vissza a főoldalra

 2015.05.20. 

MEGJELENT a MAGYAR FÓRUM XXVII. évfolyamának 21.száma!

A tartalomból:

Jövőutak: az Orbán-kormány, a Fidesz és Magyarország (címlapon)

Tézisként abból induljunk ki, hogy a 2010-es, majd 2014-es választások elsöprő erejű uralását, nem a kampány, vagy a politikai kommunikáció hozta. Ebben – véleményem szerint – három tényező játszott szerepet: az ellenzék önpusztító alkalmatlansága, Orbán Viktor mint az egyetlen cselekvőképes politikus képe, illetve Orbán Viktor kezdeményezéseinek magyarbarát indíttatása. Ezeket a választók jelentős része világosan látta, sőt érezte. A fenti hármas átérzése, függetlenül a kampánytól vagy az egész rendszer politikai megnyilvánulásaitól nem hagyott lehetőséget, hogy a választók nagy többsége másra ikszeljen. Orbán Viktor mint az egyetlen cselekvőképes politikus képe pedig nem az imidzsteremtés mestermunkája, nem a kampánytanácsadók, PR-szakemberek és beszédírók zsenije, hanem Orbán Viktor személyisége. Ez a személyiség, megfelelő konstellációban, alkalmasnak bizonyult, hogy a Max Weber-i karizmatikus uralkodás gyakorlatát, vagy, hogy a Századvég munkatársainak kedvesebb legyen, a Tilo Schabert-i autokratát megszemélyesítse. A megszemélyesítés azonban csak egy kép, mely a személyiségen keresztül kivetül a társadalomra.

 Csurka István: Most egyet nem szabad: FÉLNI (2.oldal)

Gondoljunk csak bele, milyen cinikus játék folyik a fejünk fölött: ezek, akik ma a sajtószabadság sértettjei és bősz Holubárjai azokkal együtt, akiktől a hatalmukat kapták, voltak már népirtó ávós sztálinisták, aztán megszerezték maguknak a jogot, hogy reformkommunisták legyenek, aztán lettek saját rendszerük liberál-kommunista kritikusai és demokratikus ellenzékei, aztán a hatalom birtokosai ellenzéki köntösben, aztán most a liberalizmus apostolai, és közben folyamatosan egy percig sem voltak magyar hazafiak, közben csak a magyarság ellen hangolták a magyarságot. Csak a kisebbrendűséget oltogatták belénk, csak ők engedélyezték a magyarság érdekeinek megszólaltatását, ők húzták meg a határt, ők írták a tankönyvet és ők nevelték a börtönök népét is. Kinek áll érdekében a magyarországi etnikumok fellázítása és a magyarság ellen hangolása? Ki kiáltja ki ezt demokráciának, és ki bélyegzi meg azokat a magyarokat, etnikaiakat és nem etnikaiakat, akik ez ellen felemelik a szavukat? Kinek van lehetősége rájuk kérdezni: mit akartok hát?! Magyar Magyarországot akartok, vagy valami mást?

 P. Reisz Pál,a sümegi ferences kolostor házfőnöke: A Lélek szerint éljetek! (3.oldal)

Igaz, lángnyelvet nem látok, szélzúgást nem hallok, de látom sok emberben a Lélek gyümölcseit. Ők azok, akik tisztességesek tudnak maradni, amikor környezetükben olyan sokan tisztességtelenek. Dolgoznak, annak ellenére, hogy mások még azt is zokon veszik tőlük, kinevetik, hogy becsületes munkával keresik kenyerüket. Udvariasak, pedig nem kapnak és nem várnak viszonzást. Kötelességtudók, pedig nem ellenőrzi őket senki, nem kéri őket számon senki. Hívők, pedig sokan hitetlenek körülöttük. Imádkoznak, pedig nekik sincs több idejük, mint másnak. Érzem, látom, hogy engedik magukat vezetni a Lélektől. Makovecz Imrétől kérdezték évekkel a rendszerváltás előtt, midőn pesszimistán nyilatkozott a jelent illetően, hogy akkor miben bizakodik? Találkozik, dolgozik együtt fiatalokkal, akik annyira tiszták, akik annyira becsületesek, annyira önzetlenek, hogy ezeket még elrontani sem tudták. Burkoltan ezt mondta: akik a Lélek szerint élnek.

