2015.06.19.
A béke gyilkosai
Már 1995 tavaszán
készen álltak az izraeli háborús héják, hogy Rabinnal végezzenek.
Nagyon nem tetszett nekik, ami addig történt, s rosszkedvüket
csak fokozta, hogy az amerikai közvetítéssel induló béketárgyalások
jól haladtak. A tárgyalások eredményeként belátható közelségbe
került a mindkét nép többsége által régóta vágyott
izraeli–palesztin békéhez vezető úton való elindulás.
Paradoxonnak tűnik, de a héjákra a béke kitörésének a lehetősége
is fenyegetőleg hatott, bár már kész forgatókönyvük volt
arra az esetre, ha nem tudnák megakadályozni a békeszerződés
tartalommal való megtöltését. A szélsőjobb belső informátorai,
akik Rabin biztonsági emberei között bújtak meg, tudatában
voltak annak, hogy Rabin nem hajlandó golyóálló mellényt ölteni.
Ez tény volt, nem legenda hiszen több nyilvános rendezvényen
is anélkül jelent meg. Az izraeli miniszterelnök a hozzá hű
biztonsági emberek figyelmeztetése ellenére úgy gondolta, neki
nincs miért félnie a saját népétől.
Tévedett.
Amikor az 1990-es
évek elején kezdődő, amerikai közvetítéssel folyó
izraeli–palesztin béketárgyalásoknak köszönhetően úgy tűnt,
a felek már megtették az első lépéseket a régóta vágyott közel-keleti
békéhez vezető úton, és ennek jegyében 1993 őszén
Washingtonban aláírták az Oslo 1-nek jelölt megállapodást,
Jichak Rabin kezet fogott Jaszszer Arafat palesztin vezetővel és
az eseményt a világ tévéállomásai sugározták, a héják
kivételével mindenki boldog volt. Ez volt az a pillanat, amikor
a végső döntés megszületett. Beindították a Rabin elleni
lejárató kampányt. Árulónak bélyegezték, aki Izrael ősi földjét
akarja a palesztinoknak kiszolgáltatni és egyéb ehhez hasonló
fondorlattal szőtt legendák kaptak vele kapcsolatban lábra. A
palesztinok földjéhez, mint ősi izraeli területekhez azok a
frissen bevándorolt, keletről érkezett zsidók ragaszkodtak a
legharciasabban, akik sem héberül, sem jiddisül nem tudtak,
vagy alig értettek,. A tüntetéseken, melyeket Rabin ellen
szerveztek ők adták a tömeget. Ők vitték a táblákat,
melyeken náci egyenruhában ábrázolták a hivatalban lévő
miniszterelnököt. De óriásplakátokon és számos
transzparensen, röplapokon és a televízión keresztül is
terjesztették a felháborodását annak a szélsőjobboldalnak,
melynek működése a világ más táján nehezen lenne elképzelhető.
Gondoljunk csak a kirjat-arbai orvosra, Baruch Goldsteinre, aki
mecsetben imádkozó palesztinokat mészárolt le gépkarabéllyal,
hátulról!
Az idén lesz éppen
húsz éve, hogy Tel-Avivban több tízezer ember összegyűlt,
hogy meghallgassa az ország miniszterelnökét az Izrael királyai
nevű téren, ahol határozottan kinyilvánította: Igent mond a békére
és nemet az erőszakra. Leírhatatlan öröm uralkodott az
emberek között, az összegyűlt hatalmas tömeggel együtt
felszabadultan dalolt maga a miniszterelnök is. A béke dalát dúdolva
lépett le a színpadról Rabin, arcán mosoly s a hosszú ideje végzett,
kemény munka sikere feletti elégedettség ült. Integetve búcsúzott
népétől és a színpad mellett várakozó kocsijához indult.
Ekkor valaki orvul, hátulról golyót eresztett belé. A megbeszélt
jel állítólag az autó ajtaja kinyitásának pillanata volt.
Ezt gyakoroltatták azzal az akkor 27 éves tel-avivi joghallgatóval,
aki a tervnek megfelelően előrántotta Berettáját, és közvetlen
közelről három lövést adott le. Rabin hátába két golyó fúródott,
a közeli kórházba szállították, s két órával a merénylet
után jelentették a hírügynökségek: Jichak Rabin halott.
Gyilkosság áldozata lett.
A gyilkosság
helyszínét a tel-avivi Málkéj Jiszráél (Izrael királyai)
terét ma már Jichák Rabin térnek hívják. A Nobel-békedíjas
Jichák Rabinnak, Izrael meggyilkolt miniszterelnökének legfőbb
bűneként az izraeli hadsereg ciszjordániai visszavonulásáról
szóló Oslo 1 után az Oslo 2 egyezmény aláírását róják
fel, no meg azt, hogy az őrjöngő héjákkal szemben úgy
fogalmazott: „Nem engedhetjük, hogy a tejjel, mézzel folyó
országban könny és vér folyjék.” Izraelben ma is azok kezében
van a hatalom, akik Ciszjordániát Júdea és Szamáriaként
emlegetik, pont úgy ahogy a bibliai Dávid és Salamon királyok
idejében hívták a korabeli tartományokat. Akik szerint
Ciszjordánia nem csupán ideiglenesen és törvénytelenül áll
Izrael megszállása alatt, hanem mert „Erec Jiszráelnek”, a
bibliai Izrael földjének szerves és elválaszthatatlan részét
képezi, Ebből a földből akár egy talpalatnyit is föladni, bűn.
„Aki megsérti, Erec Jiszráelt elítéltetik” S legyilkolható.
Sokáig a magányos
merénylő teóriáját tartották életben, akit felizgatott a közelgő
béke híre. Pedig akkor már az izraeli titkosszolgálat egyik ágense,
Ravív aki fiatalok csoportjainak kiképzésével is foglalkozott,
a miniszterelnök ellen tartott tüntetéseken a „Halált
Rabinra” jelszót skandálta. Ugyanő röpiratot helyezett el a
hebroni tömeggyilkos Goldstein sírjánál, melyen ez állt:
„Egy diktátor, egy áruló emelkedett ki népünkből, Jichák
Rabin néven. Halált reá!” Ravív volt az, aki egy tüntetésen
a jeruzsálemi televízióban bemutatta a fotómontázst, amely
Rabint SS egyenruhában ábrázolta.
Elyakim Rubinstein
kormányjogtanácsos szerint a szóban forgó Ravív – a Sabak,
az izraeli titkosszolgálat ügynöke – a gyilkosság végrehajtásától
ódzkodó zsidó joghallgatót, a „magányos gyilkost”, Jigal
Amírt pszichoterrorral tudta rávenni a merénylet elkövetésére:
„Ha férfi vagy, Rabint meg kell ölnöd.” Sulykolta hosszú
időn keresztül az elkövetőbe, ám ez a bizonyíték gyengének
minősült, mint ahogy Ravív nyilvános és aktív részvétele a
Rabin ellen uszító hecckampányban is, amely végső soron a
gyilkossághoz vezetett. Ravív 1987 óta volt a Sabak ügynöke.
Tizenhat
alkalommal indítottak ellene büntetőeljárást erőszakos
cselekmények, gyújtogatások, vagyonban való kártételek
miatt. Például Ravív egyik kedvenc időtöltéseként tinédzser
csodálóit hebroni sétára vitte, ahol tört-zúzott és
arabokat bántalmazott. Mégis mindössze egy alkalommal jutott el
ügye a bíróságig, amikor Tamar Gosanszkit, a kommunista
Knesszet-képviselőt bántalmazta.
czyla
|