vissza a főoldalra

 2015.06.12. 

Trianon sebe még nem gyógyult be
Dr. Becsky Sándor (1882–1942) főjegyző emlékezete

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobában kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról

házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva
kiabálni miden ablak alatt:
Szakadt lelkeket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

– idézte a szelíd és alázatos szívű Isten szolgája, Msgr. Pásztor Károly pápai prelátus, címzetes apát plébános úr Dsida Jenőt, a Becsky Sándorra emlékező szentmise kezdetén.

Ezen a szombat délelőttön, 11 órakor a vállaji római katolikus Szent lélek templomának ötven méter magas tornyában megkonduló három harang különleges eseményre hívta a község népét és a vendégsereget.

Vállaj Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a román határ mentén fekszik. A Gut-Keled nemzetség alapította a 12. század végén, s templomos helynek írták kezdettől az oklevelek, mely a Báthoriak majd a Rákócziak birtoka lett, ám a szatmári béke után, mint elkobzott földet, gróf Károlyi Ferenc vette meg a kincstártól. Ekkor a katolikus németek adták a többségét a Kraszna-menti település lakosságának. 1912-ig állt az első templomuk, és 1918 Pünkösd Vasárnapján, a Szentlélek tiszteletére, Láng Gyula plébános  úr szentelte fel az újat. Dr Becsky Sándor főjegyző a templomépítésben is szerepet vállalt, mint az egyház világi ügyintézője. Azóta a templom főhomlokzata és falu fölé szökő tornya vigyázza a tájat, ahogy jól vigyázta a trianoni tragédia idején, hiszen Vállaj község és népe nem került idegen uralom alá. A Szatmár megyei svábok és magyarok nemzetkonstrukciója Vállajon, a történelem során igen sikeresen alakult, az együttélésük tökéletesen hiba nélkülinek bizonyult, függetlenül attól, hogy őseik a magyar kisnemesség vagy a német polgárság soraiból vétettek, ma és a gyászos Trianon idején is magyar nemzeti identitásúnak vallották és vallják magukat.

A békediktátum nem csak az országot szabdalta szét, a szatmári püspökséget is három részre szakította. A székvárost, a székesegyházat és negyvennégy plébániát hetvenötezer hívővel és nyolcvan pappal, Romániához csatolták. A megcsonkított Magyarország szatmári püspökségének területén mindössze tizenháromezer hívő maradt tizenhat pappal, tizenhárom plébánián.

Románia, a francia felelőtlenség segítségével megakadályozta, hogy Magyarországgal való határát az etnikai szempontok figyelembevételével húzzák meg.

A határkijelölés hullarabló mentalitású, kicsinyes, bosszúálló, primitív mivoltában elkeserítő volt. Családi, közösségi tragédiáktól kisérve mindenen átgázolva hajtották végre.

Ebben a nagy bajban adott az Úr életet mentő ötletet, és a végrehajtásához erőt a kicsiny közösség főjegyzőjének. Becsky Sándort juhként a farkasok közé bocsátva ösztökélte, hogy okosan, mint a kígyók, és szelíden, mint a galambok, induljon el. Pesti kapcsolatait kihasználva hírét vette, hogy milyen kifogások foghatnak helyt akkor is, ha a határmegállapító bizottság döntése véglegesnek, megmásíthatatlannak látszik. A románok már szúrták volna le az új határt jelentő karókat, az emberek sokkos állapotban voltak. Az igazságtalan és jogellenes döntések túlhaladták azt a mértéket, amely lehetővé tett volna bármilyen reális kompromisszumot. Az ország lakossága nem volt felkészülve az ezeréves Magyarország megszűnésére, a három millió magyar és a színmagyar területek elvesztésére.

Ám Becsky Sándor nem szemlélődött tehetetlenül, beválasztatta magát a helyi határkijelölő bizottságba, késlekedés nélkül útra kelt, és Nagykárolyból a vállaji vonatkozású anyakönyvi és egyéb iratokat Mátészalkára menekítette. A tökéletes harmóniában élő vállaji svábok és magyarok megfogadták, követik Becsky Sándor utasítását, ha jönnének a Vix huszárok, és kérdeznék, hova járnak templomba, hol esküdtek, hol keresztelték kicsinyeiket, egy emberként azt mondják majd, Mátészalkán.

