vissza a főoldalra

 2015.05.01. 

Hagymakupolás honfoglalás

Szégyenteljes a romániai restitúció

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint felháborító, hogy 25 évvel a rendszerváltás után Romániában még mindig nem zárult le a kommunista diktatúra során elkobzott ingatlanok ügye.

 Az erdélyi sajtóorgánumok arról számolnak be, hogy a magyar nemesek leszármazottjai visszakapják kastélyaikat. Akkor mi a gond a restitúcióval?

 – Huszonöt évvel a rendszerváltozás után kijelenthetjük: a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye Románia szégyenfoltja. Még mindig nem történt meg a teljes körű visszaszolgáltatás, és úgy tűnik, hogy az állam több problémát okozott ezen a területen is, mint amennyit megoldott. A tulajdonos személyétől függetlenül Romániának már a ’90-es évek elején nagyon gyorsan vissza kellett volna szolgáltatnia az elkobzott vagyonokat, s ahol ez nem lehetséges, ott a kárpótlás valamelyik formáját alkalmaznia. Mivel erre nem volt politikai akarat, mindez nem történt meg; az elkobzott ingatlanoknak kevesebb, mint a fele került vissza a volt tulajdonosokhoz.

 Romániát milyen törvények, egyezmények kötelezik arra, hogy visszaadják a kommunista diktatúra során elkobzott ingatlanokat?

 – Elsősorban Románia alkotmánya kötelezi az államot a restitúció végrehajtására. Hiszen az alkotmány tartalmazza a tulajdonjog „szentségét”. Ezenkívül Romániát a nemzetközi integrációs intézményekhez való csatlakozása alkalmával, már a ’90-es évek elejétől több jelentés figyelmeztette és kötelezte arra, hogy adja vissza az elkobzott vagyonokat, ingatlanokat. Románia 1993-ban csatlakozott az Európa Tanácshoz, később a NATO-hoz. Az EU-hoz való csatlakozás előtt pedig Románia kormányai folyamatosan vállalták azt, hogy az országjelentésben foglaltaknak megfelelően, több más üggyel együtt, megoldják a restitúcióét is. Azonban függetlenül attól, hogy mit mondanak a nemzetközi intézmények, a kérdés az, hogy Románia 1989 utáni kormányai erkölcsi, politikai, jogi közösséget vállalnak-e a korábbi kommunista rendszerrel. Nem lehet jogállamot, demokráciát, piacgazdaságot építeni egy olyan rendszerre, amelyik nem tartja tiszteletben a tulajdonhoz való jogot. A nyugat-európai országok a Románián belüli etnikai vagy felekezetek közti feszültségeket gyakran belpolitikai perpatvarként kezelik, s azt mondják, amíg az ország gazdaságilag stabil, addig nincs semmi probléma. Ám amikor felveti valaki azt, hogy Romániában nem tisztelik a tulajdonhoz való jogot, rádöbbennek arra, hogy ez valóban így van. Romániában a volt tulajdonosokat képviselő érdekvédelmi szövetségek, illetve a vagyon-visszaszolgáltatásért küzdő szereplők, valamint a kormányok között nem jött létre semmilyen megállapodás arról, hogy milyen ütemben, s milyen módon kellene lefolytatni és befejezni a restitúciót. Sok mindent elárul az a tény a vagyon-visszaszolgáltatásról, hogy az elmúlt nyolc évben az Európa Tanács 47 tagállama közül Romániából érkezett a legtöbb beadvány az Európai Emberi Jogi Bírósághoz. Ezért öt évvel ezelőtt a grémium akkori elnöke, Jean-Paul Costa Bukarestben tett látogatást, és az Emil Boc által vezetett kormánynak kifejtette, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság nem akar többé ilyen tömeges Romániából érkező peráradattal foglalkozni. S arra kötelezte a román kormányt, hogy változtasson a jogszabályon, vagy az eljárás menetén. Erre az akkori kormány 18 hónapos moratóriumot kapott, ami az Ungureanu-kabinet kérésére meghosszabbíttatott, majd végül a jelenleg is tisztségben levő Victor Ponta kormánya módosíttatta a restitúciós jogszabályt, sajnos úgy, hogy a visszaszolgáltatás jogi és gyakorlati értelemben még körülményesebbé és bizonytalanabbá vált. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mindez hogyan történhetett. A ’90-es évek elején Ion Iliescu mondta egy bizalmas megbeszélésen: „nem adhatjuk vissza az erdélyi történelmi egyházak ingatlanjait, mert akkor az erdélyi városok többségének központja magyar kézbe kerül.” Tehát a rosszul értelmezett román nemzeti érdek az elmúlt 25 évben szinte mindig felülírta a demokrácia, a jogállam, az alkotmány, a jogszabályok tiszteletének elveit. A román politikum – a nemzetközi szervezetek ajánlásait és elvárásait ügyesen kijátszva – a vélt nemzeti érdek előtérbe helyezésével folyamatosan gátolja az ingatlanok visszaszolgáltatását. A kommunista állam mintegy 2140 ingatlant tulajdonított el a történelmi magyar egyházaktól, s ezeknek még a felét sem adták vissza. De a restitúció elmaradásának a legnagyobb kárvallottja az a görög katolikus egyház, amelyet 1948-ban az akkori kommunista rendszer megszüntetett, vezetőit bebörtönözte, megkínozta, esetenként kivégezte. A hívőket üldözték, és a görög katolikusok templomait átadták az ortodox egyháznak. A román állam a mai napig nem hajlandó orvosolni az 1948 után elkövetett törvénytelenségeket, mert azt mondja, hogy a görög katolikusok egyezzenek meg az ortodoxokkal. Ennek az abszurditását egy példával illusztrálom: ellopják a kerékpáromat, s a tolvaj azt azért nem adja vissza, mert azt mondja, használja a biciklimet.

