|
 2015.06.19.
„Nem kell beszarni Orbán Viktortól”
A szélhámos
tempóérzékével, megfenyegeti a szocialistákat, hogy ha az általa
diktált feltételeket nem teljesítik, kiszáll az ügyből.
Egyre durvább szavakat használ. Fakó, hosszú szünetekkel
szabdalt locsogásában stratégia nincs, inkább taktikai húzásokkal
operál. Rekedtes hangon indított tényfeltáró vallomásba kezd
a nekik dolgozó világgazdaság pénzbőségének kreatív
felhasználásáról. Amikor az alkalmazott trükkök százairól
beszél, széles gesztusok kíséretében teszi, jelezve, mind
benne vannak, az egész szoci frakció, végül töredelmesen
bevallja, hogy a kormányzásuk eredményeként Magyarország le
lett írva. Majd kimondja a címbéli mondatot.
2006. május 26-án,
Balatonőszödön tartották az MSZP képviselőcsoportjának
alakuló ülését, amelyről a hangfelvétel készült. Lendvai
Ildikó vezette az ülést, ő adta meg a szót a felszólalóknak.
Gál J. Zoltán, Veres János, Horn Gyula, Kökény Mihály, Vitányi
Iván elől Gyurcsány ellopta a show-t, ahogy mondani szokták.
Ha már ez és így történt, mi tudomására hozzuk az európai
unió döntéshozói számára azt a kétségbevonhatatlan tényt,
hogy az az őszödi beszéd egy tipikus maffiás szerveződés
donjának is dicsőségére vált volna. Mintha a zárt frakcióülésen
egy maffia főnöke szólt volna a közpénzek, köztük az EU-s pénzek
felhasználásával kapcsolatos pénzkezelési módszerekről, a
bevetett trükkök százairól. A korrupciós ügyekben vizsgálódók
figyelmét, amennyiben eddig elkerülte volna, felhívjuk arra a tényre,
hogy ugyanaz az Altus tulajdonos és akkori miniszterelnök pártelnök
tartotta meg tényfeltáró vallomással felérő hozzászólását
azon a bizonyos május végi napon, 2006-ban, aki egy jelentős összegű
megbízást nyert el 2014-ben az EU egyik pályázatán. Ennek a pályáztatási
gyakorlatnak, ha a cinizmusától eltekintünk, van egy súlyos
hibája, vagy szándékos, tudatos félrevezetés, vagy bűnös
nemtörődömség érhető vele kapcsolatban tetten. Ezt osszák
el maguk között a szerződő felek.
Gyurcsány
saját őszödi szavait idézzük tovább: „Lehet még itt egy
darabig teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság
pillanata. (...) A világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai
(...) segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen!
(...) Elkészíthetünk kibaszott sok elemzést, hogy melyik társadalmi
csoportra hogy fog ez végezni. Azt tudom mondani: nem tudunk még
hetekig elemezni, gyerekek. (...) Jönnek majd akiknek ez a szakmájuk
és azt mondják, hogy ők már elemezték: Magyarország le van
írva.
Aki a Magyar
Szocialista Párt környékén befolyásos, véleményformáló
makrogazdasági ügyekben, Kornaitól Bokrosig, Békesitől Surányiig,
Vértestől a jó ég tudja kicsodáig azokkal végigbeszéltük,
végigszenvedtük, végigüvöltöztük. (...) Még a legnagyobbak
is, a legtöbbre tartottak is milliárdos nagyságrendű tévedésekben
vannak” – szemtelenkedik a félművelt fickó, az ávós Apró
család futtatottja. Demján Sándorról például elmondja, hogy
nem tud számolni: „Mondom, Sanyikám, normális vagy te? Hát
legalább te tudjál számolni, az isten áldjon meg! Surányi György
– hát az sem különb! – pedig úgy javasolt adóátalakítást,
hogy az általa leadott anyagból az derült ki, nincs tisztában
az adójóváírás fogalmával.”
Magyarán lehülyézte
a szent tehenek teljes csordáját, akik ezt tudomásul vették,
ellenvéleményt nem nyilvánítottak.