 Tovább erősödnek az agrárkapcsolatok hazánk és Oroszország között

Nem akarjuk, hogy az orosz piacba befektetett eddigi munkánk hiábavaló legyen (4.oldal)

Az Oroszországi Föderáció mezőgazdasági miniszterhelyettesével, Sesztakov Ilja Vasziljeviccsel tárgyalt Moszkvában Dr. Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. A találkozó kiemelt témái között szerepelt az állattenyésztés, a növénytermesztés, a vetőmagtermesztés, a GMO-mentes élelmiszerek és takarmányok előállítása. Eredményként könyvelhető el, hogy az Oroszországi Föderáció a GMO-mentesség mellett kötelezte el magát. Államtitkár urat a magyar–orosz közös befektetési projektek lehetőségeiről kérdeztük.

 Többet keresnek majd a járőrök

Augusztus elején kapják kézhez megemelt illetményüket a rendvédelmi dolgozók (5.oldal)

Az országgyűlés április 21-én elfogadta a rendvédelmi dolgozók életpályamodelljéről szóló törvényt. Zsinka András, a Belügyminisztérium személyügyi helyettes államtitkára arról is beszélt, hogy 2015 végéig új lakhatási támogatási rendszert dolgoznak ki, 2016 végéig pedig egy megtakarítási célú biztosítási rendszert.

 Az ösztöndíjas szakmák számát megduplázzuk

Az agrár- és élelmiszer-gazdaság kiemelkedő szerepe (6.oldal)

A kormány az agrárium területét érintő szakképzési feladat- és intézményrendszer, a szakképzés szerkezetének átalakítása, a gazdasági igényekkel összehangolt, versenyképes, iskolai rendszerű szakképzés biztosítása, az intézményi finanszírozás hatékonyabb megvalósítása és az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében elfogadta a Tessedik Sámuel Agrárszakképzési Koncepciót. Román Istvánt, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) agrárszakképzésért felelős helyettes államtitkárát arról kérdeztük, hogy a koncepció mennyire fordít figyelmet a vidéki munkaerő utánpótlását biztosító agrárszakképző iskolahálózatra.

 Hazánk tranzitországból célországgá válhat

Drasztikus ütemben nő az illegális határátlépők száma (7.oldal)

Már a választópolgárok postaládájába került a bevándorlás témáját körüljáró nemzeti konzultáció kérdőíve. A nemzeti konzultációval mindenkinek lesz lehetősége arra, hogy elmondja véleményét az illegális migrációról. Dr. Pósán László országgyűlési képviselő arra kéri a kormányt, tegyen meg mindent az európai fórumokon annak érdekében, hogy a menekültkérdéssel az unió végre érdemben foglalkozzon.

 Százmilliót veszíthet Csepel a szocialisták hibái miatt (8.oldal)

Százmillió forintnál is nagyobb kára lehet a csepeli önkormányzatnak egy öt éve tartó jogvita következtében. Borbély Lénárdot, Csepel polgármesterét a pereskedés folyamatáról és a szocialisták felelősségéről kérdeztük.

 Az ősi magyar hitvilág énekmondója

Szerkesztőségünk vendége a március 15-én Kossuth-díjjal kitüntetett zeneszerző-énekes, Tolcsvay Béla (9.oldal)

Az a fajta művészet, amit én képviselek, nem a fősodorban van. Sokan foglalkozunk a magyarság ősi hitvilágával. Általában nem is veszik komolyan az ősi alapokon nyugvó művészeteket. Kis túlzással talán vannak, akik szent őrülteknek tartanak minket. Éppen azért tartom ezt a Kossuth-díjat mérföldkőnek, mert bár az én nevem szerepel a díjon, de hiszek abban, hogy ezzel az ősi magyar hitvilág többi képviselőjét – Varga Csabától kezdve Kiss Dénesen és Andrásfalvy Bertalanon át egészen Szelestey Lászlóig – elismerték.

 Jogászból hőstenor

Az operaénekesi hivatás teljes embert kíván (10.oldal)

Gippert Béla operaénekes: Nagypapám is jogot végzett annak idején, s csak utána lett belőle operaénekes. Úgy gondoltam, hogy legyen egy biztos állást adó diplomám. Később jöttem rá, hogy egyszerre két pályán nem lehet megállni a helyünket. Ma már elég nehéz „reneszánsz embernek” lenni, mert mindegyik hivatás teljes embert kíván.

 A drogterjesztők gátlástalansága nem ismer határt

Sárosi Péter a liberálisok kábítószer-szakértője nem tudta alátámasztani állítását (12.oldal)

Bebizonyosodott, hogy a tűcsere program nem szolgálta még az érintettek érdekét sem, mivel a hepatitis C-vel fertőződött drogfogyasztók száma éppen akkor duplázódott meg, amikor a programot folytatták. Dr. Ferencz Orsolyát, a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnökét, önkormányzati képviselőt arról kérdeztük, hogy tudták megakadályozni, hogy ne váljék a VIII. kerület az ország „belövőszobájává”.