 A restitúciós eljárás során különbséget tesznek magyar és román visszaigénylő között?

 – Nagyon nehéz ezt bebizonyítani. Azonban ha összehasonlítjuk az erdélyi történelmi egyházak és a többségi egyház vagyonát, akkor megállapíthatjuk, hogy mi nemcsak az államosítás kárvallottjai vagyunk, hanem a restitúciós eljárásé is. Hiszen az ortodoxoknak 1945 előtt Erdélyben sokkal kevesebb vagyonuk volt, mint a történelmi egyházaknak. 1989 után, míg egyházaink államosított ingatlanjaiknak csak a felét kapták vissza – s ezek közül sokat csak papíron, de a gyakorlatban nem –, addig az ortodox egyháznak a román állam a kormány éves sürgősségi alapjából külön juttatásokat adott. Ennek lett az eredménye az úgynevezett hagymakupolás honfoglalás. Még olyan helyre, például a Gyimesekbe is építettek ortodox kolostort vagy templomot, ahol egyáltalán nincsenek ortodox vallásúak.

 Mit tud tenni az EMNP parlamenten kívüli pártként annak érdekében, hogy törvényes keretek között történjen a romániai restitúció?

 – Mi eddig is következetesen támogattuk történelmi egyházainkat és a volt a tulajdonosokat ingatlanjaik visszaszerzéséért folytatott küzdelmükben. Az ingatlan-visszaszolgáltatás ügye politikai kérdéssé vált Romániában. Ezért nem szabad, hogy egyházainkat a politikum magára hagyja. Keményen kell harcolniuk az erdélyi magyar politikusoknak a restitúció ügyében, függetlenül attól, hogy parlamenti, megyei vagy helyi képviselettel rendelkeznek. Jelenleg konzultálunk a történelmi egyházak vezetőivel, hogy átfogó képet kapjunk a visszaszolgáltatási folyamat jelenlegi állapotáról és legfrissebb részleteiről, és majd tájékoztatjuk minderről a nemzetközi szervezeteket, valamint a romániai államelnöki hivatalt. Azért is tesszük ezt, mert egyre világosabb, hogy a teljes körű restitúció elmaradása és a Romániában túlburjánzott korrupció kéz a kézben járó jelenségek, amelyek elleni fellépés – a közösségi tiltakozás különböző formái mellett – eddig is leginkább nemzetközi nyomásra történt. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra a veszélyre is, hogy az amúgy helyénvaló és kívánatos, az egész ország közigazgatását behálózó, a legmagasabb szintekig nyúló korrupció elleni küzdelem felhasználható arra is, hogy az ellenérdekelt rejtett hatalmi centrumok lelassítsák a kommunista rendszer által kisajátított vagyonok visszaszolgáltatását, vagy – ami még veszélyesebb, a Székely Mikó Kollégium esetében ezt már megtapasztaltuk – újraállamosítás induljon el.

Medveczky Attila