vissza a főoldalra

 2015.07.17. 

Praxisvásárlás

Legyen vonzó a háziorvosi pálya

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól a betegek ellátásáért járó összegből finanszírozhatnák a praxisvásárlást a háziorvosok. Jelenleg 240 tartósan betöltetlen körzet van, ebből 100-110 helyen több mint egy éve nincs állandó orvos. Az új lehetőséggel helyzetbe lehet hozni a fiatalokat? – kérdeztük Dr. Selmeczi Kamill elnök urat.

 Nem problémás, ha a háziorvosok közpénzből szerezhetnek magánvagyont?

 – Az a forint, ami a háziorvosi praxist működtető vállalkozó vagy vállalkozás számlájára mint támogatás – nem díj – megérkezik nem tekinthető közpénznek. Hiszen a praxis nem költségvetési intézmény, olyan, aminek gazdasági vezetője is van, és elszámolási kötelezettséggel tartozik az államkassza felé. Esetünkben még arról sincs szó, hogy a szolgáltatás tényleges díját kifizetné a megrendelő, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – közvetve a magyar állam –, mert erre nincs elegendő forrása. Ezért támogatást juttat a háziorvosi vállalkozónak vagy vállalkozásnak, hogy ebből gazdálkodva a szerződésben előírt szolgáltatást, a betegállását biztosítani tudja. A vállalkozás, mivel nem minden költségelemet figyelembe vevő díjért dolgozik, hanem támogatást kap, egyéb más tevékenységéből kell kiegészítenie a forrást, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségének megfeleljen.

 Ez hogy történik a gyakorlatban?

 – Az ügyelet, az üzemorvosi tevékenység, s más egyéb magánellátási körbe tartozó bevételek biztosítják a forrást ahhoz, hogy ez az alulfinanszírozottság ne akadályozza a szerződésben foglalt szolgáltatás teljesítését. A kórházaknál mindez egyértelműen költségvetési hiányként jelenik meg, de a vállalkozásoknál ilyenről nem is lehet szó, mert abban a pillanatban, hogyha hitelezői úgy döntenek, hogy felszámolási eljárást indítanak ellenük, azzal jár, hogy nem tudják a szerződésben vállalt kötelezettséget teljesíteni. Tehát a hiányt, nekünk, háziorvosoknak kell pótolnunk az ellátás érdekében. Eléggé furcsa lenne úgy kezelni az államkasszából származó pénzt, hogy az onnantól is közpénzként él tovább, miután beépül a vállalkozás kasszájába. Hiszen éppen azért jött létre a vállalkozásként működő egészségügyi alapellátás, hogy nagyobb legyen a mozgástere a háziorvosoknak abban, hogy a legmegfelelőbb módon, s a számukra szakmailag is megalapozott szolgáltatást nyújtsák a betegeknek, úgynevezett egzisztencia-vállalkozáson keresztül. Ez azt jelenti, hogy bár profitérdekeltségű vállalkozásokban tevékenykedünk, de a rendszerben esetleg képződő nyereséget visszaforgatjuk, hiszen abban vagyunk érdekeltek, hogy a vállalkozás stabilan tudja a vállalt kötelezettséget biztosítani. S természetesen abban is, hogy ha módunkban áll, szakmailag igényesebb, jobb betegellátást nyújtsunk. Tehát újfent hangsúlyozom, hogy hamis az a nyilatkozat, mely szerint a vállalkozásból törlesztett praxisvásárlás közpénzből történik, hanem a szolgáltatásért kapott támogatásból, aminek a fölhasználásáról a háziorvos gazdálkodó teljes mértékben szabadon dönt. Az, hogy a praxisvásárlásnak mint befektetésnek a hiteltörlesztését ebből a forrásból biztosítjuk, az éppen olyan, mint bármelyik más vállalkozásnál, hogyha valaki tőkét fektet be, akkor ennek a költségeit a későbbiekben a bevételből kigazdálkodva törleszti és visszafizeti. Azért kellett törvényi beavatkozás, és változtatás, mert a praxisjog mint vagyonértékű jog és koncesszió személyhez kötött. Erre egy személyes példa: nekem praxis-, tehát koncessziós jogom van az alsónemesapáti háziorvosi körzetre, de a szolgáltatást a MEDI+SEL Bt. keretei között biztosítom. Tehát ez a bt. realizálja a bevételeket, s amennyiben hitelfelvételre kerül sor, akkor annak a visszafizetése is ebből a forrásból történik. Az új szabályozás azt teszi lehetővé, hogy ne kelljen magántőkével rendelkeznie egy fiatal orvosnak ahhoz, hogy praxist tudjon vásárolni, hanem ehhez államilag támogatott hitelt kaphat. A hitel visszafizetését pedig az OEP-től is származó bevételekből tudja törleszteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fiatal generációból ezzel az egyértelmű pénzügyi könnyítéssel várhatóan többen vállalkoznak majd arra, hogy háziorvosi praxisban dolgozzanak, s ezzel a generációváltás is elindulhat a rendszeren belül.

