|
 2015.06.26.
Bevándorlás
A jéghegynek ütköző
Titanic zenekara az elsüllyeszthetetlenként reklámozott hajó
fedélzetén az utolsó pillanatig játszott.
Hittek a hazugságnak,
mind odavesztek.
A hajótársaság
tulajdonos főnöke, az acélkolosszus kitalálója és finanszírozója
bizonyos Ismay úr, aki az elsüllyeszthetetlen hajóról szóló
propagandát is fizette, megmenekült.
A harmadosztályon
utazók elől elzárták a menekülési útvonalakat, a nagypénzűek,
köztük az ötlet és pénzember J. B. Ismay elsőnek hagyta el a
süllyedő acélkolosszust. A 2200 utas hetven százaléka a jeges
Atlanti óceán fenekén végezte be, nekik nem jutott mentőcsónak.
Érdekes, hogy Morgan Robertson tizennégy évvel a hírhedt hajókatasztrófa
előtt 1898-ban kiadott művében egy Titan nevű óceánjáró történetét
meséli el, amit a világ legnagyobb hajójaként, és elsüllyeszthetetlenként
hirdetnek, és első útján, egy áprilisi éjszakán az Atlanti-óceán
északi részén, négyszáz mérföldre Új-Fundland partjaitól
jéghegynek ütközik, elsüllyed, és utasainak fele a tengerbe vész.
Az író hátborzongató pontossággal írta le a másfél évtized
múlva bekövetkező katasztrófa részleteit.
A Titanic a
huszadik század egyik legnagyobb hatású metaforája, mert mint
annyi más XX. századi hazugság ez is lelepleződött. A rabló
kapitalizmus kampányfogása volt a Titanic sérthetetlensége,
hogy elsüllyeszthetetlen. De elsüllyedt. Megtörtént a megtörténhetetlen.
A Titanic katasztrófája
a mégolyan hatásosan dolgozó propagandagépezet segítségével
felépített illúziók tarthatatlanságára utal. Ha hazugság
helyett – ahogy ma mondjuk – a projektbe beleprogramozták
volna a nem várt következményeket, akkor fel lehetett volna készülni.
Elkerülni nem lehetett (hiszen bekövetkezett), de az emberáldozat
minimalizálható lett volna.
 A
Titanic metafora tökéletesen passzol a globalizmus elkerülhetetlen
katasztrófájához. Hiába a gondosan felépített illúzió: a
világot napjainkban igazgató transznacionális társaságok
rejtett struktúráira épülő főhatalomba vetett hit, csalfa délibáb.
Hiába hirdetik, hogy a liberális demokrácia globális hegemóniájával
idilli korszak köszönt az emberiségre. A hegemónok uralta világ
gazdasági, kulturális, és vallási töréspontok mentén reped
szét, és korábban elképzelhetetlen méretű konfliktusok küszöbén
áll.
A történelemből
kiesettek, a roncstársadalmak népe a teljesen széttört, társadalomnélküliségbe
taszított háborús övezetekből a nagy és szinte
elviselhetetlen szegénységből, a biztos halálból milliók
menekülnének. De nekik nem jut mentőcsónak, s ha mégis,
felborul.
A világ népességének
80%-át, tehát hatalmas tömeget érint negatívan a globalizmus.
Az elviselhetetlenségig igazságtalan és egyre növekvő jövedelemkülönbségek
destabilizálják a világot. A nemzetközi feszültségek, a
terrorizmus, a fegyver-, drog- emberkereskedelem, a maffiák határokon
keresztüli szerveződése, a környezet fenyegető romlása, az
egyre szaporodó és sajnos, sokszor Amerikából vezényelt véres,
helyi háborúk nyomában járó nyomor indukálta népvándorlás
hulláma elönteni látszik Európát. A 2011-től induló arab
tavasznak elnevezett népirtás során végigsöpört orkán eddig
még nem látott méretű tömeget sodor Európa partjai felé.
