vissza a főoldalra

 2015.05.15. 

MAGYAR TAVASZ

Amikor a külföld úgy érzékeli, hogy az az erő, amely hozzá közelebb áll, magától is képes valamiféle politikai egyensúlyt teremteni, nem nagyon véteti észre magát. Mondja az ATV hétfő reggeli politikai műsorában Csizmadia Ervin. Vele szemben is ül valaki a stúdióban, ő képviselné a sajtót. Csizmadia pozícióját tekintve a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója, s miközben okfejtését hallgatom, azon gondolkodom, hogy a méltányosság meg az erkölcs milyen viszonyban lehet egymással?

Hol volt, hol nem volt – írta Karinthy Frigyes –, volt egyszer egy ország – hogy is hívták? Úgy hívták, hogy Sajtó. Első uralkodója a szent Gondolat volt, őt követte nagyon rövid ideig az Igazság, míg át nem vette benne az uralmat a nagy hasú Tőke. A törött gerincű Sajtó alamizsnáért szolgálja ki a nagy hasú külföldi Tőkét ezt a fenevadat, másra nem gondol. Ó magyar liberális sajtó, minden sajtók söpredéke, 45 évig ugattál a százmillió áldozatot követelő eszme mindenhatóságáról, 25 éven át rosszhiszemű frázisokat pufogtattál, hogy most itt vergődj a sárban gerinctelenül, Te, akinek az igazság bírói székéből ellenőrizni és elítélni kellene a zsarnokot, a beteg vagy gonosz törekvéseket, melyek az emberiség pusztítására szövetkeztek.

A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója a nincs többé kopasz fej, csak seggig érő homlok reklámarcának, a semmitmondók fényes tekintetű vezérképviselőjének jelenlétében a felháborodás legkisebb jele nélkül elbeszéli a szégyent, ahogy történt: a magyar közélet és a kormány nem a magyar ellenzék tevékenysége miatt bolydult fel egy ideje, hanem a külföldi szereplők mondvacsinált, hirtelen felfedezett, világgá kürtölt, korrupciós vádjai miatt, amelyek azóta is tematizálják a közéletet.

2014 októberétől egy megerősített folyamat indult be, amely elsősorban a kormánypárt látszólagos belső egységére hat. Két választása van a Fidesznek: vagy megszervezi saját leépülését (kisebb, de többségben lévő párt lesz) vagy szétesik és elveszíti a következő választást. Mivel cselekvőképes ellenzék nincs, 2014. október 12-e után egy „új ellenzék” lép elő; nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért külföldnek vagy Nyugatnak.

Először is – szögezi le a méltányos igazgató úr –a szót a legkevésbé sem pejoratív értelemben használja, sőt úgy gondolja: a politikát sosem csak belső erők formálják. A külföld (nagykövetségek, alapítványok, tanácsadók stb.) szerepe korántsem mindig egyforma.

A 2014-es évben a magyar ellenzéki pártok három megsemmisítő vereséget szenvednek, amelyek eredményeképpen úgy tűnik, a kormánypárt 2018-ig totálisan bebetonozza magát, s a verseny már előre lefutottnak tekinthető. A külföld tehát ősztől megindította az utcai tiltakozások áradatát. Érdemes erre az összefüggésre rámutatni? Nagyon is. Mert hiszen nyilvánvalóan akkor jelenik meg a korrupciós tematika a közéletben, amikor a kitiltások ügye napirendre kerül. A kormány megroppantására és egy merőben új közhangulat megteremtésére a csenevész hazai ellenzék önmagában nem lett volna képes. A Fidesz öt (vagy tágabban: nyolc) év „társtalanság” után valódi versenytársat kap – ha nem is épp pártpolitikait.

Mire hajaz ez a „megoldás”? A demokráciára semmiképp, inkább arra, aminek az egész arab világ és a Közel-Kelet lakossága esik áldozatául.

Irak nem az első és nem is az utolsó ország volt, ahol feltételezéseken alapuló titkosszolgálati információk alapján hoztak döntéseket, kezdtek katonai akciókba. Irán is a célkeresztben van. Pedig nyilvánvaló, hogy a rossz döntések az arab országok lakosságára a nyár helyett iszlamista telet hoztak, a térségben az áldozatok száma drasztikusan nő, a támadásokat egyre gyakrabban civil célpontok ellen hajtják végre. Napirenden vannak az etnikai tisztogatások, emberrablás, nemi erőszak és egyéb fizikai és szexuális bántalmazások nők és gyermekek ellen végrehajtva. Az ENSZ emberi jogi megfigyelői háborús bűnökről és emberiesség elleni bűntettről beszélnek.

A net-tüntetés óta írjuk szakadatlan a külföldi beavatkozás tényét, és azt is, hogy ezzel a demokratikus választásokba vetett hit a 0 felé konvergál. A képviseleti demokrácia olyan költségei, mint a parlament és a választások és egyáltalán bármilyen, az írott joggal hírbe hozható intézmény fenntartása felesleges pénzkidobás, ha elég az is, hogy Soros György, a spekuláns, görbe ujjával rámutat a kiválasztottra. Orbán kormányának ilyetén megroppantása vészterhes jövőt jósol.