Függetlenség

2015.05.22.

A lelepleződés

A napokban jelent meg Seymour M. Hersch írása a London Book of Reviewban, melyben teljesen új tényeket tárt fel Oszama bin Ladennel kapcsolatban. Hersch hitelességét megalapozza, hogy a vietnami háborúban ő derítette fel az egyik legszörnyűbb amerikai tömegmészárlást, melyben több száz fegyvertelen öreget, nőt és gyereket, méghozzá köztük számtalan csecsemőt mészárolt le az amerikai hadsereg két egysége. A kivégzésszerű mészárlás közben jó néhány nőt megerőszakoltak. Hersch cikke akkor alapjaiban rengette meg a vietnami háborúba vetett hitet.

Hersch mostani rendkívül hosszú írásában többek között azt állítja, hogy bin Laden 2006 óta a Pakisztáni különleges erők az ISI fogságában volt. Pakisztán tulajdonképpen Amerika szövetségese, számtalan akcióban vett részt, az ISI hírhedt börtöneiben számtalan rabot kínoztak meg, több közös akciót szerveztek a pakisztáni és amerikai erők. Ugyanakkor Pakisztán kapcsolatban áll a szélsőséges iszlám csoportok közül jó néhánnyal. Pakisztán katonai erejét és jelentőségét atomarzenálja adja. Az amerikaiak a kétségkívül diktatórikus katonai rezsimmel éppen a fentiek miatt nem húznak ujjat, holott több forrás is állítja, hogy Pakisztán a terrorizmus melegágya.

A hírszerző közösségnek ugyanakkor kapóra jön, hogy Pakisztán ellensúlya a szintén atomfegyverrel rendelkező Indiának. A két hatalom sakkban tartja egymást, így az amerikaiak által oly nagyra értékelt egyensúly fennáll, ami nem veszélyezteti az amerikai befolyás kiteljesedését. Sőt!

Pakisztán tehát 2006 óta tartotta fogva bin Ladent. Harsch szerint bin Laden rejtegetéséért jelentős Szaúd-Arábiából származó összegekhez jutottak az ISI vezetői. Ráadásul Amerikától is jelentős segélyeket és könyveletlen kenőpénzeket kaptak különböző pakisztáni szervezetek és vezetők.

Pakisztán titokban tartotta bin Laden fogva tartását szövetségese előtt egészen addig, amíg az egyik pakisztáni hírszerző tiszt a 25 millió dolláros nyomravezetői díj fejében el nem árulta a CIA iszlamabadi állomásfőnökének, Jonathan Banknek a terroristavezér hollétét. Miután teljes mértékben nem tudtak meggyőződni bin Laden azonosságáról, a hírszerző közösség elzárta a pakisztáni pénzcsapokat. A hadsereg vezetője Kajáni tábornok és az ISI igazgatója Pasa tábornok hamar belátta, hogy jobb, ha együttműködnek az amerikaiakkal. Összesen két kikötésük volt. Az egyik, hogy bin Ladent öljék meg az akció alatt, a másik, hogy ne derüljön ki, hogy együttműködtek az amerikaiakkal, mivel bin Laden igen népszerű Pakisztánban.

Ahogy Märle Tamás írásából is megtudhatjuk, a menekültkérdés ma már hazánkban is érezhető. Menekültek tízezrei érkeznek Szíriából, Szudánból, Irakból, Afganisztánból, Líbiából, és még ki tudja honnan.

Ez a menekültáradat már nem elsősorban gazdasági indíttatású, bár nyilván az is. Ezt az áradatot, mely néhány éve indult, ma már a háborúk, polgárháborúk előli menekülés indukálja. Irán nyugati határától Szíriáig és Egyiptomtól Marokkóig, délre pedig végig a Nílus mentén szétszakadó, polgárháborúkba, háborúkba, kegyetlenkedésbe fulladó országok romjait látjuk. Ezeket az országokat 2001. szeptember 11-e előtt többnyire működő, bár kétségkívül diktatórikus államok jellemezték. Mi történt azóta?

9/11

2001-ben az Al-Kaida nevezetű szervezet, melyet egy bizonyos Oszama bin Laden irányított terrorakciót hajtott végre a World Trade Center és a Pentagon ellen. A 9/11-ként elhíresült tragédia után George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke bejelentette a terrorellenes háborút, mely háborúban először Afganisztánt támadta meg mint Oszama bin Laden és szervezete székhelyét, majd Irakot mint tömegpusztító fegyvereket gyártó terrorista államot.

Afganisztánban nyomát sem találták bin Ladennek, Irakban pedig nem voltak tömegpusztító fegyverek.

