|
2015.05.01.
Rendőrségi hírek
Zajlik az élet,
és különös módon párhuzamos szálakon futnak az események a
két országban. Elsőként lássuk a magyarországi fejezetet! Március
18-án az M3-as autópályán, Gyöngyös térségében, a Miskolc
felé tartó irányban egy rendőrautó beállt a belső forgalmi
sávba, és ott kilométereken keresztül lassan haladt,
indokolatlanul feltartva másokat. Megkülönböztető jelzést
(sziréna, villogás) nem használt. Nem volt hajlandó lehúzódni
a teljesen szabad külső sávba, és cseppet sem zavarta, hogy néhány
perc alatt több tucat gépkocsi torlódott fel mögötte. A rendőrök
mögé elsőként „beszorult” kocsi utasa minderről háromperces
videofelvételt is készített – ez a világhálón megtekinthető.
A film végén az állapot nem szűnik meg, a rendőrautó még
további perceken keresztül feltartotta a forgalmat. Ugyebár a közlekedési
szabályok értelmében tilos tartósan, előzés szándéka nélkül
a belső sávban haladni. Jobbról előzni viszont szintén tilos,
a feltorlódott kocsiknak ezért kellett engedelmesen kullogniuk a
rendőrök után.
A világhálóra
feltöltött videót több ezren megtekintették, köztük néhány
hivatalos személy is. Pausz Ferenc közlekedési szakértő, aki
nyugdíjba vonulása előtt évekig irányította az ORFK közlekedésrendészeti
osztályát, megállapította: a rendőrautó egyértelműen szabálytalanul
közlekedett. A kérdés az, hogy ilyen esetben mit lehet tenni? A
KRESZ vonatkozó előírásai szerint a külső sávban elhaladás
ilyen esetben előzésnek számít, ezért büntethető. Az egyik
lehetséges megoldás, ha a helyes követési távolság megtartásával
haladunk a rendőrök mögött, és ha nem mennek a megengedett
legnagyobb sebességgel, egyszerűen addig nyomjuk a dudát, amíg
le nem húzódnak a külső sávba. Na persze, ha merjük… Pausz
Ferenc azt tanácsolja: semmiképpen ne próbáljunk a külső sávon
elhaladni a belsőn közlekedő rendőrkocsi mellett. Ám ha ezt mégis
megtennénk, és a rendőrök megállítanának jobbról előzés
miatt, akkor mondjuk azt nekik, hogy csak tessék, jelentsenek
fel. Ugyanis akkor hivatalos eljárás indul, amely fényt derít
a rendőrök szabálytalanságára. Jobbról előzésünk esetén
semmiképpen ne fogadjuk el a szabálysértés tényét, mert
akkor fizetnünk kell.
Ismétlem, ez az
eset március 18-án történt. A világhálóra feltöltött háromperces
bizonyíték egy hét alatt akkora nyilvánosságot kapott, hogy a
BRFK vezetői is értesültek róla. A szabálytalan kocsi a Győr-Moson-Sopron
Megyei Rendőr-főkapitányság állományába tartozik. Az illetékes
megyei rendőrkapitány március 26-án hivatalos közleményben
tudatta: a videofelvétel alapján vizsgálatot rendelt el „az
M3-as autópályán ok nélkül és huzamosan a belső sávban
haladó rendőrautó ügyében. A rendőrségi vezető a vizsgálat
eredménye alapján dönt a szükséges és indokolt felelősségre
vonásról és annak mértékéről.” Éljen, éljen, mondhatnánk
erre, íme a kisember győzelme a hétfejű sárkánnyal szemben.
