vissza a főoldalra

 

 

 2015.05.22. 

Itt volt május elseje

Amikor elhangzott Gyurcsány szájából, hogy az Orbán-kormány több éve zajló rezsicsökkentő programja nem más, mint rezsihazugság. Majd meglepő módon bejelentette, hogy a legalapvetőbb javakhoz, némi vízhez és áramhoz ingyen juthat majd hozzá mindenki, ha ők kerülnek kormányra. Ez lenne tehát a Gyurcsány-kormány-féle rezsicsökkentés.

A majálisi hangulat odáig fokozódott, hogy Gyurcsány beállt a rendszerváltást bírálók közé, és bejelentette, hogy a honi átalakulás hatmillió vesztesén, ha ismét kormányt alakíthat, ő fog segíteni. Most azokat az embereket akarja felkarolni, azok számára akar ismét reményt adni, akik érdekében a nem olyan régen volt kétciklusnyi kormányzati ideje alatt semmit nem tett.

Ettől a majálistól függetlenül nem zajlik le Gyurcsány-beszéd úgy, hogy a lánglelkű szónok ne tenne említést a kormányváltás szükségességéről, valamint az előrehozott választások kikényszerítésének fontosságáról. Mondhatnánk erre, hogy egy ellenzéki politikustól ezek a klisék tulajdonképpen kötelezőek, de azért alighanem ő ijedne meg a legjobban, ha mondjuk Orbán Viktor holnap bedobná a törölközőt és nyárra új választásokat írnának ki. Gyurcsány Ferenc ugyanis tudja: most még egy esetleges előrehozott választás személy szerint neki és a balliberális erők számára is újabb, megsemmisítő vereséget hozna.

Ettől függetlenül úgy fest, Gyurcsány és pártja inkább elképzelhető a balliberális oldal jövőbeni vezetőjének, mint az MSZP és annak elnöke, aki még egy amúgy klasszikusan „vörös” ünnepen is ilyen döbbenetesen súlytalan tud maradni, nem említve a többi, kisebb „demokratikus” pártvezetőt, aki még az MSZP-vezetéséhez képest is jellegtelen. Így vigyázó szemeink számára nem igazán marad más, mint Gyurcsány.

Hiába nagy az elutasítottsága a társadalom egészén belül, és hiába nem találni talán egyetlen nemzeti érzelmű embert sem, aki valaha is hajlandó volna rá voksolni, nem szabad, hogy ez elaltasson minket, ez még nem elég ahhoz, hogy őt le lehessen írni. Tudvalévő, hogy a választásokat soha nem a szilárd értékrenddel bíró emberek szavazatai döntik el, hanem az a milliós nagyságrendű tömeg, amelynek tagjai bevallottan csak a választást megelőző néhány napban döntik el, hogy végül kire szavaznak. Ezeknek az embereknek az átlagosnál is rövidebb a „politikai emlékezete”, ugyanakkor a leginkább vevők a nagy színi képességekkel előadott populista közhelyhalmokra. Márpedig Gyurcsány nagymestere a színjátéknak is és a handabandázásnak is. (Lásd: a hatmillió vesztes miatti siránkozás, és az ingyen áram, ingyen víz hazug ígérete.)

Ezen tulajdonságai miatt ő az egyedüli a jelenlegi politikai térképen, aki képes lehet megfelelő hatékonysággal megszólítani a balliberális tábor ma még szétszóródott bázisát, illetve potenciális új szavazói réteget szerezni. Tovább növelheti Gyurcsány erejét a brüsszeli döntés, miszerint az ő cége által vezetett konzorcium felügyelheti Magyarország fejlesztéspolitikáját. Ezzel a döntéssel ugyanis nemcsak anyagilag teheti még stabilabbá a hátterét, de el is hitetheti sokakkal, hogy a személyét ért vádak csupán a jobboldal ármánykodásai, ő bizony feddhetetlen, hiszen lám: az EU is őrá bízta a magyar fejlesztéspolitika ellenőrzését.

Ez a helyzet számunkra is feladatot ró. Meg kell ugyanis találnunk a megfelelő módot Gyurcsány álságosságának, hazugságainak leleplezésére. Nem szabad elfelejteni, hogy a következő választás évében már éppen 12 évnyi távolságra leszünk a hírhedt őszödi beszéd napvilágra kerülésétől. Vagyis hiába igaz mindaz, amit az őszödi beszéd kapcsán Gyurcsányról már kismilliószor elmondtunk, leírtunk, hiába jelzi a 2006-os eseménysor a napnál is világosabban, hogy Gyurcsány betegesen hatalommániás, aki a győzelem és hatalma megmentése érdekében – a hazugságtól a statisztikai adatok elhallgatásán keresztül egészen a szemkilövetésig – mindenre képes, 2018-ban Őszödre hivatkozni érdemben már nem nagyon lehet majd, sőt a nemzeti oldal számára inkább lesz káros, mint hasznos, ha még mindig azzal akarja lenullázni az ellenzéki vezért.

Még van idő, közel három év, ráadásul Gyurcsány egyelőre meglehetősen elszigetelt jelenségnek számít pártjával együtt. Nem kell tehát kapkodni, de látni kell a veszélyt, amelyet a Gyurcsány-jelenség tartogathat számunkra, és amely az idei majálison világosan megmutatkozott.

 

Kovács Attila