vissza a főoldalra

 2015.06.19. 

Amerikai álom

Május hónap legjobbjának választották meg a Kansasben játszó Németh Krisztiánt

Általános meglepetést keltett, amikor tavaly, ősz végén kiderült, hogy a több európai bajnokságban is megfordult kiváló labdarúgónk a tengerentúlra, a Major League Soccer (MLS) egyik élcsapatához szerződik. Az eddig eltelt idő mindenben igazolta a döntés helyességét. A kitűnő támadó a bajnokság első harmadát követően házi gólkirály csapatában, megválasztották május hónap legjobb játékosának és közel két év kihagyás után visszakerült a válogatottba is. A Sporting Kansas City válogatott csatárával, Németh Krisztiánnal az amerikai bajnokság sajátosságai mellett a válogatott szereplés fontosságáról és az EB-selejtezők esélyeiről is beszélgettünk.

 – Nem igazán jellemző, hogy magyar labdarúgók Amerikába szerződjenek. Ön miként került ki a Sporting Kansas City csapatához?

– Tavaly ősszel beszélgettem a korábbi válogatott játékossal, majd élvonalbeli edzővel Urbányi Istvánnal, aki már jó ideje külföldön, azon belül is az Egyesült Államokban dolgozik. Jelenleg a Sporting Kansas City utánpótláscsapatait irányítja. Ő hívta fel a figyelmem az amerikai profi bajnokságra, az MLS-re, és kapacitált arra is, hogy érdemes volna kipróbálnom magam itt. Tavaly év végén aztán hivatalosan is megkeresett a Sporting Kansas City csapata, és mivel előző klubomnál, a holland Rodánál már korábban lejárt a megállapodásom, úgy döntöttem, belevágok az amerikai kalandba. Elfogadtam az ajánlatot és így decemberben a Sporting játékosa lettem, az év elején elkezdett bajnoki felkészülést már végigcsináltam a csapattal.

– Hogyan fogadták, mennyire volt nehéz beilleszkedni, megszokni az ottani elvárásokat, szabályokat?

– Saját tapasztalataim szerint igaz az idehaza is élő kép, miszerint az amerikaiak befogadóak és nyitottak a külföldről érkezőkkel szemben. Nekem legalábbis csak kellemes élményeim vannak, amióta Kansasbe költöztem. Ami a beilleszkedést illeti, különösebb nehézségem ezen a téren sem volt, amelyben nyilván nagy szerepe van annak is, hogy jól beszélek angolul, így nyelvi nehézségek nincsenek, megértek és el is tudok mondani mindent. Ráadásul – ahogyan mondani szokták – a labdarúgás nyelve mindenütt egyforma, ami tovább egyszerűsítette a beilleszkedést.

– Vermes Péterrel, a csapat vezetőedzőjével magyarul beszélgetnek-e?

– A csapat előtt nem szoktunk magyarul beszélni, ott – hogy mindenki értse – Péter velem is angolul kommunikál, illetve én is angolul reagálok az ő észrevételeire. Amikor viszont négyszemközt vagyunk, akkor természetesen magyarul társalgunk.

– Magyarország mellett játszott Angliában, Görögországban és Hollandiában is, így van összehasonlítási alapja: milyen kaliberű bajnokság a Majos League Soccer? Hová lehetne besorolni Európában? Mi az erőssége, mi az, amiben még fejlődésre szorul?

– Meglehetősen nehéz besorolni az MLS-t az európai bajnokságok sorába, mert sok tekintetben érződik, hogy más földrészről beszélünk. Az azért egyértelmű, hogy a legjobb öt európai bajnokság színvonala magasabb, ugyanakkor az általam testközelből is ismertek közül a holland bajnokság szintjét szerintem eléri, tehát semmiképpen nem nevezhető gyengének az MLS sem. A topbajnokságok utáni szinten ott van az amerikai bajnokság színvonala. A megfelelő fizikális felkészültség alapvető fontosságú, eddigi tapasztalataim szerint az MLS-ben az átlagosnál fontosabb, hogy kifogástalan legyen egy játékos erőnléte. Ehhez kapcsolódóan a párharcok sűrűsége és keménysége is nagyobb, mint egy átlagos európai bajnokságban. Ami a fejlődést illeti, az MLS évről évre jobb, izgalmasabb. További előrelépést talán az jelenthetne, ha felfedeznék az MLS-t az igazán nagy klasszisok is. Mert megfigyelhető ugyan, hogy minden évben érkezik néhány neves játékos valamelyik MLS-gárdába, ám ritka az a klasszis, aki pályafutása zenitjén Amerikát választja. Ha ezen a téren sikerülne elérni az áttörést, az új dimenziókat nyithatna az amerikai bajnokság előtt.

– Az MLS-en belül hol a helye a Kansas csapatának? Milyen benyomásokat szerzett eddig a klubról?

– Az MLS mezőnye eléggé kiegyensúlyozottnak tűnik, nincsenek hatalmas különbségek a résztvevő csapatok között. A Sporting Kansas két évvel ezelőtt megnyerte a bajnokságot, és ereje azóta is megvan, így az MLS legjobb csapatai közé sorolható. Ez egyébként a hétköznapokban is tetten érhető. Igaz, más MLS-csapat körülményeit nem ismerem közelről, ám a Kansasben igazi profizmus van, mindenki tudja, hogy mi a dolga és igyekszik azt a lehető legjobb tudása szerint elvégezni. Ez igaz ránk, játékosokra is, a csapat vezetése pedig megteremti azokat a feltételeket, hogy kizárólag a játékra kelljen összpontosítanunk.