Azt nem tudjuk,
hogy a lehülyézettek hogyan viszonyultak a trükkök százaihoz,
melyekről Gyurcsány szerint jobb ha minél kevesebben tudnak, és
hogyan viszonyulnak a később született gyurcsányi vallomásokhoz,
melyek szerint a legjobb kussolni arról is, honnan érkeztek a pénzek
az általa vezetett párthoz. Mindenesetre ideje lenne
meghallgatni mindenkit a gyurcsányi módszerek alkalmazásának törvényességével
kapcsolatban, mielőtt még kicsúszunk az összes határidőből.
Az őszödi beszéd
felidézésének másik oka egy tévéműsor, melyet a mára kissé
elzsírosodott, hajdani intellektusából sokat vesztett
valamikori tévés sztárral közösen adnak elő. A nőiesen kipárnázott
Friderikusz hasa egy puha kanapé színes párnái között dűl-borul
ide-oda. Az operatőr vagy a rendező hibája-e, nem tudom, de
Friderikusz életre kelt pocakja ebben a produkcióban a leginkább
figyelemre méltó: fájdalom, de nem jön át a tévé képernyőjén
az, amiért a műsort készítették, mert annak a vendég nem képes
megfelelni. Gyurcsány maga buktatja meg a vállalkozást.
Hazudik, mint a vízfolyás. Minden mondata, mozdulata, mimikája
hamis. Ezáltal visszataszító.
 Azon töprengek,
mi a fenének égeti magát Friderikusz Gyurcsánnyal? Pénze,
legalábbis a hírek szerint, mint a pelyva. És van egy másik műsora,
mely nem indult rosszul, információkat tartalmazott, persze
leginkább Aczél Endre jóvoltából. Igaz, olyan szekér nincs,
amelyre még egy villával fel ne férne! Haszonszerzés? Miért
tesz úgy Friderikusz, mint ha újdonságot hallana? Miért játssza
el a meglepődöttet, hiszen Gyurcsány egy korábbi imádója
Debreczeni József már írásba foglalt minden eladhatónak
tartott hazug sztorit. A furcsa pár közös produkciója ez, vagy
Friderikusz a virtigli szélhámos áldozata? Nem hiszem, hogy ne
tudná, hogy az önsajnáltatás minden szélhámos eszköztárában
megtalálható. A legvalószínűbb ok az ún. parasztvakítás. Régen
volt már, gondolják, el van felejtve. Gyurcsány a milliárdos,
az ávós kommunista családba beházasodott szerencsevadász, az
országvesztő privatizátorok tábornoki kara díszpéldányának
minden megnyilvánulása a nézőből, aki ennek az aljas játszmának
áldozatául van kiszemelve, szánalmat, sajnálatot, együttérzést
akar kiváltani. Az önsajnáltatás érzelmi keretjátékul szolgál.
Gyurcsány változatai kimeríthetetlenek: a múlt felidézése
pillanatnyi kellemetlenséget sem okoz neki (ez leleplező), gátlástalanul
sztorizik gyermekkora lelki és fizikai szenvedéseinek különféle
fajtáiról és a gonosz hozzátartozókról. A proletár család
kiszolgáltatottságának akut bajairól úgy mesél, mintha
Dickens kortársa lenne. Csakhogy Gyurcsány 1961-ben született,
apja a tanácselnök sofőrje volt. (Korábban nácifélének
festette le felmenőit, ma lecsúszott dzsentriféle ősökről
hazudozik.) Gyerekmunkára kényszerül nyaranta, olyan szegények.
A könnyes élettörténet, a magányosságtól (kollégium) a
kisemmizettségen át ( apja ellopja az öltönyét és zálogba
teszi, a pénzt elissza) a szülőben való csalódásig mindent
bedob. Majd rádupláz: a börtöntöltelék apa ráadásul részegen
veri.
A produkció
egyszerre szánalmas és felháborító. Szánalmas a kispályás
szélhámos erőlködése, mikor azt hiszi, ha érdemes embert
vesz a szájára ő is érdemessé válik.
Felháborító,
mert neki egy vizsgálóbíró és nem Friderikusz kérdéseire
kellene válaszolnia. Érzi, szorulhat a hurok.
Mindegy, mit mond,
tele a gatyája.
czyla
|
