vissza a főoldalra

 2015.05.01. 

Csorja Gergely: Kleptokrácia – avagy ki hogyan lop?

April Foley ismeri Magyarországot. Legalábbis az átlag Magyarországon hivatalosan tartózkodó amerikaihoz képest mindenképpen. A nagykövet asszony 2006 és 2009 között töltötte be tisztségét Budapesten, így a Gyurcsány nevével fémjelzett, de tulajdonképpen a liberálisnak és baloldalinak hazudott, de valójában a posztkommunista és az SZDSZ köreinek szellemi és faji előítéletességével és lopási potenciáljával megáldott rendszer természetes rothadásának utolsó, meglehetősen ronda fázisát látta testközelből.

Foley asszony a jelentéktelen eseményen, jelesül egy nyugdíjasklub rendezvényén tartott előadása komoly felkészültséget árult el. Az összeszedett majd órás előadás – miután bemutatta Magyarország XX. századi történetét, méghozzá a lényeget jól megragadva – három témát boncolgatott. A korrupció, az antiszemitizmus és cigányellenesség, valamint a NATO kérdésköreit.

Érdekes látni, hogy ez az asszony szereti és valamilyen szinten érti is Magyarországot, mégsem képes kiszakadni az amerikai paradigmából. Bár mind a zsidóság, mind a cigányság helyzetét objektívan írta le, jól látja a kommunizmus örökségét, a mérhetetlen és mindent meghatározó korrupciót, sőt bizonyos értelemben a magyar ember habitusát is érzi, mégsem jut túl a felszínen.

Amerikából, amerikai szemellenzővel nézi ezt a világot, méghozzá abból az alapállásból, hogy az Egyesült Államok, az összes nyilvánvaló gyengeségével együtt, végül is jól, a világon a legjobban intézi ügyeit, a világ legjobb politikai, társadalmi és gazdasági rendszere.

Még ezen a szemüvegen keresztül is jól látszik, hogy Gyurcsány Ferenc egy politikai szélhámos, míg Orbán Viktor felkészült, és alapvetően jó szándékú hatalmi szereplő. Sőt a nagykövet asszony előadásából az is kiderült, hogy világosan látja, hogy Orbán belföldi megítélése élesen szemben áll a külföldre kivetített diktátori imidzzsel. Magyarországon nem félnek attól, hogy itt valamiféle diktatúra épülne.

Ugyanakkor az amerikai külügy meggyökeresedett nézetét természetesen osztja, hogy a két alkalommal is megszerzett kétharmados többség az oka annak, hogy Orbán rendszere rossz irányba fordult. Ugyanis nincs ellensúly. És ha már így alakult – bár ezt a nagykövet asszony már nem említette előadásában – ideküldtek egy képzett, komoly szervezési és konspirációs ismeretekkel felvértezett diplomatát és gyorsan lefaragtak Orbánról vagy egymillió szavazót.

Ja, hogy ezzel éppen a legnagyobb veszélynek látszó és nagykövet asszony beszédében többször is említett Jobbikot erősítik? Na, sag schon, mindennek megvan az ára. Annak idején Mark Palmer sem gondolta, hogy miután a legjobb titkosügynököket megszégyenítő munkával megszervezte a magyar rendszerváltást, illetve annak részleges elmaradását éppen a kimentett együttműködő kommunisták torpedózzák meg, hogy az amerikai szolgálatok közvetlenül tarthassanak fenn egy médiabirodalmat Magyarországon. Ki gondolta volna, hogy a Palmerék által – elégséges választói támogatás nélkül – a hatalomba juttatott SZDSZ ellensúlya Horn Gyula lesz, aki nemcsak Palmer médiabirodalmát, de a bankrendszer teljes átjátszását is megakadályozta. Minden bűnével együtt az objektivitás kedvéért ezt is el kell mondani Hornról, és bizony az amerikai jó szándékról is.

