja legközelebb. Jóllehet az ilyen elvetemültek –
mint a nyilvántartott gépkocsi-tulajdonosok – ellen, nem ez az
egyetlen bevethető fegyver. Vannak ugye a közutakon a lombos fák
takarásában elhelyezett indokolatlan sebességkorlátozó táblák,
az ezekre rálátó traffipaxok, a közterületeken a közterület-felügyelők,
a parkolóőrök, a nem hitelesített parkolóórák, a kerékbilincset
felrakók, s a kerékbilincset levenni hivatottak, a pénzbehajtók,
a bírósági végrehajtók és a nem bírósági végrehajtók,
valamint a közlekedési rendőrök, akik, ha unatkoznak, akkor is
megállíthatnak egy autóst. És van az ismeretlen tettes, akinek
velem szembeni előnye behozhatatlannak tűnik. Az általa elkövetett
bűnök többnyire megtorolatlanok maradnak: kis idő elteltével
lezárják ügyüket. Ahelyett, hogy az olyan ismert elkövetők
– mint a gépjármű tulajdonosok – ellen újabb és újabb,
ötletesnél ötletesebb elfogó készülékeket rendszeresítenek,
nagyon sok pénzért, nem lehetne egy fáradt pillantást vetni az
ismeretlen elkövetők világára? Még mindig itt motoszkál
bennem a kérdés: honnan vették észre, hogy megálltam pár
percre? Csak nem az történik, hogy a kihelyezett kamerákon
keresztül az autósokat pásztázzák éjjel nappal, mert ők
fizetnek, ellenük fellépni minden pénzt megér? De ha jogilag
ez nem aggályos, akkor hogy nem jutott még senkinek eszébe
bekamerázni a bűnözők vadászterületét, az elhagyott vidéket?
czyla
|