A fenti tények miatt – illetve a terrorakció részleteinek zavarossága okán – a repülőgépek eltérítése, majd azokkal az ikertornyok lerombolása, azaz a 9/11-nek nevezett terrorakció felvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg azt az amerikai hírszerző közösség, vagy annak egy része a kormányzat tudomásával hajtotta végre, de legalábbis tudott a pusztítási szándékról. A feltevést erősítette, hogy előkerült egy 1962-ben kidolgozott titkos akcióterv, a Northwoods hadművelet tervezete, mely hasonló, repülővel végrehajtott terrorakciót tartalmazott, melyet a hírszerző közösség azzal a céllal hajtott volna végre, hogy azt Kubára kenje, és ezzel teremtsen jogalapot a szigetország megtámadására.

Működő államok szétverése

Irak szétverése után következett az arab-tavasznak nevezett forradalomsorozat, melyben az amerikai szolgálatok megint csak jelentős szerepet vittek. Különös tekintettel a szíriai Aszad-rezsim elleni akcióban, melyben több radikális iszlám csoportot is támogattak. Részben ezekből, részben a szétvert Irak egykori katonáiból, részben a korábban Oszama bin Ladennek tulajdonított al-Kaidából alakult később az Iszlám Állam nevezetű agyrém.

Hasonló háttérrel és alapon szerveződött meg a Boko Haram, a Szudánt lángba borító szervezet is, de számtalan szélsőséges szervezet áttételes vagy közvetlen támogatói között találjuk az amerikai hírszerzési közösséget.

Bin Laden megölése

Barack Obama elnök 2011-ben bejelentette, hogy Pakisztán területén az amerikai tengerészet különleges egysége megölte Oszama bin Ladent. Később részletek is napvilágra kerültek, sőt bin Laden rejtekhelyének felfedezéséről, a rejtekhely lerohanásáról, majd a terroristavezér megöléséről a hivatalos információk alapján film is készült.

A hivatalos verzió szerint sikerült bin Laden futárainak nyomára akadni. Ezt a nyomot természetesen az oly sokat kritizált „waterboarding” nevezetű kihallgatási technikának köszönhették. A waterboarding azt jelenti, hogy a kihallgatandó személy arcára egy rongyot raknak és erre vizet öntenek. Látszólag nem tűnik borzasztónak, csakhogy a vizes ruha megakadályozza a szerencsétlent, hogy megfelelő mennyiségű levegőhöz jusson, és tulajdonképpen percekig fuldoklik. Ezt a technikát a középkorban is alkalmazták, csak akkor kínvallatásnak hívták. Kínzás ez a javából, és a Szovjetunió, valamint Rákosiék dicső tetteinek dokumentálásból tudjuk, hogy kínzás hatására a „kihallgatott” személy gyakorlatilag bármit bevall.

A waterboarding beleírása bin Laden elfogásának történetébe, azért más színben mutatta a barbár eljárást. Kicsit kellemetlen, de bizony sikeres kihallgatási módszer lett a kínzásból. (Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a waterboardingon túl, az igazi kínzás, hogy 5-10 fokos pincékben tartották az állítólagos terroristákat ruha nélkül, kezüket, lábukat összekötötték, és minimális vizet, valamint élelmet kaptak, továbbá nem hagyták őket aludni. Az így kialakuló tünetegyüttes hatása a fogvatartottra a körömletépéssel vethető egybe, igaz, külsérelmi nyomok nélkül.)

Végül tehát megölték a terroristavezért és ez a hír, az Obama-kormányzat sikere nagyban hozzájárult Barack Obama 2012-es újraválasztásához.

A lelepleződés

Csakhogy a napokban megjelent Seymour M. Hersch írása a London Book of Reviewban, melyben teljesen új tényeket tárt fel Oszama bin Ladennel kapcsolatban. Hersch hitelességét megalapozza, hogy a vietnami háborúban ő derítette fel az egyik legszörnyűbb amerikai tömegmészárlást, melyben több száz fegyvertelen öreget, nőt és gyereket, méghozzá köztük számtalan csecsemőt mészárolt le az amerikai hadsereg két egysége. A kivégzésszerű mészárlás közben jó néhány nőt megerőszakoltak. Hersch cikke akkor alapjaiban rengette meg a vietnami háborúba vetett hitet.

