vissza a főoldalra

 2015.05.15. 

Személyében egybefonódott a katolikus hit és a magyar nemzettudat

1975. május 6-án hunyt el Isten Szolgája, Mindszenty József

A legnagyobb ellenség

 Hármas jubileum ez az esztendő Mindszenty József bíboros, hercegprímás életét tekintve, ugyanis 1915-ben szentelték pappá, 1945-ben nevezték ki esztergomi érsekké, és 1975-ben hunyt el Bécsben. Már zalaegerszegi plébánosként és veszprémi püspökként is óriási munkát vitt véghez egyháza és népe érdekében – nem véletlenül börtönözték be 1919-ben és 1944-ben is –, legnagyobb hatással hazájára azonban esztergomi érsekként lehetett.

A II. világégés végeztével nevezte ki XII. Piusz pápa esztergomi érseknek, Mindszenty tántoríthatatlanul látott neki feladatának: az egyre erőteljesebb bolsevik befolyás alatt álló, háborúban megtört nemzetének próbált mindennemű segítséget nyújtani. Hiába mondják még ma is sokan a kommunista agymosás következtében, hogy a papok ne politizáljanak, Mindszenty az adott helyzetben nem tehette meg, hogy kizárólag papi teendőket lásson el. „Miért foglalkoznak a katolikus püspökök népük olyan ügyeivel, amelyek nem kimondottan vallási jellegűek? A világnézet, a vallás a gyakorlatban is következményekkel jár, eligazítást kell adnia az emberek életéhez. Tehát nem elsősorban a püspök ad eligazítást az embernek. A püspök szerepe a tanúságtétel és a hit örökségének alkalmazása a konkrét körülmények között” – mondta Erdő Péter bíboros május 1-jén a sopronkőhidai börtönnél, ahova a nyilasok csukatták be Mindszentyt.

A népszerű hercegprímás pontosan tudta, hogy milyen erők állnak Rákosi Mátyásék mögött, mégis minden körülmények között kiállt nemzetéért. Ahogy személyi titkára, Mészáros Tibor fogalmazott: „Hatalmas karizmatikus erő áradt belőle, s az ország nagy része – minden propaganda és hírverés nélkül – spontán módon őt tekintette a katolikus-keresztény magyarság hiteles képviselőjének, akiben olyan imponáló, olyan vonzó módon érzékelhető volt az egybefonódott katolikus hit és a magyar nemzettudat.”

1945-ben az amerikai magyaroknál szervezett gyűjtést, ahonnét jelentős élelmiszer- és ruhaszállítmány érkezett, az adományt azonban a kommunisták eltulajdonították. Szoros kapcsolatot ápolt papjaival, folyamatosan erősítette lélekben híveit, az ország és a világ vezetőinek írott leveleiben tiltakozott a bebörtönzések, a demokratikus jogokat és az egyházat ért támadások ellen. Soha ilyen népszerű hercegprímása nem volt az országnak, az 1947-ben meghirdetett Mária-év alkalmából rendezett szabadtéri miséken összesen több mint 4,5 millióan vettek részt, a kommunisták minden mesterkedése ellenére. 1948 karácsonyára a Magyar Dolgozók Pártjának egyetlen igazi ellensége maradt az országban, Mindszenty József. December 26-án letartóztatták, hogy aztán heteken át kegyetlenül kínozzák, egy kirakatperben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítéljék és megfosszák főpásztorától a keresztény Magyarországot.

 A kompromisszum kérdése

 Életének következő évtizedeit, a szabadságharc pár napját kivéve, börtönben és száműzetésben töltötte. Ugyan megmaradt az egyház élén, tevékenysége erősen korlátozott volt, híveinek élete sokkal inkább múlt a Kádár-rendszer és a Vatikán keleti politikáján.

Mindszenty a saját bőrén tapasztalta meg a kommunizmust és az orosz ortodox egyház felszámolásának történetét is ismerte, ezért elutasított minden kompromisszumot. A XII. Piusz (1939–1958) után a pápai trónszékbe kerülő XXIII. János és VI. Pál azonban nem ismerhették ily mértékben a bolsevizmust. A II. Vatikáni Zsinattal elévülhetetlen érdemeket szereztek az egyház megújításának munkájában, de a szovjet szuperhatalomra tévesen úgy tekintettek, mint ami még évszázadokig fennállhat, ezért szorgalmazták a nyitást irányukban.

A hercegprímás már akkor figyelmeztetett rá, hogy a békepapi mozgalom az egyház szétzüllesztését szolgálja, tagjai politikai érdemeikért kapják egyházi pozíciójukat. A Vatikán enyhülését mutatja, hogy akiket XII. Piusz még kiközösített 1957-ben békepapságuk és parlamenti képviselőségük miatt, azokat 1971-ben VI. Pál feloldotta az egyházi büntetés alól annak ellenére, hogy nem mondtak le képviselőségükről és papságukat is tovább gyakorolták. Mialatt az enyhülés jegyében a kommunista vezetéssel tárgyalt a Szentszék, addig Magyarországon a templom falai közé szorították vissza a vallást és papokat börtönöztek be.