– Mi az idei cél a Kansas számára, illetve mi az, amit ön célul tűzött ki saját maga elé?

– Az MLS-ben – hasonlóan a többi észak-amerikai sportbajnoksághoz – egyértelműen a rájátszásba kerülés az elsődleges cél minden csapat, így a Kansas számára is. Ha ez sikerült, akkor lehet előrébb tekinteni és igyekezni minél előkelőbb helyen végezni. Személy szerint nem okvetlenül gólokban vagy gólpasszokban gondolkodom, hanem sokkal inkább az a célom, hogy a csapat minél sikeresebb szerepléséhez a lehető legtöbbet hozzá tudjam tenni.

– Eddig ez maradéktalanul sikerült, nagyszerűen megy önnek a játék. Számított ilyen jó bemutatkozásra, arra, hogy ön lesz a házi gólkirálya a csapatnak, vagy éppen arra, hogy lesz olyan hónap, amikor önt választják meg az egész bajnokság legjobb játékosának?

– Már a felkészülési időszakban is jól ment, így reménykedtem abban, hogy a bajnokságban is sikerül jól teljesítenem. Ahhoz próbálom tartani magam, hogy keményen dolgozom és mindig csak meccsről-meccsre nézek előre, nem tűzök ki távlati célokat. Eddig ez bejött, és miután a bajnokság java még hátravan, szeretném, ha a továbbiakban is ilyen jól működne a dolog.

– Mennyire van képben a magyar labdarúgást illetően? Mit szól nevelőegyesülete, a Győri ETO kálváriájához, illetve ahhoz, hogy jövőre csak az NB III-ban indulhat majd a nagy múltú ETO?

– Természetesen folyamatosan nyomon követem az idehaza történteket, így hallottam az NB I-ben tervezett esetleges létszámcsökkentésről, valamint arról is, hogy ez sajnos a Győrt is érinti. Annak ellenére, hogy még utánpótlás korban elkerültem Győrből, mindig is figyelemmel kísértem a csapat szereplését, hiszen ott nevelkedtem. Mérhetetlenül szomorú vagyok, hogy így alakultak a dolgok. Szorítani fogok a Győrnek az NB III-ban is, és remélem, hogy mihamarabb ismét az élvonalban szerepel majd a Rába-parti együttes.

– Tagja volt a 2009-es egyiptomi U20-as vb-n bronzérmet nyert csapatnak. Idén ismét ott van válogatottunk az U20-as vb-n, sőt a csoportból is sikerült továbbjutnia együttesünknek. Megismételheti a mostani csapat az önök nagy sikerét?

– A magyar labdarúgás helyzetében annak is nagyon kell örülni, hogy 2009 után újra van egy korosztályos világbajnokságon részt vevő csapatunk. Láttam a válogatott eddigi vb-mérkőzéseit, és azt kell mondanom, hogy maximálisan büszkék lehetünk a srácokra, nagyszerűen játszanak. A kiugró eredményhez sok tényező szükséges, a jó teljesítmény mellett elengedhetetlen a szerencse is, ezért nehéz jósolni, de az biztos, hogy a csoportból való továbblépés után – bárhogyan zárul is számunkra a torna – csapatunk emelt fővel térhet haza Új Zélandról.

– Közel két év után ismét meghívót kapott a felnőtt válogatottba. Hogyan fogadta Dárdai Pál hívását?

– Nagyon nagy örömmel, már csak azért is, mert számomra a nemzeti csapatban való szereplés szent ügy. Most rövid ideig kérdéses volt, hogy mindkét meccsre elenged-e a klubom, mert ugye így két hetet vagyok távol Kansastől és két bajnoki fordulót is játszanak addig az MLS-ben. Ám Vermes Péter megértette, hogy nagyon szeretnék hazajönni már a litvánok elleni felkészülési meccsre is, így végül beleegyezett, hogy az elejétől csatlakozhassak a válogatott összetartásához. Nem is beszélve arról, hogy természetesen a klub számára is pozitív dolog, hogy válogatott lesz az egyik játékosa. Most dolgozom először Dárdai Pál irányításával, emiatt külön is izgatottan vártam a hazatérést. Nagyszerű légkör van a válogatottnál, örülök, hogy én is itt lehetek.

– Mit szól az Eb-selejtezőn eddig elért eredményekhez?

– Azt hiszem, elmondható, hogy a csapat eddig jól szerepelt, hiszen továbbra is él a remény a továbbjutásra és ami fontos, hogy a sorsunk a saját kezünkben van. Ha sikerül a hátralévő selejtezőkön hozni a ki-ki meccseket, akkor legalább a pótselejtezőt érő helyezés meglehet.

– Június 13-án máris egy sorsdöntőnek nevezhető Eb-selejtező vár csapatunkra Finnország ellen. Győzni megy a válogatott Helsinkibe?

– Szeretnénk megnyerni az összecsapást, igen, de jelen helyzetünkben a döntetlen sem rossz eredmény, hiszen hazai pályán legyőztük a finneket, így ellenük még egy iksz esetén is négy pontot szereznénk. Legalább olyan fontos lesz az őszi belfasti meccs Észak-Írország ellen, illetve a románok elleni hazai visszavágó. Úgy érzem, kijelenthető, hogy hosszú idő után végre elérhető közelségben van a kvalifikáció. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy sikerüljön élni a lehetőséggel.