Bin Laden a magatehetetlen

mozgássérült

A hivatalos verzióval szemben a rajtaütést a pakisztániak készítették elő. Kikapcsolták a környéken az áramot és az érkező amerikai helikopterek hangjára elhagyták őrhelyeiket a bin Ladenre és családjára vigyázó katonák. A Navy SEALS profi kommandósai egy pakisztáni hírszerző tiszt vezetésével ellenállás nélkül hatoltak az épületbe, pontosabban hatoltak volna, ha az egyik Blackhawk típusú helikopter leszálláskor nem ütközik a kerítésnek.

A balesetben több kommandós megsérült, ennek ellenére folytatták az akciót. Mivel minden információ a birtokukban volt, így a két lemezajtót berobbantották, és a pakisztáni tiszt vezetésével eljutottak az ágyban fekvő bin Ladenig, akit több lövéssel agyonlőttek.

Hersch azonban egy a fentieknél is megdöbbentőbb tényt közöl. Bin Laden 2006 óta szórványosan tartotta a kapcsolatot a külvilággal, azaz semmiképpen sem irányíthatta a több háború okaként megjelölt terrorszervezetet. Ráadásul azt is állítja, hogy 2001 és 2006 között a Hindukus hegység pakisztáni részén bujkált, ahol a helyi törzsi vezetők némi pénz ellenében 2006-ban átadták a pakisztáni hatóságoknak.

Azaz erősen kétségessé vált, hogy Oszama bin Laden szerepe mi volt 2001 után, ha egyáltalán volt érdemi szerepe. Ez viszont felveti, hogy ha az amerikai hatóságok 2001-től a mai napig hazudtak bin Laden szerepéről és a terrorszervezet elsőszámú stratégiai és taktikai vezetőjének állították be, akkor vajon a 2001 előtti tevékenysége valóban olyan veszélyes volt-e, mint állították? Valóban miatta dőltek le az ikertornyok?

Senki sincs biztonságban…

Akárhogy is, 2001. szeptember 11. óta megváltozott a világ. Háború-háború hátán és szinte mindegyik mögött felsejlik az amerikai titkosszolgálati gépezet. Ha a Hersch írásában megfogalmazottak igazak, márpedig annak tűnnek, akkor az amerikai hírszerzési közösség, sőt a hivatalos amerikai hatalom a világ egyik legcinikusabb hatalmi gépezete. Azt idáig is tudtuk, hogy a legerősebb, de a fenti tények felvetnek egy elodázhatatlan kérdést. Mely állam, mely ország érezheti biztonságban magát? És ami a mi szempontunkból a legfontosabb: Mikor találja ki ez a gépezet, hogy – mondjuk – Magyarországon kell háborúsat játszani?

…kivéve az erősek…

A fenti történetből az derül ki, hogy csak azok az államok vannak relatíve biztonságban, melyek jelentős katonai erőt tudnak felmutatni. Pakisztánt nem érdemes megtámadni, mert nem csak komoly hadserege, de még atombombája is van. Iránt azért nem merik megtámadni, mert komoly hadserege van.

És mi van velünk?

Magyarországnak pillanatnyilag nincs hadereje. Amink van, az érdemi ellenállásra semelyik belátható távolságon belül lévő ország ellen sem alkalmas, de még egy komolyabb szabadcsapat ellen sem képes megvédeni hazánkat. Azért gondoljuk mi magyarok, hogy ez nem probléma, mert a NATO tagjai vagyunk, és úgy hisszük, hogy az majd megvéd minket.

Évek óta írjuk, hogy ez nem így van, hogy egy esetleges támadás esetén a NATO erők – jó esetben – csak napok alatt tudnak reagálni. Egy négy-öt napos hadművelet az ország méretei miatt az jelenti, hogy az ellenség már régen Sopronban issza a sört. Arról nem is beszélve, hogy ez a reagálás nem automatikus, azaz a beavatkozás előtt még politikai döntésnek is kell születnie. Azaz a legkisebb mértékben sem vagyunk biztonságban. A minap a témában lapunknál talán nagyobb súllyal rendelkező honvédelmi miniszter is megerősítette feltevésünket. A Mandinernek nyilatkozó Hende Csaba egyértelművé tette: a Washingtoni Szerződés ötödik cikkelye megmaradt egyfajta elvi biztosítéknak. Aprópénzre nem váltotta ezt senki. A vészhelyzeti terv nyelvére nem fordította le senki.

Ezzel bizony kezdenünk kell valamit, ez így nem mehet tovább. Ez lét és nemlét kérdése lehet. Kell erős magyar honvédség, hadiipar és bizony valamiféle értelmes katonai jellegű képzés a fiataloknak. Persze semmiképpen sem az egykori sorkatonai időpocsékolás.

Csorja Gergely