vissza a főoldalra

 

 

 2015.06.19. 

A béke gyilkosai

Már 1995 tavaszán készen álltak az izraeli háborús héják, hogy Rabinnal végezzenek. Nagyon nem tetszett nekik, ami addig történt, s rosszkedvüket csak fokozta, hogy az amerikai közvetítéssel induló béketárgyalások jól haladtak. A tárgyalások eredményeként belátható közelségbe került a mindkét nép többsége által régóta vágyott izraeli–palesztin békéhez vezető úton való elindulás. Paradoxonnak tűnik, de a héjákra a béke kitörésének a lehetősége is fenyegetőleg hatott, bár már kész forgatókönyvük volt arra az esetre, ha nem tudnák megakadályozni a békeszerződés tartalommal való megtöltését. A szélsőjobb belső informátorai, akik Rabin biztonsági emberei között bújtak meg, tudatában voltak annak, hogy Rabin nem hajlandó golyóálló mellényt ölteni. Ez tény volt, nem legenda hiszen több nyilvános rendezvényen is anélkül jelent meg. Az izraeli miniszterelnök a hozzá hű biztonsági emberek figyelmeztetése ellenére úgy gondolta, neki nincs miért félnie a saját népétől.

Tévedett.

Amikor az 1990-es évek elején kezdődő, amerikai közvetítéssel folyó izraeli–palesztin béketárgyalásoknak köszönhetően úgy tűnt, a felek már megtették az első lépéseket a régóta vágyott közel-keleti békéhez vezető úton, és ennek jegyében 1993 őszén Washingtonban aláírták az Oslo 1-nek jelölt megállapodást, Jichak Rabin kezet fogott Jaszszer Arafat palesztin vezetővel és az eseményt a világ tévéállomásai sugározták, a héják kivételével mindenki boldog volt. Ez volt az a pillanat, amikor a végső döntés megszületett. Beindították a Rabin elleni lejárató kampányt. Árulónak bélyegezték, aki Izrael ősi földjét akarja a palesztinoknak kiszolgáltatni és egyéb ehhez hasonló fondorlattal szőtt legendák kaptak vele kapcsolatban lábra. A palesztinok földjéhez, mint ősi izraeli területekhez azok a frissen bevándorolt, keletről érkezett zsidók ragaszkodtak a legharciasabban, akik sem héberül, sem jiddisül nem tudtak, vagy alig értettek,. A tüntetéseken, melyeket Rabin ellen szerveztek ők adták a tömeget. Ők vitték a táblákat, melyeken náci egyenruhában ábrázolták a hivatalban lévő miniszterelnököt. De óriásplakátokon és számos transzparensen, röplapokon és a televízión keresztül is terjesztették a felháborodását annak a szélsőjobboldalnak, melynek működése a világ más táján nehezen lenne elképzelhető. Gondoljunk csak a kirjat-arbai orvosra, Baruch Goldsteinre, aki mecsetben imádkozó palesztinokat mészárolt le gépkarabéllyal, hátulról!

Az idén lesz éppen húsz éve, hogy Tel-Avivban több tízezer ember összegyűlt, hogy meghallgassa az ország miniszterelnökét az Izrael királyai nevű téren, ahol határozottan kinyilvánította: Igent mond a békére és nemet az erőszakra. Leírhatatlan öröm uralkodott az emberek között, az összegyűlt hatalmas tömeggel együtt felszabadultan dalolt maga a miniszterelnök is. A béke dalát dúdolva lépett le a színpadról Rabin, arcán mosoly s a hosszú ideje végzett, kemény munka sikere feletti elégedettség ült. Integetve búcsúzott népétől és a színpad mellett várakozó kocsijához indult. Ekkor valaki orvul, hátulról golyót eresztett belé. A megbeszélt jel állítólag az autó ajtaja kinyitásának pillanata volt. Ezt gyakoroltatták azzal az akkor 27 éves tel-avivi joghallgatóval, aki a tervnek megfelelően előrántotta Berettáját, és közvetlen közelről három lövést adott le. Rabin hátába két golyó fúródott, a közeli kórházba szállították, s két órával a merénylet után jelentették a hírügynökségek: Jichak Rabin halott. Gyilkosság áldozata lett.

A gyilkosság helyszínét a tel-avivi Málkéj Jiszráél (Izrael királyai) terét ma már Jichák Rabin térnek hívják. A Nobel-békedíjas Jichák Rabinnak, Izrael meggyilkolt miniszterelnökének legfőbb bűneként az izraeli hadsereg ciszjordániai visszavonulásáról szóló Oslo 1 után az Oslo 2 egyezmény aláírását róják fel, no meg azt, hogy az őrjöngő héjákkal szemben úgy fogalmazott: „Nem engedhetjük, hogy a tejjel, mézzel folyó országban könny és vér folyjék.” Izraelben ma is azok kezében van a hatalom, akik Ciszjordániát Júdea és Szamáriaként emlegetik, pont úgy ahogy a bibliai Dávid és Salamon királyok idejében hívták a korabeli tartományokat. Akik szerint Ciszjordánia nem csupán ideiglenesen és törvénytelenül áll Izrael megszállása alatt, hanem mert „Erec Jiszráelnek”, a bibliai Izrael földjének szerves és elválaszthatatlan részét képezi, Ebből a földből akár egy talpalatnyit is föladni, bűn. „Aki megsérti, Erec Jiszráelt elítéltetik” S legyilkolható.

Sokáig a magányos merénylő teóriáját tartották életben, akit felizgatott a közelgő béke híre. Pedig akkor már az izraeli titkosszolgálat egyik ágense, Ravív aki fiatalok csoportjainak kiképzésével is foglalkozott, a miniszterelnök ellen tartott tüntetéseken a „Halált Rabinra” jelszót skandálta. Ugyanő röpiratot helyezett el a hebroni tömeggyilkos Goldstein sírjánál, melyen ez állt: „Egy diktátor, egy áruló emelkedett ki népünkből, Jichák Rabin néven. Halált reá!” Ravív volt az, aki egy tüntetésen a jeruzsálemi televízióban bemutatta a fotómontázst, amely Rabint SS egyenruhában ábrázolta.

Elyakim Rubinstein kormányjogtanácsos szerint a szóban forgó Ravív – a Sabak, az izraeli titkosszolgálat ügynöke – a gyilkosság végrehajtásától ódzkodó zsidó joghallgatót, a „magányos gyilkost”, Jigal Amírt pszichoterrorral tudta rávenni a merénylet elkövetésére: „Ha férfi vagy, Rabint meg kell ölnöd.” Sulykolta hosszú időn keresztül az elkövetőbe, ám ez a bizonyíték gyengének minősült, mint ahogy Ravív nyilvános és aktív részvétele a Rabin ellen uszító hecckampányban is, amely végső soron a gyilkossághoz vezetett. Ravív 1987 óta volt a Sabak ügynöke.

Tizenhat alkalommal indítottak ellene büntetőeljárást erőszakos cselekmények, gyújtogatások, vagyonban való kártételek miatt. Például Ravív egyik kedvenc időtöltéseként tinédzser csodálóit hebroni sétára vitte, ahol tört-zúzott és arabokat bántalmazott. Mégis mindössze egy alkalommal jutott el ügye a bíróságig, amikor Tamar Gosanszkit, a kommunista Knesszet-képviselőt bántalmazta.

 

czyla