vissza a főoldalra

 2015.06.19. 

Megszűnt a tejkvóta

A szomszédos Ausztriában elképzelhetetlen, hogy egy osztrák vásárló magyar tejeket keressen a boltokban

Áprilistól már csak a tagállamok szabnak határt a termelésnek. Harcz Zoltán: az importtejtermékek a mostani változtatással még nem szorulnak háttérbe.

 Mit jelent a hazai iparágnak a kvóta megszüntetése?

– A kvóta kivezetése élesebb versenyt és lehetőséget jelent a magyar tejipar számára. A kvóta megszüntetésétől függetlenül viszont számos negatív piaci folyamat és jelenség tapasztalható a tejpiacon az elmúlt fél éves időszakban. Ezeket nem szabad összemosni a kvótakivezetéssel. Az egyik ilyen az orosz embargó közvetett hatása, a másik, hogy az időjárási viszonyok miatt a tejtermelés mennyiségi és minőségi vonatkozásban 2 éve tartósan magas szinten maradt, a harmadik pedig az áfacsalás.

 Magyarország teljes mértékben kihasználta a kvótamennyiséget?

– Hazánk rendelkezésére álló kvótáját csak 70-75%-os mértékben tudta kihasználni. A magyar félnek még a csatlakozási tárgyaláskor sikerült kiharcolnia az éves 2 milliárd literes kvótát, amely még a rendszerváltás környéki rekord tejfogyasztáshoz és termeléshez igazodott. Viszont azóta csökkent idehaza a tejtermelés és a tej-, illetve a tejtermék fogyasztása is. Az is bonyolítja a képletet, hogy az unió az utóbbi időben minden ország kvótáját évente 1,5%-kal automatikusan megnövelte.

 Mégis mi az oka annak, hogy 30%-ban nem sikerült kihasználnunk a rendelkezésünkre álló kvótát?

 – A fogyasztás visszaesése egyértelműen a belföldi vásárlóerő visszaesésével magyarázható. Ezenkívül azzal, hogy a tejimitátumok, a növényi zsírokból készült „sajtok”, „fölök”, reggeli italok, margarinok azzal, hogy olcsóbbak, a tejtermékektől jelentős piaci részesedést hódítottak el, annyira, hogy például a hazai vajfogyasztás az uniós átlag 10-15%-át teszi csak ki. Sajnálatos tény emellett az is, hogy nem vezettek be hatékony tejmarketinget az utóbbi évtizedben. Így sokan nem tudták, hogy az áron kívül mi a különbség az imitátumok és a tejtermékek között.

 Nagyon sok magazinban írnak arról, hogy a növényi zsírokból készült áruk egészségesebbek, mint a tejtermékek. Ez a propaganda is befolyásolta a tejfogyasztást?

 – Kétségtelen tény, hogy a növényi zsírokból készített termékeknek nagyon erős a marketingjük. A Tej Terméktanács hivatalból nem foglal állást egészségügyi kérdésekben, azt viszont kijelenthetjük, hogy a tej és minden tejtermék ideális kalciumforrás, mert benne optimális és jól emészthető formában van jelen fehérje, tejzsír, D-vitamin, foszfor, valamint egyéb vitaminok és ásványi anyagok. Ezért is örülünk az iskolatej-program bevezetésének. Ez a pohár tej megfizethető, és életfontosságú a beltartalma.

 Ha már a megfizethetőséget említette. Azt tapasztalom, hogy a nagyobb élelmiszerboltokban egyik nap 205 forintba kerül ugyanaz a márkájú tej, amely két nappal később 30 forinttal olcsóbb. Mi az oka a tejárak folyamatos ingadozásának?

