vissza a főoldalra

 2015.06.12. 

Csurka István: A csordaszellem pártja

Az egyik tőkés a tőkés társaságot vezeti, a másik az ellene irányuló mozgalmat, pártot szervezi. Így a proletár beéri az igazságos osztozás elvéért való küzdelemmel, ami természetesen soha nem valósul meg. Bizonyítja ezt, hogy az a szocializmus, amelyet megteremtettek, ahol sikerült nekik, többnyire államkapitalizmus lett. Ezt az államot, a proletárpárt a nagytőkével közösen birtokolja. Időnként és helyt-helyt megengednek nemzeti kommunizmusokat. Magyarországon egy percig sem volt ilyen.

Az MSZP-t nem temetik el, de a sorsára hagyják, mint Gorbacsov hagyta a népi demokráciákat a nyolcvanas években. Nekik most csak a csordaszellem pártjára van szükségük a most uralkodó zűrzavar meghosszabbításához. A cél az, hogy az új proletárpárt legalább erős második legyen a választásokon, és ne csak a Fidesz esetleges egyedüli kétharmados többségét, hanem esetleg más nemzeti pártokkal együtt elérhető kétharmados alkotmánymódosító többségét is akadályozza meg, és végül magát az egyszerű, tisztességes kormányalakítást és kormányzást is.

Az MSZP-t, az SZDSZ-t, a BKV-t ma már le lehet leplezni, de a Jobbikot nem. Ezzel csak mi kísérletezünk, az elhallgatottak. Ha megnézzük, hogy mely lapok, rádiók, tévék álltak csatasorba a Jobbikért, elámulunk. A Népszabadság, a Magyar Nemzet, a HVG, az Echo tévé, a kereskedelmi csatornák, a közszolgálati tévé, rádió. Mindenki. Az egész Jobbik-röptetés, felemelés annyira pontosan ki van dolgozva, mint egy Boeing felszállása. A Jobbik két év óta minden nap szerepel a hírekben, mindig a baloldal és a liberálisok – zsidók és a cigányok – rettegett hősi ellenségeként, és mindig emelkedő pártként. Ez kétfajta embert vonz hozzájuk. A sikerre vágyó szélhámosokat és a hiszékeny, kevés szóból értő, mert kevés szóval beszélő, makogó baloldali vagy volt baloldali proletárokat. Akik úgy gondolják, hogy majd a másik Jobbik-proletár betöri az öklével a páncélszekrényt, amikor ők is jelen lesznek. Hogy kettejük közül melyik lesz a belügyminiszter, azt még nem tudják, valamint azt sem, hogy nem esnek-e egymásnak, meglátván, hogy üres a mackó.

A kérdések önként adódnak: ki és mi vezette rá az egész médiát, hogy állandó szerepeltetéssel égbe emelje a Jobbikot, ki takarította el az útjából még az SZDSZ-t is, hogy kellő mennyiségű zsidó érezze magát jobbikosnak, mert ők már megkapták titkos csatornákon az átállási javaslatokat, hiszen ez a gettóban is így volt mindig.

A történetnek minden eleme hazugság, és félre is van magyarázva. Mert valaki irányítja. A politológusok ma már csak három pártot tartanak számon. A közvélemény-kutatók úgyszintén. Tény, hogy ha a médiumok nem sugároztak volna minden nap önbeteljesítő Jobbik-híreket, emelkedő Jobbik-jövőt, ez a párt az összes bakancsverésével ott volna, ahol a többi. Ha pedig úgy elhallgatnák, mint a MIÉP-et, nem is létezne. Ha a közvélemény kutatók szívós hazudozással nem terjesztik el a Jobbik emelkedését, senki nem tudna róla semmit.

Ma már persze más a helyzet. Ma már a Jobbik valóban növekszik, a mostani mérések közelítenek a valósághoz. S ugyanakkor ki állít le minden ésszerű, alapos Jobbik-elemzést?

A bíróság betiltja a gárdát, de a társadalom minden érdemi védekezése lehetetlenné van téve. Mert egy párt ellen, vagy egy párt mezébe bújt nemzetellenes akció ellen csak úgy tud a nemzet védekezni, ha megismeri, ha átlátja. De az átlátást megakadályozzák.

Kinek áll ez érdekében? Hogyan lehet, hogy maga a jelenség, a társadalom furcsa változása, a tündöklés oka nem érdekel egyetlen tudóst, szociológust sem, s a sok képzett ember csak a felszínt kapirgálja és az okokra nem kérdez rá? Már nemcsak a baloldali volt proletár és csordaszelleműek, hanem magasabban kvalifikált értelmiségiek is besorakoznak a Jobbikba, és azokra neheztelnek, akik leleplezik a Jobbikot.

Az egész társadalom egy folyamatos és hullámzó, hol alábbhagyó, hol felgerjedő Jobbik-agymosásnak van alávetve, miközben a Fideszt és a Fidesz egész táborát elfoglalja a már leírt MSZP elleni küzdelem, és a választások megnyerésének gondja és várható öröme.

