vissza a főoldalra

 2015.06.26. 

Még több figyelem az időseknek

Megállapodtak a Segítő Kezek infokommunikációs modellprogramjáról

Magyarország idősbarát kormánya a Segítő Kezek program infokommunikációs továbbfejlesztésével is igyekszik javítani az idősek biztonság- és közérzetét. Jeneiné dr. Rubovszky Csilla szerint az idős emberek mindennapjaiban az egészségükre való odafigyelés, a biztonságuk garantálása és a magányosabb napok enyhítése a három legmeghatározóbb szempont.

 2013-ban útnak indították a Segítő Kezek idősgondozó programot. Milyen eredményekről tud beszámolni?

 A program először belvárosi kezdeményezés alapján indult el, nem véletlenül. Magyarországon az idősödés a rendszerváltás után hasonlóan jelentős problémává vált, mint Európában. Az uniós tagállamokban a népesség 18-24%-a, Magyarországon közel 24%-a tartozik bele az idős korosztályba. Tehát hazánk a legidősödőbb európai tagállamok egyike. Az V. kerület pedig a 2000 főt meghaladó települések között a legelöregedettebb; a lakosság 29%-a 60 év, közel 10%-a 80 év fölötti. Ezért helyi programot kezdtünk el 2013 januárjában, amelynek az volt a célja, hogy a 80 év felettiek számára kiegészítő szolgáltatást dolgozzunk ki, hogy az idősek jól megérdemelt nyugdíjas éveiket saját otthonaikban tölthessék. A programot a szociális alapellátásban dolgozó kollégák irányítják, de önkéntesek, diákok, illetve közfoglalkoztatottak is segítik a munkájukat. Minden szakirányú feladatot szakképzett gondozók, ápolók végeznek, a szakképesítést külön nem igénylő tevékenységeket – például felolvasás, társasjáték, templomba kísérés –, amelyek nem tartoznak a házi segítségnyújtás kereteibe, az önkéntesek, a diákok és a közfoglalkoztatottak vállalják. A Belvárosban indult kezdeményezés gyorsan ismertté vált, 2013 áprilisában két település csatlakozott hozzánk, a most elinduló modellprogramban is részt vevő Kisvárda és Szombathely. Majd 2013. szeptember 1-jétől kilenc hónapos, országos mintaprogram indulhatott el 32 település bevonásával. Az elkövetkező hónapokban további 123 önkormányzat csatlakozott a programhoz.

 Mire következtettek az idősgondozó program során elkészült országos hatástanulmányból?

 Kérdőíves felméréssel feldolgoztuk a 32 hátrányos helyzetű önkormányzaton kívül Szombathely és a Belváros adatait. 25 ezer 80 év fölötti embert kérdeztünk meg arról; milyen kiegészítő szolgáltatásra lenne szüksége életminősége javításához. A hatástanulmányt 2014 januárjában hoztuk nyilvánosságra. A felkeresettek 62%-a töltötte ki a kérdőívet, 23%-uk tartott igényt a felajánlott kiegészítő szolgáltatásokra. Az utóbbiak 34,85%-ban a magány enyhítésében kértek segítséget, a bűnmegelőzés és az egészségükre való odafigyelés mellett. Az egészségügyi probléma kezelése mindenképpen szakirányú kérdés, ahogy a bűnmegelőzés is, ami a rendőrséggel való együttműködést követeli meg. A magány enyhítése viszont kiegészítő tevékenység.

 Mi az infokommunikációs modellprogram lényege?