Miközben a Nagykövet asszony jó szónoki érzékkel számol be az amerikai külügy egyik szóviccéről, hogy a szovjet blokk államai államberendezkedését ma csak kleptokráciáknak, azaz a lopás uralmának hívják, ezenközben teljesen normálisnak tartják, hogy néhány millió dollárért nagyköveti státus vásárolható a világ első számú demokráciájában. Foley asszony, akárcsak a mostani nagykövet, Colleen Bell, így lettek magyarországi nagykövetek.

Sőt az sem zavarja az amerikai külügy tevékenységét, hogy esetleg itt, a Lajtától keletre nem feltétlenül akarnak az emberek amerikai típusú demokráciát. Itt esetleg a korrupció más formái tekinthetőek elfogadottnak. Mondjuk nem lehet hivatalosan nagyköveti státust vásárolni, de valamiféle leviselkedés, alkotmányos költség nélkül nem nagyon jön össze üzlet. Lopnak, bizony lopnak kis hazánkban, kis és nagy tételben, de ugyanígy lopnak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is. Csak a forma más.

Ha valaki komolyan gondolja az Európa Tanácsban, hogy Gyurcsány cégét bízzák meg a fejlesztési pénzek ellenőrzésével, akkor miért ne lehetne nem négy, de hatmilliárdért építeni egy kilométer autópályát?

Eljátszotta a hitelességét az Egyesült Államok külügyi gépezete és bizony eljátszotta a hitelességét az Európai Unió bürokráciája is. Nincs rossz és jó lopás. Nem lehet azt mondani, hogy miközben a táskákban tízezer, százezer és millió dollárokat adnak ilyen-olyan szervezeteknek, közel-keleti terroristáknak ugyanúgy, mint kijevi megmondóembereknek, vagy budapesti liberális értelmiségieknek, azt nem ellopták az amerikai emberektől, hanem csak a jó cél érdekében felhasználták, de a folyamatokat olajozó kenőpénz, az bizony a lopás netovábbja Budapesten.

Ma Magyarországon a korrupció közel sem az elsődleges kérdés. Ez, kisebb mértékben, mint Oroszországban vagy Kínában, de a folyamatok természetes velejárója. Amolyan járulékos költség.

Kína kiválóan működik, az Egyesült Államok fejére nő, pedig ha valahol tombol a korrupció, az bizony Kína.

Az elkövetkező időszakban naponta 3 milliárd forint EU-s pénz érkezik hazánkba. Ebből a pénzből, ha kiosztják, nyilván vissza kell adni egy részt ide-oda. Nem ez a kérdés. A kérdés, hogy a fennmaradó pénzzel mi lesz. Eljut magyar kis- és közepes vállalkozásokhoz, melyek új technológiákat, hasznot, munkahelyeket teremtenek belőle, jó minőségű, szép fejlesztéseket csodálhatunk országszerte, a hátrányos helyzetű csoportoknak jut belőle, segíti őket, a magyar kultúráért érdemben tevők kezébe pénz kerül, vagy off-shore számlákra, okoskodó álértelmiségiek, a magyar néppel érintőleges kapcsolatban sem lévő álművészek kezére jut az irdatlan összeg.

Ezen a téren az elmúlt időszakban óriási változás látszik. Kossuth tér, Várkert bazár és végeláthatatlan sort írhatnánk ide.

Három éve megismerkedtem egy, a falumba költözött amerikaival. A múlt héten aktív pihenés közben – sört ittunk pálinkával – a következő kérdést tette fel. „Tegnap voltam Budapesten, itt három év alatt több épült, mint nálunk (Amerikában) 20 év alatt. Honnan jut erre pénz?”

Ma a kleptokrácia világjelenség. Hiába próbálja elhitetni a Nyugat és ezen belül Amerika, hogy ott nem, de bezzeg máshol mennyire. Ez egyszerűen nem igaz.

A kérdés, hogy a korrupció folyamata végén mi látható: szétbombázott, vagy felújított tér?