Csakhogy a Jobbik a választások utánra kell, a proletárpárt mindig a rombolásra szerveződik meg. Előbb nemzetellenes aknamunka, aztán hősi antifasiszta harc. Ságvári Endre és Sallai meg Fürst. Ma a Jobbik egész proletár-bázisában mély, vak, sűrű Fidesz-ellenesség és Fidesz-gyűlölet dívik.

Merthogy a széf 2010-ben a Fideszhez került – gondolják ők. A Jobbik képlékeny és nincs értelmisége, nincs sem közigazgatásban, sem államvezetésben, sem parlamentben alkalmazható szakembergárdája, nincsenek a vezetői között olyanok, akik valahol, valamiben elértek valamit, akik valamilyen munkát végeztek, valamit megtanultak.(...)

Miért van egy törpepártnak, egy tulajdonképpen semmi önálló eszmét nem képviselő ifjúsági egyesületnek ekkora médiatámogatása? Ezt ő maga vívja ki? Nem, ezt adják neki, mert céljuk van vele.

És ezzel elérkeztünk a korábban feltett két kérdés közül az első és a lényegesebb megválaszolásához. Mire és miért kell a Jobbik, az új proletárpárt? Talán bizony a Moszad szereti őket és jót akar nekik? Ez képtelenség.(...) A proletárpárt neki arra kell, hogy megakadályozza vele a magyar kibontakozást. A kibontakozás megakadályozásához mindig valamilyen proletárpártra van szükség. Ha a baloldali proletárpárt ma lehetetlen, csinálnak jobboldalit. Ha nemzetközi proletárinternacionálé nem lehetséges, barkácsolnak nemzetit, magyart, majdnem ősmagyart.

A Jobbik a média jóvoltából ma mindig sikerszagú. Úgyszólván az egész politológus szakma ezt a sikert zsolozsmázza, ahelyett, hogy elemezne. Nemcsak a megvett emberek, hanem a belátóbbak és a tárgyilagosságra törekvők is, mert a sikert ma már mítosszá tették. A Jobbik sikere tagadhatatlan, mint a holokausztmítoszé volt. Az sem baj, ha a Jobbik-proletár ezenközben sűrűn zsidózik. Neki szabad – a cél érdekében.

Mi a terv, mit kell tenniök? Most betölteni a helyet, minél nagyobbá válni, minden mást kiirtani, ami nem proletár és nem Jobbik. Alaposan felszítani a Fidesz-ellenességet. Már a választások előtt megteremteni a Fidesz-gyűlöletet.

A proletárpárt igazi munkája csak a választások után kezdődik.

Ha Orbán nyer, és nem veszi be őket a koalícióba, akkor feljogosítva érzik magukat, hogy minden proletár-szenvedélyükkel ellene forduljanak. Ehhez az a sajtó, amely most felfuttatja őket, megadja a teljes támogatását. Ezért ez a sajtó most látszólag a Fidesz felé fordul, megszünteti a Nap-keltét, de nem leplezi le a Jobbikot és nem ad teret az igazi nemzeti gondolatnak. Most csak azt üzeni, hogy szívesen szolgálja majd a Fideszt is, ha nyer, hogy aztán teljes erkölcsi felháborodásával ellene fordulhasson, ha egy perc alatt nem teremt jobb életet és nem teljesíti a Jobbik hatalmi igényeit. A Jobbik azonnali igazságtételt fog követelni, benne Fidesz-akasztásokat is. A betiltott gárda menetelni fog, s ha a Fidesz érvényben tartja a Gyurcsány-bíróság ítéletét – ők mondják majd így –, akkor megnézheti magát. Minden kifogás tárgyává lesz téve. A Jobbik mindenbe beleköt, és ez a belekötés, minél nagyobbra sikerül felfejleszteni, annál hatásosabb lesz.

Mindent, ami történik, a tévé, szabad belpolitikai erők, pártok, józanok és szélsőségesek küzdelmének tünteti fel.

Ezzel szemben az a tény, hogy a szélsőségesek egyes csoportjait is azért tartják fenn, szervezik meg az ellenük való küzdelmet, azért teszik meg a demokráciáért folyó harc súlypontjának, hogy a külső irányítottságot eltakarják.

Számottevő szélsőség, durvaság, antiszemitizmus nem is volna, ha a Moszad nem szervezné. Ezért aztán a magyarság zöme nem is látja ezt a helyzetet, sőt a médiumok által befolyásolt alig-alig gondolkodó réteg el sem hiszi, hogy itt ma már minden apró és nagy történés idegen érdeket szolgál, és a magyar szekér e nélkül a behatás nélkül egészen más irányba menne.

A társadalom rövid úton felheccelhető a választáson győztesek ellen. A kereszténydemokratákat az oroszlánok közé vetik. A proletárpárt célja hathatósan közreműködni a nemzeti kibontakozás, a magyar megmaradás megakadályozásában. Nem az a cél, hogy a Jobbikot hatalomra segítsék, különösen nem az, hogy az MSZP hatalmát meghosszabbítsák, hanem az, hogy a kibontakozást megakadályozzák.

Ne legyen rend. Folytatódjék a cigánybűnözés. Az ország maradjon a szégyenpadon, a teljes kiszolgáltatottságban.