vissza a főoldalra

 2015.05.08. 

Minél több cigányokkal foglalkozó iskolát!

A nyíregyházi Huszár-telepen található a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola, mely intézménybe javarészt a környéken élő cigányok járatják gyermekeiket. Az iskolában kitűnő körülmények között színvonalas munka zajlik, a pedagógusok szeretettel fordulnak a diákok felé, akik ezt érzik és szívesen is járnak ide, a szülők közül pedig egyre nagyobb számban akarják ide beíratni gyermekeiket.

Soros György által pénzelt jogvédők (Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány) mégis perbe fogták a nyíregyházi önkormányzatot és a görög katolikus egyházat, szegregációval vádolva őket. Be szeretnék záratni az intézményt és kötelezni arra a családokat, hogy másik és egyben messzebb található iskolába vigyék gyermekeiket.

Itt eleve nem jogvédelemről, hanem jogfosztásról van szó, hiszen a szülők szabad iskolaválasztását akarják korlátozni. Ráadásul a másik iskola a távolság miatt további több ezer forintos kiadást róna havonta a mélyszegénységben élő családokra. A „jogvédőket” senki sem hívta a faluból, sőt az első per kezdetekor több mint kétszáz szülő írt alá petíciót az iskola felszámolása ellen. Persze ne csodálkozzunk a jogvédőkön, elnökük, Mohácsi Erzsébet jelenleg Londonban él, onnan akarja jobban tudni, hogy mi jó a huszár-telepieknek. Nem mellesleg az SZDSZ-es Mohácsi Viktória testvéréről van szó, aki a többmilliárdos roma felzárkóztatási program keretein belül csak a jogaikkal beszélte tele a cigányok fejét, valódi segítséget nem nyújtott nekik.

Első- és másodfokon a bíróság a jogvédőknek adott igazat, de hála Istennek múlt héten a Kúria alaptalannak ítélte a görög katolikus iskolával szembeni szegregációs vádat, hiszen a szülők szabadon választhattak iskolát, az intézmény pedig bárkit felvett, származástól függetlenül.

„A mai ítélet nem illeszkedik a Kúria korábbi gyakorlatába, annak ellenére, hogy az elkülönítést tiltó szabályok változatlanok. Csak remélni tudom, hogy nem szaporodnak el gomba módjára a cigány gyermekeket oktató egyházi intézmények szerte az országban az ítélet következtében. Az Európai Bizottsághoz kell fordulnunk.” – háborodott fel az ítéleten a jogvédők ügyvédje, Kegye Adél. (Az ország és az egyház beperelésében természetesen a Demokratikus Koalíció is segédkezik.)

Én viszont azt mondom, szaporodjanak el gomba módra a cigány gyerekekkel foglalkozó egyházi vagy állami intézmények. Az erőltetett integrációnak egyszerűen nincs értelme a cigányok lakta vidékeken. Miért kellene kiszakítani bárkit is saját környezetéből az integráció nevében? Ózdon történt, hogy egy cigány gyereket elvittek az „integrált” iskolába, mikor pedig a nemzeti ünnepen minden más gyerek élére vasalt nadrágban és fehér ingben jelent meg, szegény fiú fekete mackónadrágban és fehér pólóban ment iskolába. Nyilván kellemetlenül érezte magát.

Senkit nem lehet kiszakítani saját környezetéből, a kis falvak fiait sem viszik nagyvárosi iskolába, a józsefvárosi nehézsorsú gyerekeket sem íratják a rózsadombi újgazdagok közé. Nem fognak tudni beilleszkedni, mivel csak a hátrányukat érzik minden szinten. A másiknak divatos ruhái vannak, annyi szendvicset hoz magával, amennyit akar, külön szobája van otthon, biztosítottak a nyugodt körülmények a tanulásra, és a különtanár sem okoz anyagi problémát. Ebből nem integráció lesz, hanem kisebbségi komplexus már kiskorban. Azért, mert valakit elvisznek máshova, még nem fog megváltozni a tanuláshoz és munkához való viszonya.

Nem egy cigány, vagy cigányokkal foglalkozó ember mondta már, hogy a cigány gyerekek sokkal jobban szeretnek egymás között lenni, mintha másokkal egy csoportban kéne dolgozniuk. Nincs ebben semmi meglepő, más csoportok is így viselkednek. Ahogy másokat sem, úgy a cigányokat sem kell megváltoztatni, felemelésüket nem az iskolai integráció fogja megoldani. Különben is, aki foglalkozott már gyerekekkel az tudja: ha egy csoport tagjai hasonló közegben élnek, sokkal könnyebben dolgoznak együtt, mintha egészen máshonnan származnak.

A cigányság felemelésének egyik példája éppen Nyíregyházán van, ahol az intézmény dolgozói pontosan tudják, hogy milyen környezetben nevelkednek a gyerekek, ismerik a kultúrájukat, értik a viselkedésüket. Fejlesztéseket, délutáni ingyenes szakköröket tartanak nekik, hangszereket biztosítanak a zenéléshez és már tervbe vették egy szakkollégium kialakítását. A kellő alapozás után bátran mehetnek tanulni, dolgozni az ország bármely pontjára.

Ha vannak olyan nevelők, akik tiszteletnek és szeretetnek örvendenek a cigányság körében, akkor ők képesek megértetni velük, hogy a felemelkedés a cigányok érdeke elsősorban. Segítségükkel és példájukkal felismerik majd, hogy a szakma, az érettségi, a diploma az ehhez vezető út. Ezért van szükség minél több ilyen intézményre, mert az ekképpen megvalósuló felemelkedés egyenlő a társadalomba való beilleszkedéssel, az igazi integrációval.

Märle Tamás