vissza a főoldalra

 2015.06.19. 

Fogadjuk be II. János Pált!

A szobrok jelentőségét, erejét éppen az bizonyítja, hogy minden korszaknak és rendszernek baja van velük. Az emberiség évezredes tapasztalatokkal rendelkezik a szobrok ledöntéséről, szétveréséről, szakszerű feldarabolásáról. Legtöbbször az előző rendszerek idején állított köztéri szobrokat tüntetik el, cserélik le egy „időszerűbbre”, a hatalom szemében rokonszenvesebbre. Különösen őrült pillanatokban megesik, hogy a múzeumokban található műalkotások is nemkívánatosakká válnak, több ezer évre visszamenőleg – mostanság éppen ez folyik az Iszlám Állam által felügyelt városokban. Olykor pedig egy jobb sorsra érdemes szobornak nem is kell „kivárnia” a következő korszakot, mert már a saját évtizede kitermel kekec, ellenséges alakokat, törekvéseket.

Most éppen egy olyan személy szobra minősült nemkívánatosnak, aki néhány esztendeje még közöttünk volt, és világszerte hatalmas népszerűségnek örvendett. Korunk egyik legnagyobb erkölcsi-szellemi tekintélyéről, Szent II. János Pál pápáról van szó – bizony, éppen róla… Nem gondoltam volna, hogy mindössze tíz évvel a halála után le akarják dönteni a szobrát; gyanítom, mások is hasonlóan megrökönyödtek. Ha viszont elárulom, hogy az egyházellenes akció helyszíne Franciaország, döbbenetünk máris kisebb… Az északi Bretagne megye tízezer lakosú településén, Ploermelben járunk. A városka kulturális öröksége gazdag: területén áll egy XIII. századi kármelita kolostor, egy XII. századi vár romja és egy XV. századi gótikus templom, melynek kriptája két breton herceg, II. János és III. János végső nyugvóhelye. (Bár a „végső” szó lassan megkérdőjelezhető, mert itt már semmi sem biztos.) A százéves háború több fejezete is Ploermelhez köthető. 2006-ban a város egyik központi terén egészalakos szobrot állítottak a lengyel születésű pápa tiszteletére – idén tavasszal a rennes-i közigazgatási bíróság jogerősen úgy döntött, hogy a művet fél éven belül el kell bontani. Az ítélet indoklása szerint „az alkotás elhelyezéséből és méretéből adódóan feltűnő, ezért ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, továbbá az állam és az egyház szétválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel.” Mit lehet erre mondani? A köztéri szobrok már csak ilyenek: elhelyezésükből és méretükből fakadóan feltűnőek. Éppen ez a feladatuk, ezért készítik őket: a járókelők felfigyeljenek rájuk, tekintetüket felemeljék, eltöprengjenek róluk. A rennes-i bíróság számára persze nyilvánvalóan nem a méret a legfőbb baj, hanem az, hogy a szoborkompozíció tetején, a boltív csúcsán egy kereszt van – nem eltúlzott méretű, arányos és puritán kőkereszt.

A szobor nyolc méter magas: a szentté avatott pápa imára kulcsolt kézzel áll egy kő boltív alatt. A talapzaton az egyházfő jelmondata olvasható: Totus Tuus, azaz Egészen a Tiéd. Egy grúz születésű, orosz állampolgárságú művész, Zurab Cereteli alkotta, aki nem mellékesen Ploermel díszpolgára. (Érdekesség, hogy e világhírű alkotó az ezredforduló óta kizárólag irdatlan méretű szobrokat készít: Sevillában álló Kolumbusz-alakja ötven méter magas; moszkvai Nagy Péter-szobra kilencvennégy méteres; a moszkvai Győzelem parkban felállított második világháborús emlékműve majdnem 142 méteres. Szerényebb méretűnek nevezhető munkája, az Egyesült Államokban, Bayonne városkában létrehozott szeptember 11-i emlékműve is harminc méter magas. Ehhez képest nyolcméteres pápa-kompozíciója törpének számít. (Képzeljük csak, mit szólt volna a francia bíróság egy százméteres II. János Pál-szoborhoz!) Cereteli ezt a művét ajándékba adta Ploermelnek, és az önkormányzatnak csak a talapzatról kellett gondoskodnia. A rendkívül éber rennes-i bíróság ebbe már öt évvel ezelőtt belekötött: 2010-ben magas összegű büntetést szabtak ki Ploermelre azért, mert a szobor talapzatának elkészítését közpénzből támogatta. Ám nem ez volt az első támadás, ugyanis 2008-ban helyi anarchisták vécépapírral tekerték be a pápa szoboralakját.

