vissza a főoldalra

 2015.05.15. 

Semmelweis szülőháza nemzetközi zarándokhely

A múzeumot nem a tárgyak sokasága, hanem a szellemisége határozza meg

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár is Millenniumi Díjat kapott a szellemi tulajdon világnapja alkalmából. Az ENSZ genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete 2000-ben döntött arról, hogy április 26-át a világ társadalmi fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki alkotók és művészek munkássága és eredményei védelmének szentelt világnappá nyilvánítja, amely tisztelgés az emberi tudás és képzelőerő, a kreativitás előtt. Varga Benedeket, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatóját az intézmény fő feladatairól, a névadó emlékének ápolásáról és a Semmelweis-emlékévről kérdeztük.

 Mennyiben függ össze a Millenniumi Díj azzal, hogy idén a nemzetközi Semmelweis-emlékévben ünnepli megnyitásának 50. évfordulóját a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM)?

 – Nem könnyű erre a kérdésre felelni. Talán a díj átadása összefügg a múzeum 50 éves születésnapjával, de nem ismerem a bizottság értékelési szempontjait. Az oklevélen az szerepel, hogy a magyar orvosi tudás megőrzéséért, átadásáért kaptuk meg a Millenniumi Díjat. Ez a születésnap nagyon komoly momentum az intézmény életében. Már 1963-ban kezdték el szervezni a múzeumot, míg a könyvtárunk korábban, az 1950-es években jött létre. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár 1965-től működik, s ezért tartjuk idén az 50. évfordulót. Elődeim olyan híres személyek voltak, mint Antall József vagy Schultheisz Emil a későbbi egészségügyi miniszter. Az elmúlt 50 évben változtak az intézmény célkitűzései, ami főleg a kiállítások tematikájának változásai alapján és a tudományos konferenciák alapján érthető meg.

 Főleg orvosok látogatják a múzeumot?

 – Manapság már nem. S erősen törekszünk is rá, hogy mindenki magáénak érezze a múzeumot, ne csak az orvosok, medikusok és az egészségügyben dolgozók. Persze ők továbbra is első számú célcsoportunk, de látogatói körünk mára sokkal szélesebb lett. Ennek okai összetettek. Az egyik a történettudomány és így az emlékezet átalakulásával függ össze. A XX. század derekáig az orvostörténelem lényegében a medicinának, az orvostudománynak volt az egyik ága. A ’60-as években viszont az orvosi történetírás fő szempontjai közé bekerültek a járványok történetei, a demográfiai változások, az egészséghez és a betegséghez való viszony története és a tudományos gondolkodás fejlődése is. Kitágult az orvostörténelem tematikája, ami egy szokatlan szemszögből, az egészség és a gyógyítás kultúrájának szempontjából mutatja meg egy-egy ország vagy civilizáció fejlődését. Mindez intézményünk esetében is jelentkezett, sőt a Semmelweis Múzeum nemzetközileg tekintve többször is élen járt ebben a változásban. A másik változás a múzeumok megváltozott szerepéből következik. Ez a folyamat a’80-as években az USA-ban indult és a posztkommunista térségben a 90-es évek végétől figyelhető meg. Az új múzeum gyakorlata szerint a gyűjtemények már nem a tudás templomai, ahol áhítattal lépked a tudatlan látogató, és ahol egyébként vélhetően poros raktárak húzódnak a háttérben. Hanem friss, közérthető, releváns, derűvel tanító intézmény, ahol folyamatos párbeszéd folyik a látogatók, a hallgatók és a kurátorok vagy az előadók között. A változás a Semmelweis Múzeumra is jellemző. A ’80-as években célközönségünk még elsősorban az orvostársadalom volt, addig a 2000-es évektől kezdődően változás figyelhető meg, s az utóbbi 8 évben ez a változás erőteljessé vált. Az volt a célunk, hogy minél szélesebb réteget szólítsunk meg kiállításainkkal. Örülünk, és törekszünk rá, hogy az óvodásoktól egészen a nyugdíjasokig az ország minden részéből látogassák a múzeumot. Ne csak az állandó vagy időszaki kiállításokra jöjjenek, hanem az előadásokra, foglalkozásokra, koncertekre, különféle programokra is.

 A díj által, s azzal, hogy az UNESCO célja, hogy felhívja a figyelmet Semmelweis Ignác halálának 150. évfordulójára, elképzelhető, hogy idén egyre többen látogatják a múzeumot?