 – A projektben Budapest V. kerülete, Kisvárda és Szombathely települések vesznek részt. A Segítő Kezek infokommunikációs modellprogram megállapodását a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviseletében Kara Ákos infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkár írta alá a települések polgármestereivel. Ezt a programot már a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve végezzük. A tudományos kutatásban arra a kiemelt társadalmi problémára keressük a megoldást, hogy milyen infokommunikációs eszközöket tudunk alkalmazni a mai jelzőrendszeres házi segítségnyújtás továbbfejlesztésére. 1990-ben az MTA-val kifejlesztették a mai jelzőrendszeres házi segítségnyújtás elődjét. Azzal a professzor asszonnyal, Széman Zsuzsannával dolgozunk együtt a mostani programon, aki akkor az úgynevezett vészjelző gombot az I. kerületben kikísérletezte. Ennek továbbfejlesztésével valósul meg a mostani modellprogram egyik legfontosabb eszköze, a vészjelző karperec. Három infokommunikációs eszközt szeretnénk használni. Az első egység a számítógép–internet–skype, azoknak az időseknek, akik szívesen megtanulnák ezek kezelését. A diákok tanulópárokban tanítják majd meg az időseket az internet, a skype használatára. Azért vittük le 75 évre az életkort, mert hazánkban akkorra válik általános problémává a már említett két tényező: a magány és az egészségügyi szempontból fontos tartós gondozási szükséglet. A programnak van még két nagyon fontos eszköze: az egyik az okostelefon, a másik a már említett vészjelző karperec. Utóbbi azért lényeges, mert olyan típusú karperec eddig nem volt forgalomban, amely pontos egészséggörbét ad a viselőjéről. Amennyiben az idős ember rosszul lesz, vagy komoly egészségügyi kockázat jelentkezik, a karperec ezt önmagától jelzi a diszpécserközpont felé. Ha például az egészségi állapotot jelző értékek bármilyen irányban átlépik a kritikus határt, ezeket az adatokat az eszköz beküldi a központba. Ezt kiegészíti egy olyan készülék, amely az okostelefonhoz kapcsolódóan képes vérnyomásmérési adatokat rögzíteni, s azokat továbbítani a diszpécser-szolgálathoz. Ettől várjuk pl. a stroke rizikójának csökkentését. Maga a karperec vízálló, ezért folyamatos viselésre alkalmas. Sőt, amennyiben az idős ember azt hallja, hogy valaki be akar törni a lakásába, akkor megnyomja a karperecen lévő gombot, s közli a diszpécserrel a problémát, aki azt továbbítja a rendőrség felé. Ezekkel az eszközökkel szeretnénk a 75 éven felüli, magányos, tartós betegséggel küszködő idősek életminőségén javítani. Ahhoz, hogy mindezt folyamatosan kontrollálni tudjuk, végigkövetjük a rendszer működését. Az a cél, hogy a három érintett településen minden 75 év feletti, egyedülálló, idős embert megkérdezzünk arról, hogy kíván-e részt venni a programban. A felmérések eredményét összegezve készítem el 2016. február végéig a nemzeti fejlesztési miniszternek – az MTA-val egyeztetve – azt a hatástanulmányt, amelyből kiderül, hogy ezek a műszerek mennyiben javították a célcsoport mindennapi életét és melyik eszközre hány embernek van szüksége. Ezt a kutatást kiegészíti az is, hogy amennyiben az idős embernek van családon belüli gondozója, őt is megkérdezzük, hogy véleménye szerint ez mennyiben könnyíti az ellátást. Európai adatokból következtethetünk arra, hogy elsősorban 50-60 év közötti női családtagok látják el a gondozási feladatot, éppen ők, akik a munkaerőpiacon az egyik legkiszolgáltatottabb csoportot képezik. A kezdeményezés tehát az idősek életminőségének javítását, a segítő családtagok és a házi ápolók helyzetének könnyítését együttesen teszi lehetővé. Emellett kiemelt célja, hogy az idősek a lehető leghosszabb ideig tudjanak a saját, megszokott környezetükben élni.

 Elképzelhető, hogy a programot az egész országra kiterjesztik?

 – Az MTA-val közösen végzett modellkísérletből tudjuk majd levonni a következtetést, hogy ezek az eszközök valóban hatékonyan alkalmazhatók-e ezekre a problémákra. Előkutatásaink szerint igen, de ezt a program keretében készülő, tudományosan megalapozott hatásvizsgálat erősítheti meg. Tehát az országos kiterjesztésről a kísérleti fázisban résztvevő három településen összegyűjtött gyakorlati tapasztalatok ismeretében dönthetünk majd.