Így, ezzel a furfanggal, Vállaj és hűséges népe magyar maradt, nem mellesleg 5300 hold magyar föld visszaszerzése dicséri ennek a bátor embernek a közért végzett áldozatos, és az akkori időkben igencsak kockázatos, munkálkodását. Az ő emlékére állíttatott Melocco Miklós szobrászművész alkotása. A Szentlélek templom kertjében Vilmos István, a polgármester, és Balog Zoltán miniszter leleplezte, a nagy egyházak papjai felszentelték az emlékművet. A jeles alkalomból Balog Zoltán miniszter mondott ünnepi beszédet. Dr Becsky Sándor, az akkori főjegyző leszármazói, unokái, déd és ükunokái, egy magyar nagycsalád négy generációja állta körül az emlékművet, közrefogva Balog Zoltánt, a mosolygó minisztert, aki házról-házra, városról-városra hirdeti a szeretet nagy igazságát.

A holtakat elsiratom, az élőket hívogatom, a villámokat megtöröm – zengett messzire át a Krasznán túlra a három nagy harang Vállaj Szentlélek Templomának tornyából.

A Vix-jegyzék az első világháborúban győztes Antant-hatalmak által a párizsi békekonferencián, 1919. február 26-án hozott határozatát és végrehajtásának előírásait tartalmazó levél, amelyet a Belgrádban székelő francia Magyarországi Hadsereg ideiglenes parancsnoka, Paul de Lobit hadosztálytábornok írt Károlyi Mihály köztársasági elnöknek. Nevét átadójáról, Fernand Vix francia vezérkari alezredesről, a Budapesti Szövetséges Katonai Miszszió vezetőjéről kapta. A trianoni diktátummal összefüggésben nevezte el népnyelv az Antant-hatalmak végrehajtó embereit Vix huszároknak.

 Nem adjuk fel a nemzet határok feletti békés újraegyesítését

Balog Zoltán történelmi példamutatásnak nevezte azt a békés együttélést és összefonódást, ami ezen a tájon is magyarrá tette az itt letelepedett németeket és svábokat.

Minél többen vagyunk, annál erősebbek vagyunk, célunk az, hogy minél több magyar, magyar szívű német és sváb legyen ezen a vidéken, és ők minél erősebbek legyenek. A trianoni békediktátumnál a nagyhatalmak az érintett népek megkérdezése nélkül döntöttek arról, hol húzódjon az az új határ, ami elvágta volna Vállajt Magyarországtól. Vállajon azonban volt egy bátor ember és egy bátor közösség, akik nem fogadták el, hogy róluk döntenek nélkülük, így ez a magyar-sváb község továbbra is Magyarország része maradhatott.

Van példa a bátor és hűséges falvakra: volt, aki a szlovénoktól perelte vissza pár puskalövéssel a faluját, és volt olyan is, ahol népszavazást tartottak erről. Mi ragaszkodunk a földhöz, {…} ami több mint humusz. A föld történelem, életmód, kultúra, emberi kapcsolatok, közösségi összetartozás, ha ehhez hűségesek vagyunk, akkor a közös történelemhez vagyunk hűségesek. Trianon sebe még nem gyógyult be, és mindig vannak, akik újra sót szórnak ezekbe a sebekbe. Gondolunk azokra, akik kívül szorultak Magyarországon, és bármi történik, nem vagyunk hajlandóak feladni a magyar nemzet határok feletti békés újraegyesítését és az egységes Kárpát-medencei térben történő gondolkodást. Ma is vannak olyanok, akik ki akarják oktatni Magyarországot kisebbség- és nemzetiségpolitikából, holott a magyar történelemben voltak példák a békés együttélésre. Mindenki, aki ebben az országban élt – függetlenül attól, hogy bármilyen nyelven beszélt –, az a közös hazát építette. Magyarországon olyan nemzetiségpolitika van, amelynek nincsen párja Európában, ugyanis folyamatosan növekszik a magukat valamilyen nemzetiséghez tartozók száma. Ma Magyarországnak olyan kormánya van, amely harcol értünk azokkal szemben, akik az országban csak a saját hasznukat látják, és azt el akarják vinni magukkal.