 – Bízom benne. A Semmelweis-emlékév előzménye, hogy 2012-ben múzeumunk kezdeményezésére, s a mi általunk őrzött anyag alapján a Magyar UNESCO Bizottság beterjesztett az UNESCO közgyűlése elé egy olyan javaslatot, hogy a világemlékezet katalógusába vegyék fel Semmelweis Ignác életművét. Az UNESCO Világemlékezet Programja (Memory of the World) a világ szellemi örökségének megőrzésére és terjesztésére jött létre. Így vált 2013-ban a világemlékezeti lista magyar elemévé Semmelweis felfedezése a gyermekágyi lázról és az aszeptikus prevenció bevezetéséről. Névadónk alakja előtt 2013-ban A Semmelweis ikon című kiállítással tisztelegtünk. Olyan kiállítást rendeztünk, amely bemutatta a felfedezés történetét és jelentőségét, de egyúttal reflektált a Semmelweis-kultuszra is. Nevezetesen, hogy a kultusz mikor, miért és milyen alakot formált az orvosból, és ez milyen viszonyban állt, áll a valósággal. Ebből a festményeket, szobrokat, grafikákat felvonultató kiállításból készítettünk idén az emlékév kapcsán egy gazdag poszter verziót, amelyet a Külgazdasági és Külügyminisztérium számtalan külföldi helyszínen bemutat.

S persze egyéb kiállításaink is lesznek: májusban nyílik Az izgalom biológiája. Selye János és a stresszelmélet dimenzió című új tárlatunk. Selye élete átfogja a XX. század nagy részét. Komáromban nőtt fel, Prágában diplomázott, majd 1931-től Kanadában, a montreali McGill Egyetemen kutatott, ahol számos tanítványából is világnagyság lett. Az ő szellemi támogatásukkal születik meg ez a kiállítás, amely azt idézi fel, hogy Selye milyen szellemi környezetben és mit fedezett fel a sejtek fiziológiájának elméletében, s milyen hatást gyakorolt a medicina fejlődésére. Novemberre SOM 50 munkacímmel egy olyan kiállítást tervezünk, amely az intézmény fél évszázadát mutatja be. Nézetünk szerint a múzeumot nemcsak a tárgyak, a gyűjtemények teszik azzá ami, hanem a benne dolgozó emberek munkája, gondolkodása is. Az a szellemi közösség, amely gyűjti és értelmezi a tárgyakat, és ezen keresztül mutat be gondolatokat és eszméket. A SOM 50 azt mutatja majd be, hogy kik dolgoztak itt, mit gondoltak a világról, a gyűjteményről, a tudományról, mit akartak megvalósítani, és hogyan látta mindezt a szakmai közönség, a sajtó és a laikus látogató. Kiemelendő, hogy múzeumunk időszaki kiállításait az utóbbi nyolc évben több magyar és külföldi városba is elvittük. Ennek köszönhetően az elmúlt pár év alatt több mint 40 alkalommal nyitottunk kiállítást szerte az országban. Sőt még Erdélyben és Rómában is szerepeltünk különféle kiállításokkal.

 A SOM-nak otthont adó tabáni épület Semmelweis szülőháza és az 1960-as évek óta végső nyughelye is. A Várkert Bazár rekonstrukciójához kapcsolódva a múzeum épülete is megszépült?

– A Várkert Bazár rekonstrukciójához kapcsolódva tavaly a múzeum teljes homlokzatfelújításon esett át, majd a Lánchíd utcával együtt a környezete is megszépült. A munkálatok tavaly komolyan megnehezítették az intézmény látogatását, most azonban már egy megújult környezetben található az épületünk, mely éppen Semmelweis hamvai miatt nemcsak mint múzeum érdekes, hanem az orvosok számára gyakorlatilag nemzetközi zarándokhelynek is számít. Biztos vagyok benne, hogy a Vár felújításával is egyre többen látogatják majd a múzeumot. Az építkezés előtt évente 25-30 ezren keresték fel intézményünket, s bízunk benne, hogy ez a szám idővel 20-25%-kal növekszik, mert a múzeum területe már a város élő részévé vált. A belső felújítás még nem történt meg, arra majd néhány év múlva kerül sor. Emellett szeretnénk kávézót, és múzeumboltot is kialakítani az intézményben. További célunk, hogy az országban lévő patikamúzeumok között együttműködést hozzunk létre, ami hasonló lesz, mint a skanzenek szövetsége.

 Miből finanszírozzák a tárlatokat?

 –A Semmelweis Múzeumot országos múzeumként az EMMI Kulturális Államtitkársága működteti. Persze működésünkben szerepet kapnak a pályázati források a Nemzeti Kulturális Alaptól, vagy a különféle uniós projektektől, s nyilván a saját bevételeink és a szponzori támogatások is.

Medveczky Attila