vissza a főoldalra

 2015.05.15. 

Rendetlenség

Káosszal kezdődött Romániában az egészségügyi kártya bevezetése, zűrzavaros a tervezett áfacsökkentés és az emiatt kieső bevételek pótlására szánt adóemelések helyzete, az árak ingadozása követhetetlen, a fekete- és szürkegazdaságot még nem sikerült elfogadható szintre szorítani, az igazságszolgáltatás dicséretek és támadások kereszttüzében dolgozik – akármerre nézünk, sehol nem látszik világos és rendezett kép, csak ködös, piszkos, félrecsúszó ügyek habzanak.

 Rosszul működik az ország. Legnagyobb összevisszaság a legfelsőbb szinten érzékelhető, a felsőház elnöke szembemegy az alkotmánybírósággal egy korrupcióval vádolt szenátor, Dan Şova védelmében, a kormányfő emberei az ügyészek hatáskörét korlátozó tervezetet nyújtanak be, folyton újabb visszaélések derülnek ki, és nem mindegyiket büntetik, például a Markó Attila elleni, már hivatalosan is alaptalan vád miatt senkit sem vontak felelősségre, ami akkor is beárnyékolja a vádhatóságot, ha gyorsan talált más okot a gyanúsításra. Az pedig nagy baj, ha az állam pillanatnyilag legjobban tisztelt intézménye is ilyen felületes.

 Közel fél éve már, hogy Victor Ponta elveszítette az elnökválasztást, de az akkori ijedtség és meghunyászkodás ideje láthatóan lejárt, sikerült megkapaszkodnia a kormányfői és pártelnöki tisztségben, és a körülötte tom­boló vihar ellenére is kezdi visszanyerni arroganciáját: a volt ügyész nem tudja, hogy már a barátnők követése is ok a letartóztatásra. Talán emiatt nem is függesztették fel a közpénzekből fenntartott helyi rendőrséget magáncélokra használó jászvásári polgármestert az SZDP-ben betöltött tisztségéből, ahogy ezt az alig néhány hete elfogadott szabályzat előírja, de ez akkor is rossz jel, ha csak egy pitiáner gazemberségről van szó. Így járatja le magát a már eléggé megtépázott, de még mindig legnagyobb román párt.

 Nem túl vigasztaló az sem, hogy az ellenzék öt és fél hónap alatt sem tudta összeszedni magát, a liberális tábor egyre csak szervezkedik és készül. Többsége az RMDSZ-szel sincs, a szokásos dâmboviţai módszerekkel (a haszonlesők átcsábításával) nem is akar élni, ami szép elhatározás, de más eszközöket sem igen mutatnak fel.

 A parlamenti választások messze vannak, de félő, hogy a következő másfél év alatt sem tisztulnak le a vizek: folytatódik a kapkodás és tovább növekszik a feszültség. Ennek egyik oka megszűnne, ha a honatyák lemondanának kiváltságaikról, de nem teszik, sőt igyekeznek erősebb vértezetbe öltözni. Sokan az államfőtől várják a megoldást, de még nagyobb lenne a baj, ha egy embertől függne az ország. Elég volna, ha mindenki a maga feladatát végezné el tisztességesen...

Demeter J. Ildikó

Háromszék