 Tehát egyetért az egészségügyért felelős államtitkárság javaslatával?

 – Így van, mert 6000 körzetben a dolgozók harmada nyugdíj közeli vagy már nyugdíjas, mert nem tudja átadni a praxist a fiatalabb orvosoknak. Eddig praxist vásárolni, fiatal embernek, hitelképtelenül nem volt lehetősége. A változtatással a pályakezdő, fiatal orvos hitelképessé válik. Így minden lehetőség adott ahhoz, hogy optimális korösszetétel jöhessen létre, feltéve, ha sikerül megállítani az orvoselvándorlást.

 Elnök úr szerint miért lényeges – ahogy olvastam –, hogy a praxisügyben szűküljön az önkormányzatok beavatkozási lehetősége?

 – A koncesszió megvásárlása az első alkalommal alapvetően azt jelenti, hogy az úgynevezett területi ellátási kötelezettséget, amit eredetileg az önkormányzatnak írt elő törvény, azt a praxisjoggal rendelkező háziorvos átvette. A koncesszió keretei között az önkormányzattal, illetve az OEP-pel kötött szerződés alapján a vállalkozó folyamatos szolgáltatást nyújt – s ezt a területi ellátási kötelezettséget adja át, amennyiben praxisváltásról van szó. A praxispiac speciális piac, hiszen praxist csak a törvényben előírt jogosultságokkal és jogosítványokkal rendelkező orvos vásárolhat. Tehát arról, hogy ki lehet a távozó háziorvos utódja, megfelelő jogszabály rendelkezik. Amennyiben ez az adásvétel két orvos között létrejön, ebbe az önkormányzatnak már nem lehetne módja beavatkozni, hiszen csak jogosult lehet az utód. Amennyiben az utód megfelel a feltételeknek, vele szerződést köt az OEP, és szerződéses kényszerbe kerül az önkormányzat is. Okafogyottá válik tehát, hogy az önkormányzat vagy a polgármester a praxisvásárlásba bármilyen módon beavatkozzék. Nem teheti meg, hogy nem köt szerződést az orvossal, mikor ő jogilag minden feltételnek megfelel. Egyértelmű lehetőség az önkormányzat számára, hogy amikor már a praktizáló doktornál a betegellátás területén olyan problémát észlel, ami a háziorvos alkalmatlanságára utal, akkor azt jelzi a hatóságoknak – az ÁNTSZ-nek vagy a népegészségügyi szakigazgatási szervnek, a Magyar Orvosi Kamarának és az OEP-nek. Ám nem az önkormányzatnak kell kivizsgálnia az adott praxis körüli vitát, hanem az érintett szervezeteknek. Amennyiben ők megalapozottnak vélik a betegektől és az önkormányzattól érkező jelzést, akkor a háziorvosi tevékenység felfüggeszthető, megszüntethető. Kiemelendő, hogy a betöltetlen a praxisok jelentős része mögött nem szakmai, nem finanszírozási problémák húzódnak, hanem többségében a polgármester, illetőleg a képviselő-testület bizonyos szubjektív beavatkozásai. Úgy gondolják, ha ők nem szimpatizálnak a háziorvossal, akkor jogosultak arra, hogy az orvost ebből a pozícióból kimozdítsák – a legtöbb feszültség ebből ered. Az országban most több olyan körzet van, ahol lehetne ugyan orvos, de az önkormányzattal folytatott vitában az orvos áll vesztésre, és így még dolgozni sem tud a saját körzetében. S egy ilyen körzetbe nem igazán lehet új háziorvost találni. Holott az, hogy milyen formában végzi el munkáját a háziorvos, az az ő személyes döntése, s ha vállalkozás mellett dönt – amit számára az alkotmány biztosít –, akkor azt nem lehet megakadályoznia egyetlenegy képviselő-testületnek sem. Ezért azt javasoltuk az államtitkárságnak, hogy ezeket az ügyeket vizsgálják ki, és ahol jogellenesen távolították el az orvost, állítsák helyre az eredeti állapotot.

Medveczky Attila