Mindszenty a bolsevikokkal való tárgyalás helyett az amerikai követségen minden tőle telhetőt megtett a változásért. Nagyon bízott az Egyesült Államok segítségében, mondván, ha a vietnami helyzetbe be tudtak avatkozni, akkor itt is megtehetik. Ahogy Zinner Tibor fogalmazott, a bíboros egy emberjogi harcos volt, akinek legfőbb fegyvere a toll. Emlékiratait írta, hogy bemutassa a bolsevizmust a szabad világnak, ezenkívül 117 levelet küldött az amerikai vezetésnek, ebből csupán kettőre kapott elnöki választ. 1964-ben azt mondta az amerikai követnek, hogy ha most újra kitörne a forradalom, átmenne a parlamentbe és kinevezné az új magyar kormányt, élve az ezeréves magyar alkotmányban rögzített érseki jogával, melyet csak a szovjet mintájú alkotmány törölt el.

A nyugati segítség azonban ezúttal is elmaradt, Kádár János és kormánya pedig hatni tudott a Szentszékre. Addig mondták, hogy Mindszenty az akadálya a megegyezésnek, hogy ha őt elmozdítják, akkor engedményeket kap a magyar egyház, míg végül 1971-ben Mindszentynek el kellett hagynia hazáját, 1974-ben pedig az esztergomi érseki széket üresnek nyilvánította VI. Pál pápa és kinevezte apostoli kormányzónak Lékai Lászlót.

Lemondatásával Mindszenty nem értett egyet, hiszen tudta, hogy az egyház teljes mértékben a kommunista rezsim kezébe kerül, sérelmeiket pedig nem fogják orvosolni. Álláspontját az azóta eltelt évtizedek és a történeti kutatások igazolták.

Azt, hogy micsoda emberi nagyság kell ahhoz, hogy valaki elfogadjon egy ilyen döntést, arra Kahler Frigyes világított rá kiválóan: „Egy döntésnek, amivel egyetértünk könynyű engedelmeskedni! Egy olyan döntésnek engedelmeskedni, amelynek helytelenségéről vagyunk meggyőződve, csaknem lehetetlen. Egy Mindszenty ereje kellett ahhoz, hogy ne lázadjon fel, hanem engedelmesen elfogadja életének ezt a keresztjét is. Rossz úton jár tehát mindenki, aki Mindszenty bíborosnak a pápa iránti engedetlenségét emlegeti.”

 Szobor és tér

 A rendszerváltás óta eltelt években egyre többen munkálkodnak Mindszenty József hírnevének a helyreállításán Magyarországon, a Vatikánban pedig folyamatban van boldoggá avatási pere. Újabb elégtételt jelent halálának negyvenedik évfordulóján, hogy szobrot emeltek a tiszteletére, valamint teret fognak elnevezni róla. Szombaton a jubileumi szentmise után avatták fel Esztergomban, a templomhegy lábánál, a Szent Adalbert Központhoz vezető ún. Sötétkapu bejárata mellett a szobrot, amelyet a ceremónián Erdő Péter bíboros áldott meg.

Az emlékmű eredete igazán érdekes, Az Imádság Magyarországért címet viselő alkotás Oroszországban készült, megformálója pedig Vlagyimir Alekszandrovics Szurovcev szobrászművész. Az orosz Békességszerzők és Béke Alapítvány 2012-ben határozta el, hogy posztumusz I. Sándor cár-díjjal tünteti ki az egykori hercegprímást, és szobrot állítanak emlékére. Döntésüket ösztönözte II. Alekszej pátriárka 1994-ben, a magyar parlamentben elhangzott beszéde, melyben az 1956-os eseményekről szólt: „Ezt a tragédiát országom akkori vezetőinek gonosz akarata idézte elő, akik saját népük akaratát is semmibe vették, a gonosztettek végrehajtói tehát honfitársaim voltak. Megértem, hogy ez árnyékot vet népemre, ezért gyászolom a magyar néppel áldozatait és veszteségeit. Én mint az orosz ortodox egyház pátriárkája, aki Isten előtt most és mindörökké felelősséggel tartozom népem tetteiért, 1956 vétkei miatt ezennel megkövetem önöket.”

Az orosz szobrászművész Mindszenty saját szavait véste a szobor talapzatára: „Imádkozom az igazság és a szeretet világáért!”

Örömteli, hogy nemcsak Esztergom, hanem Budapest is tiszteleg a Bíboros előtt. A Fővárosi Közgyűlés döntésének értelmében a VIII. kerületben, a Tolnai Lajos utca és a József utca sarkán található kis tér Mindszenty József nevét veszi fel. Az egykori Conti (ma Tolnai Lajos) utcában raboskodott a bíboros 1949 és 1954 között.

A szobor felállítása és a tér elnevezése egyaránt hozzájárulnak Mindszenty József elismeréséhez, hírnevének helyreállításához. Bízzunk benne, hogy hamarosan a boldoggá avatottak sorában tudhatja Magyarország utolsó hercegprímását.

Märle Tamás