Az ügy aprócska szépséghibája, hogy időközben eltelt
csaknem egy hónap, és a vizsgálat eredményéről még semmi hír
– az egyenruhások nyilván napi nyolc órában, megfeszített
munkával dolgoznak ezen a roppant bonyolult ügyön… Józan ésszel
azt gondoljuk, a nyomozás körülbelül tíz perc alatt rövidre
zárható: a videofelvétel önmagáért beszél, a bizonyítás
megtörtént, a kocsi sofőrje a szabálytalanságot elismeri,
kiszabható a büntetés, készen is vagyunk, jöhet a sajtóközlemény,
ámen. Ezt persze csak mi, korlátolt civilek gondoljuk így – a
hihetetlenül szakmai rendőrségi szempontok mások…
Mindeközben
Lengyelországban is történt három botrány, amelyek főszereplője
egy-egy rendőrautó. Március elején lefényképeztek egy járőrkocsit,
amely megkülönböztető jelzések és utasok nélkül állt egy
mozgássérültek számára fenntartott parkolóban. Február legvégén
pedig az keltett közfelháborodást, hogy egy zebrás kereszteződésben
a piros lámpa dacára átszáguldott egy sziréna és villogó nélküli
rendőrkocsi. A legnagyobb vihart kavart eset viszont március
derekán történt, vasárnap délelőtt. Egy varsói gyalogátkelőhelyen
zöldre váltott a lámpa, a járókelők megindultak a zebrán. A
belső sávban elöl egy rendőrkocsi várakozott. A gyalogosok zöldje
villogni kezdett, majd pirosra váltott. Egy görnyedten járó,
szatyrot cipelő idős asszonynak nem sikerült végigmennie a
zebrán, másfél méterre volt a járdától. A kocsik zöldet
kaptak – a rendőrkocsi nagy gumicsikorgással kilőtt, és a külső
sávba áttérve megpróbálta elsodorni az idős asszonyt: a sofőr
úgy gondolta, „megrendszabályozza” a lassan járó nénit,
és ráhúzta a kormányt. Az áldozat rémülten elugrott a jármű
elől. Szerencsére az eset bizonyítható: a rendőrkocsi mögött
várakozó autó fedélzeti kamerája felvette a merényletet. A
leleményes (és kellően felháborodott) sofőr, Radoslaw
Chutkowski a néhány másodperces filmet közzétette a Facebook
közösségi oldalon – néhány nap leforgása alatt több mint
800 ezer személy látta. A felvételt a TVN24 hírtelevízió is
bemutatta, ennek köszönhetően az illetékes rendőrségi vezetők
is felfigyeltek rá. A gyorsított vizsgálat során kiderült,
hogy a kocsit egy rendőrnő vezette. Egyetlen hét alatt megszületett
a hivatalos eredmény: a rendőrnő fegyelmit kapott, jogosítványát
bevonták, mindamellett bíróság elé kerül. Nos, íme a különbség
a két ország között: Lengyelhonban valós következménnyel jár,
ha egy egyenruhás tévesen értelmezi a „Szolgálunk és védünk”
jelszót. Mindazonáltal nem adom fel a reményt, hogy az M3-ason
szabálytalankodó, a mögötte haladók biztonságát kockáztató
rendőr büntetéséről is lesz hivatalos sajtóközlemény.
A legfrissebb összesítés
szerint a lengyel mozikban már csaknem kétmillióan látták a
Varsó 44 című új filmet (eredeti címe Miasto 44, azaz A város
44), amely az 1944-es varsói felkelésnek állít lendületes emléket.
Rendezője a 34 éves Jan Komasa, aki a súlyos témát
videoklipes eszközökkel, a mai huszonévesek nyelvén dolgozta
fel, több százezer fiatal néző számára nyújtva fontos leckét
a történelemről. A filmarchívumokban csodával határos módon
fennmaradt dokumentumokra támaszkodó alkotás az utóbbi évek
legjelentősebb lengyel filmes vállalkozása, elképesztő díszlettel
és látvánnyal. A tragikus varsói felkelésből a fiatalság, a
szerelem, a bátorság és az önfeláldozás motívumait emeli
ki. A forgatás pontosan hatvanhárom napig tartott, akárcsak a
varsói felkelés. A történet főhőse a tizennyolc éves
Stefan, aki barátai és szerelme oldalán csatlakozik a felkelőkhöz,
mert harcolni akar a szülőhazájáért. 1944 augusztusában a náci
hadsereg már gyengének tűnt. A felkelés első napjai boldogságban
teltek, a németek visszavonulásra kényszerültek. Ám a remény
hamar szertefoszlott, Hitler bosszúja rettenetes volt.
Zsille Gábor
|