 Mozart és Salieri

Salieri még életében túlhaladottá vált (13.oldal)

A pénzzel, hatalommal nem orvosolható problémája Salierinek az volt, hogy intelligens ember lévén pontosan tudta, megrekedt. A sziporkázó Mozarttal ellentétben újításra nem volt képes, amit alkotott még saját életében túlhaladottá vált. 1802 után nem írt több operát, és energiáját elsősorban a tanításban, egyházzenei és hangszeres művek komponálásában vezette le. A Mozart-gyilkosság vádja, amelyet élete utolsó két évtizedében folyamatosan hallania kellett, magányossá tette, és bizonyára idegileg is felőrölte. A kortársak tanúsága szerint 1823-tól testben és lélekben súlyos beteg volt; a betegség természete közelebbről nem ismert. 1825. május 7- én halt meg, 75 évesen, szellemileg leépült állapotban, mert a féltékenység, mely Mozart zsenije miatt gyötörte egy izgalmas, színes, tevékeny élet élvezetét is megkeserítette, s tragikus állapotba torkollva ért véget.

 Hubay Miklós: Elnémulás

Az Ivancsics Ilona és színtársai előadása (14.oldal)

Az egyetemes fájdalom végig sajgott az életművön, s ha az olykor  álomba-feledésbe-közönybe merülő magyar színház Hubay Miklóst csak nagyritkán emeli is pódiumra, a jól játszható, jól mondható, a katarzist sosem nélkülöző Hubay-dráma él. Ha a rendező és a színészek jól fogják a mesébe burkolódzó igazságot – már pedig a szentendrei társulat megrendítő erővel tette a dolgát –, a helyi szín világüzenetté válik. Egyetlen, evvel-avval (álomjelenettel, a meg nem született lány föltámasztásával) kiegészített „felvonás” elég arra – a sűrű egyfelvonásos játszási ideje másfél óra –, hogy kínná fejlődjék a gyönyör. Hogy az emberiség meglopása – minden halott nyelvvel szegényebbek leszünk –, valódi, a kis és a nagy nemzeteket egyként megrázó tragédiává váljék.

 A magyar szabadságszeretet halálos bűn

Matuska Márton: Megvert pásztorunk – Adalékok Gachal János torontálvásárhelyi református püspök életrajzához (16.oldal)

Lelkileg akarták a magyarságot megsemmisíteni, ezért is végeztek ki több mint harminc papot a Délvidéken 1944–45- ben. Egyikükről, Gachal János püspökről Matuska Márton írt könyvet. A temerini születésű újságíró elsőként kezdett el foglalkozni a délvidéki vérengzésekkel. A népirtások legfőbb mozgatórugója az volt, hogy ne legyen ereje a magyarságnak küzdenie fennmaradásáért. A mai napig nem ismert, pontosan hány áldozatot követelt az az időszak, mint ahogy a meggyilkolt lelkipásztorok számát is csak azért teszik harmincra, mert ennyiük neve ismert. A templomokat is földig rombolták. A kötet tehát Gachal János református püspök életéről és mártíromságáról szól. Ő volt az a lelkész, aki – noha a Délvidéktől jó messze, a Tisza-tó partján lévő Poroszló faluban született – Pancsován szolgált már az első világháború előtti években. Miután 1923-ban Torontálvásárhely lelkészévé választották, haláláig, 1944. november 17-én történt agyonveréséig ott szolgált. Közben pedig – 1942 decemberében – a bánsági részek, egyben az egész akkori Szerbia reformátusságának vezetőjévé, püspökévé választották. Áldásos tevékenységéről, haláláról, de pusztán arról is, hogy egyáltalán létezett, s hogy torontálvásárhely magyarsága, külön pedig a református közösség javára eredményesen tevékenykedett, bő fél évszázadon át mit sem tudott a közvélemény.