Ennek a katasztrófának megvannak nemcsak az előidézői, de a vámszedői
is, a liberalizmus hamis prófétái és a végállomás kispályás
embercsempészei. Nyilván nem az embercsempészet ténye adja önmagában
a drámát, hisz az mindig volt, hanem az, ahogyan az ember
tragikus léthelyzete a brutális méretű menekülő tömegben
megjelenik. A menekülők és a befogadni kényszerülők valóságosan
közös drámája. A Földközi tengerbe veszettek, a sivatagokban
elpusztultak, már nem kérnek kenyeret. De ha nem védjük határainkat,
ha mindenkit beengedünk nekünk sem marad kenyerünk. A helyzet
fenyegető. Dönteni kell. A döntést mondják gonosznak, pedig
ez a globalizmus okozta nyomor és kilátástalanság gonoszsága.
A magyarok nyakán 2010 előtt ülő globalistáknak a magyar nép
sorsa soha nem volt tétel. Az Orbán-kormányt a 24. órában találta
meg a végzetes helyzet. Az már a világ más táján el lett döntve,
hogy toloncolni kell. Az osztrákok hozzánk, a németek és egyáltalán
a végén mindenki mindenkit hozzánk toloncol majd vissza,
illetve oda, ahol a menekülő átlépte a schengeni határt. Feltételezem,
felvilágosítási szándéktól vezérelve, de azért a pánikkeltéstől
tartózkodva döntött a kormány a plakátok kihelyezése
mellett.
Mégis hol a probléma?
Ott, hogy a felvilágosító plakátok ellen fellépő
propagandisták a jobboldali magyar ember lelkében élő úri
mentalitására apellálva támadja a plakátok szövegének –
mi tagadás, idegenszerű – durvára sikeredett nyelvezetét. Az
is lehet ok a támadásra, hogy vajon mennyi pénzt kapott a
nyugati plakátokat lemásoló cég, ki maradt ki az üzletből?
Aztán még valami: a kétfrontos támadás egyik vonalán a durvának
ható szöveget bírálókat tolják maguk előtt, a másik
vonalon pedig cirkuszi produkciót adnak elő.
A levegő akrobatáiként
feldicsértek, korábban legfeljebb a lepedő akrobatáiként elhíresültek
alá kötelet feszítenek.
A kötél egyik végét
a Jobbikot a másik végét a balliberálist (MSZP– Együtt–DK
stb.) fenntartó pénztőke markolja. Így elegendő, ha az aktuális
politikai kötéltáncos kezébe nyomnak egy rafinált kis legyezőt,
melyet az nekitámaszt a sajtóban frissen fújó balliberális
plakátellenszélnek. A táncikáló azt reméli ez az ellenszél
2018-ig a kötélen tartja őt. A produkció kártékonysága beláthatatlan,
hiszen a tömegek felvilágosítása helyett a félrevezetésük céljából
rendezik. Mert úgy igaz, ahogy Orbán az arab üzletembereknek
tartott konferencián mondta, hogy nálunk még nincsenek migránsokkal
megtöltött gettók, jöhetnek a befektetők, szívélyes nép
vagyunk. Ez a mai helyzet. Ám egy felelősen gondolkodó államférfinak
az előrelátás a fő erénye. A liberális hulladék ezt szeretné
hiteltelenítéssel eliminálni.
A Titanic katasztrófáját
egy angol író Morgan Robertson másfél évtizeddel korábban látta.
Egy magyar költőnek
Vörösmarty Mihálynak a látomása: „…a sírt, hol nemzet süllyed
el, népek veszik körül..” (1836) több mint másfél századdal
korábbi.
Amúgy a plakátolás
ötlete és szövege a liberálisok által fetisizált nagybetűs
Nyugatról származik. A teljesség igénye nélkül lássuk néhány
uniós kormány, illetve párt felhívását:
„Illegálisan
vagy az Egyesült Királyságban? Menj haza, vagy nézz szembe a
letartóztatással!”
„A csempészek
hazudnak! Gazdasági okokból nem jár menedékjog Ausztriában!”
„Megtisztítjuk
Badalonát! A Raval nem válhat iszlám gettóvá!”
(Spanyolországot
kormányzó Néppárt)
„Vége a hamis
toleranciának! A német kötelező! Nincs török tolmács! Nincs
minaret!”
(Szabadságpárt
Ausztria – FPÖ)
„Állítsuk meg
a tömeges bevándorlást!”
(Svájc Néppártja
– SVP)
„Ha Dániába jössz,
dolgoznod kell!”
(Dán Szociáldemokrata
Párt)
czyla
|