 – A megtermelt nyers tej ára – Európában és Magyarországon is – folyamatosan ingadozik. 2009-ben jelentős piaci válság miatt a tej ára csökkent, ám 2013-ban az árak nagyon magasra emelkedtek. Mostanra viszont ismét történelmi mélységekben vannak a tejárak. A kiskereskedelemben ez a változás gyakran hónapokkal később jelenik meg. Egy tisztességes piacon – tendenciájában – a nyers tej ára meghatározza a végtermék árát. Több oka is lehet a nagyon olcsó árnak. Az egyik lehet egy kiskereskedelmi akciós időszak (például egy hétvége), a másik, hogy olyan importtermékről van szó, mely jobb esetben dömpingáron került az országba. Sajnos nagyon sok olyan termékről is tudunk, mely áfacsalással érkezhetett be. Ezt példázza, hogy a szlovák dobozos tej közel kétszer annyiba kerül Szlovákiában, mint Magyarországon. Ennek a fő oka a vélhetően a többkörös áfa csalás. Ha az árut külföldről, az Európai Unió tagállamából szerzik be, akkor hosszú számlázási láncot építenek fel. Ennek első magyarországi láncszeme egy olyan kereskedő, aki nem nyújtja be az áfabevallást, így nem vallja be, és nem fizeti meg az általános forgalmi adót, sem a beszerzés, sem a belföldi továbbértékesítés után. Ez jellemző csehországi, szlovákiai, lengyelországi, de egyes németországi tejtermékekre is. A magyar terméken nem lehet az áfát elcsalni, mert a magyar feldolgozó a dobozos termékre ráteszi az áfát, és ki kell, hogy fizessék. A magyar tejnek és magyar sajtnak – melynek népgazdasági szempontból számtalan előnye van – egy olyan importtal kell versenyeznie, amely nagyon olcsó lett. Amennyiben beváltja a hozzá fűzött reményeket az illegális áruk mozgását is nyomon követő Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKÁER), akkor a kvótakivezetésnek több pozitívuma is lehet. Emellett nagyon fontos lenne, ha minden évben jelentős közösségi marketingösszegből tudnánk kommunikálni a fogyasztók felé, hogy magyar terméket válasszanak. A szomszédos Ausztriában elképzelhetetlen, hogy egy osztrák vásárló magyar tejeket keressen a boltokban. Nem állítjuk azt, hogy az import ördögtől való, de a vélhetően az áfacsalások miatt olcsó külföldi termékek arányát a nullára kell szorítani.

 Mekkora segítséget jelent, hogy létrejön egy 420 millió forintos marketingalap, amely a tej és tejtermék fogyasztásának népszerűsítését hivatott szolgálni?  

– Ez az összeg egyes külföldi érdekeltségű multik marketing-költségvetésénél vélhetően alacsonyabb. Amennyiben azonban minden évben ekkora összeg állna rendelkezésre, akkor valóban kialakulhat Magyarországon a tudatos vásárolói attitűd. A marketingalap felhasználásával a fogyasztókon túl szeretnénk eljutni például a kisiskolásokhoz is, hogy már a gyermekek is megértsék azt, miért jobb, ha magyar tejet fogyasztanak.

 Akkor naivitás abban bízni, hogy ezentúl az olcsó import tejek helyett a magyar termékekkel töltik föl a boltok polcait?

 – Nagyon hatékonyan termelik meg a hazai tehenészetekben a nyers tejet, hiszen az állattartó telepek nagy része megújult, továbbá magas az állatlétszám. Ennek a következménye, hogy Magyarországon a környező országokénál olcsóbb, azaz versenyképesebb a nyers tej ára. Tehát az elsődleges alapanyagban már versenyképesek vagyunk. Ha az EKÁER megtisztítja a piacot, ha a promóciós célú félmilliárd forintot hosszú távon megfelelő módon, évente el tudjuk költeni, ha a kormányzat az élelmiszeripar fejlesztésére szánt 300 milliárd forint legalább 15%-át a tejfeldolgozóknak adja, akkor az ágazat mutatói a kvótakivezetést követően akár kismértékben javulhatnak is.

 Segítene a hazai iparágnak az orosz embargó megszüntetése?

 – Jelentős mértékben nem szállítottunk Oroszországba tejterméket. Viszont az orosz piacra nagy mennyiséget szállító más országok termékei az elmúlt egy évben az EU-ban ragadtak. Ezek a termékek túlkínálatot okoznak, s emiatt következett be például egyes importáruk olcsósága. Tehát közvetve lenne pozitív hatása az orosz embargó megszűnésének a magyar tejiparra.

 A szaktárca meghallgatja az önök véleményét?

 – A Tej Terméktanács 2013 óta a minisztérium által elismert reprezentatív szakmaközi szervezet, ezért a tárcával folyamatosan egyeztetünk piaci, szabályozási és az agráriumot – így többek között a tejfeldolgozókat is – érintő támogatásáról, és a szükséges fejlesztésekről. A közelmúltban a kormányülés is foglalkozott a tejágazattal. Jelenleg azon is dolgozik a Földművelésügyi Minisztérium, hogy a következő uniós ciklusban ne csak a kis- és közepes, hanem a nagyvállalati tejfeldolgozók is kaphassanak fejlesztési támogatást. Ez azért lényeges, mert a hazai nyers tej 70-80%-át a nagyvállalatok vásárolják fel, s ők juttatják el a fogyasztókhoz, ráadásul ők egy piaci válság esetén is hatékonyabban tudnak – átmenetileg – segíteni az egész hazai tejszektornak.

Medveczky Attila