 A félelem bére (19.oldal)

A félelem szaga címmel jelent meg glosszánk tárgya. Ha minket kérdeznek, azt javasoltuk volna, inkább a félelem bére címet válasszák, mert félni összehasonlíthatatlanul jövedelmezőbb és divatosabb is manapság. E bűvszó jegyében egyre több olyan publikáció jelenik meg kormánypárti politikusok közeléből szerzett bizalmas, belső infókra utalva, ám pontos, ellenőrizhető forrás megjelölése nélkül, mint amilyen a hirtelen lépést váltó, korábban keményen kormánypárti MNO-on közölt Lukács Csaba cikke.(…) „Nagyon úgy tűnik, értékelvű közösségünket túszul ejtette egy erkölcsre és etikára túl sok figyelmet nem fordító, kizárólag a hatalomra koncentráló, arccal a pénztár felé forduló szűk csoport.” De miért nem in medias res? Szóval miért nem ezzel kezdi a szerző tesszük fel a kötelező kérdést: minek a sok körítés? Amennyiben nem blöfföl, ezt a kijelentését konkrétum kell kövesse. Felsorolás. Név szerint látni akarjuk az elkövetőket! Ellenkező esetben ez a vélemény rovatban leközölt különös írás bennünk minimum gyanút kell hogy keltsen. Azon túl, hogy boldogabb időkben egy ilyen súlyú, esetleg alaptalan vád vért kívánt, eltöprengünk: nincs vajon köze ennek a hirtelen támadt félelem felismerő képességnek ahhoz, amit a napokban Csintalan Sándor az Echo tévében elmondott? Hogy a 2014-es választásokat követően bizonyos anyagi lehetőségek kényszerű korlátozása hozta felszínre az idén februárban kulminált pontos részleteiben nem feltárt viszályt? Csintalan vagy nem fél, vagy nem érdekli a félelem bére.

Keresse a Magyar Fórumot május 21-én, csütörtökön az újságárusoknál! De már május 20-án 9 és 11 óra , ill. 14 óra és 16.30 között megvásárolhatja kiadóhivatalunkban. Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32. , I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1575

info@magyarforum.hu

Előfizetéssel kapcsolatos felvilágosítás: +36-30-7545-017

Keresse föl a Magyar Fórum Facebook-oldalát! Ha elégedett annak tartalmával, akkor „tetszikelje”, idegen szóval „lájkolja” az oldalt.

A CSURKA ISTVÁN EMLÉKBIZOTTSÁG FELHÍVÁSA

 Kedves Honfitársam!

 Bizalommal teli szívvel és abban a reményben keresem fel, hogy sorskérdéseinkben egyetértünk. Végzetes volna tovább halogatni, ezért ki kell mondanunk: tartozunk megőrizni annak az embernek az emlékét, akinek ma ilyen nagy hitele van a magyarság legjobbjai között. A dolog szellemi voltából következik, hogy az őrzés megszervezése egy értelmiségi csoport feladata. Erre vállalkozott a Csurka István Emlékbizottság, amely elnökévé választott.

Négy-öt magyar összehajol – Csurka István emlékére, ez a jelmondatunk. A mintegy 4000 honfitársunktól kapott támogatásának köszönhetően, ígéretünknek megfelelően, 2012. Karácsonyra kiadtuk a Csurka István Emlékkönyvet. 2013 nyarán pedig felavattuk síremlékét, melyen valóságos láng lobog, soha ki nem alvó. Jelképezve őt, a lámpást, aki világított szerte Magyarországon. Csurka István 80. születésnapján bemutattuk Pató Róza Csurka Istvánt ábrázoló bronzplakettjét, valamint Boros Péter szobortervét.

Szeretnénk felhívni figyelmüket, következő nagy célunkra: a Csurka István tiszteletére emelendő köztéri szoborra. Mindamellett országjáró körutat szervezünk, hogy Csurka István a nemzeti emlékezetben is méltó helyre kerüljön. A fiatalságot is bevonnánk a programokba: a középiskolások számára novellapályázatot hirdetünk. Bár elég erőt érzünk magunkban, a feladat azonban olyan nagy és jelentős pénzeszközöket igényel, hogy saját erőből nem győzzük.

Mint karmesternek engedjék meg, hogy Liszt Ferenc Les preludes című művének mondanivalójával búcsúzzam: az ember élete nem egyéb, mint egy csodálatos előjáték a halhatatlansághoz.

 Budapesten, 2015. áprilisa

Barátsággal: Medveczky Ádám a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas karmestere

***

Szíves adományaikat várjuk A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány számlaszámára:

 11712004-20341426

 Kérjük, a megjegyzés rovatban tüntessék fel, hogy „Csurka István Emlékére”.

 A Csurka István Emlékbizottság adománygyűjtése A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány céljaival összhangban történik.

 Az alapítvány adatai: Nyilvántartási szám: 1026; Székhely: 2081 Klotildliget, Vörösmarty u. 16.; Célja: A hazai népi-nemzeti, konzervatív irányultságú kultúra és sajtó támogatása. Az Alapítvány képviselőjének neve, elérhetősége: Medveczky Attila; 1092. Budapest, Ráday u. 32.