Egy vallásellenes, provokátor francia civil szervezet diadalittas közleményben ünnepelte az elbontásról szóló bírósági döntést, a modern emberiség győzelméről harsogva. Sajnos várható, hogy a francia fővárosban újabb eljárás indul, mert Cereteli művének kisebb másolata 2014 ősze óta Párizsban áll, méghozzá a Notre Dame-székesegyház mögötti téren. Igaz, II. János Pál ott még egyszerűbben, a boltív és a kereszt nélkül álldogál imára kulcsolt kézzel. Érdekesség, hogy a teret a szintén tavaly áprilisban szentté avatott XXIII. János pápáról nevezték el. A műalkotás lengyel kezdeményezésre került oda, az avatáson még Párizs első női polgármestere, a szocialista pártállású Anne Hidalgo is jelen volt. A Notre Dame előtti tér pedig II. János Pál pápa nevét viseli, már 2006 óta. Ennek háttere meglepő: az akkori szocialista polgármester, a nyíltan homoszexuális Bertrand Delanoé nagyon határozottan kiállt a lengyel pápa tisztelete érdekében. A vallásellenes francia körök persze akkor sem hazudtolták meg magukat: kétszáz díszpinty tüntetett a Notre Dame előtt, kezükben óvszerekkel teleaggatott feszületeket tartottak. Ez ám a liberalizmus és a tolerancia magasiskolája…

Ploermel városka polgármestere, a jobboldali pártállású Patrick Le Diffon azt nyilatkozta, minden tőle telhetőt elkövet azért, hogy a pápa szobra a helyén maradhasson. Mindazonáltal a vereséget, az elbontást is számításba kell venni. Néhány elkötelezett honfitársunknak eszébe ötlött, hogy a száműzött, voltaképpen halálra ítélt szobornak menedéket nyújthatnánk magyar földön. Elhatározásuk néhány nap alatt mozgalommá terebélyesedett, azzal a mottóval, hogy Fogadjuk be II. János Pál pápa szobrát. Lapjuk megtalálható a Facebook közösségi oldalon, jelenleg több mint 2100 követőjük van. Érdemes felkeresni őket, csatlakozni hozzájuk. A mozgalom egyik ötletgazdája és alapítója egy kiváló férfiú, Gyulai György politológus; minden követ megmozgat az ügy sikere érdekében. A mostani helyzet szerint két magyarországi önkormányzat nyitott a száműzött szobor befogadására: Budapest nyolcadik kerülete, Józsefváros, illetve Tata vezetői jelezték, hogy szívesen biztosítanának közterületet II. János Pál emlékének ápolására. Józsefváros polgármestere, Kocsis Máté arról nyilatkozott, hogy az alkotást stílszerűen a II. János Pál pápa téren állítanák fel, és a Magyarországra szállítás költségeihez is szívesen hozzájárulnának. Michl József tatai polgármester pedig úgy fogalmazott: meg kell menteni ezt a műalkotást, ha már „Franciaországban, a szabadság országában” nincs helye. A határozott magyar szándékról már a francia illetékesek is tudnak, megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel.

Zsille Gábor