vissza a főoldalra

 2015.05.22. 

Az adósság átrendezése önmagában nem akadályozza meg az újratermelődést

Legalább 100 milliárd forint hiányzik az egészségügyből, ezt a belső hatékonyság javításával képtelenség pótolni

Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár már a költségvetési tárgyalások során bejelentette, hogy áprilisban megkezdődik a kórházak adósságátrendezésének folyamata. Dr. Rácz Jenő, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség tagja, előző elnöke úgy véli, hogy a finanszírozásra utalt többlettámogatás nélkül a meglevő intézményrendszerben, a jelenleg adott szolgáltatási csomag a most hatályban levő szakmai eljárásrendeknek megfelelő gyógyítás mellett nem teszi lehetővé a kórházak gazdaságos működését.

 Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkársága tájékoztatása szerint 60 milliárd forint áll rendelkezésre az állami fekvőbeteg-ellátó egészségügyi szolgáltatók adósságainak rendezésére. Elegendő ez az összeg?

 – A Magyar Kórházszövetség legfrissebb adatai alapján a kórházak összadóssága közel 80 milliárd forint. Ennél természetesen lényegesebben kevesebb az a 60 milliárd forint, ami bekerült az Egészségügyi Pénztár kasszájába. A 60 milliárd forint körülbelül a 30 napon túli lejárt szállítói tartozások kiegyenlítésére elegendő. Viszont ez az összeg most kívülről került be.

 Ez mit jelent?

 – Mindeddig az adott év végén az Egészségbiztosítási Alap megtakarításából történt a konszolidáció, most viszont a költségvetés más sorából csoportosították át a 60 milliárd forintot. Tehát pluszforrásról van szó. Ha az Egészségbiztosítási Pénztárban megtakarítások keletkeznek, legalább van ott egy tízmilliárdos tartalék, s időarányosan is keletkezik néhány milliárd forintnyi megtakarítás, akkor elméletileg nem zárható ki, hogy a körülbelül 20 milliárdos adósság-különbözetet előbb-utóbb a belső rendszerből szanálni lehessen.

 Minden egyes állami fenntartású kórháznak segítséget nyújt a minisztérium?

 – Információnk szerint szektorsemlegesen valamennyi kórház részesülhet ebből a konszolidációból. Hiszen a betegellátás is szektorsemleges, tehát nemcsak az Állami Egészségügyi Ellátó Központ által felügyelt intézmények adósságainak egy részét próbálják rendezni, hanem az orvosi egyetemekét és az egyházi fenntartású kórházakét is.

 Az államtitkárság közleménye szerint a kórházak már most új működési rendben dolgoznak, amelyről miniszteri utasítás rendelkezik. Mit kell tudni erről a rendszerről?

 – A miniszteri határozat szerint alakult ki az új működési rend. Eszerint létrejöttek a Megyei és Fővárosi Egészségügyi Gazdasági Bizottságok, valamint a Megyei és Fővárosi Egészségügyi Irányító Bizottságok. Az utóbbi tagjai a megyei kórházak főigazgatói és a különböző jogszabályok alapján hozzárendelt szervezetek. Míg az előbbinek a tagjai a kórházak gazdasági igazgatói. A megyei egészségügyi bizottságok mindenhol megalakultak, kialakították a saját ügyrendjüket, valamint megválasztották vezetőiket. A bizottság feladatai közé tartoznak az állandó és az úgynevezett ad hoc napirendek megtárgyalásai. A bizottság javaslatot tehet a területi ellátási kötelezettség feltételeire, a struktúra és a kapacitás átalakítására, a jogszabály-tervezetek véleményezésére, s ennek megfelelően legalább havonta egyszer üléseznie kell. A hat állandó napirend pedig a várólisták helyzetének elemzése, az ellátásszervezés aktuális kérdéseinek megvitatása, a fekvőbeteg szakellátók infekciókontroll tevékenységének elemzése, a tárgyi és személyi minimumfeltételek aktuális ismertetése és elemzése, a fekvőbeteg ellátók gazdasági helyzetének elemzése és az egészségügyi ellátással kapcsolatosan benyújtott betegpanaszok alapján az orvos és ápolói szakmai munka minőségének megvizsgálása. Amennyiben ezeknek a bizottságoknak a munkái megfelelő tartalommal bírnak, akkor nagyon fontos operatív szerepük lehet. A bizottságoknak csak javaslattevő szerepük van, s nincs döntési kompetenciájuk, s önálló forrásokkal sem rendelkeznek. Azokkal változatlanul a fenntartó, tehát az Állami Egészségügyi Ellátó Központ és az Egészségbiztosítási Pénztár rendelkezik.

 Kinek nyújtják be a bizottságok a javaslatokat?

 – A megyei bizottságok titkári feladatait az Egészségbiztosítási Pénztár delegáltja látja el. S ő továbbítja a javaslatokat a fenntartó felé. A megyei egészségügyi bizottság a feladatkörében eljárva javaslatot tehet a megye fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóinak területi ellátási kötelezettségére, illetve annak módosítására a megye teljes lakosságszámának arányában, figyelemmel az egészségügyi szolgáltatók aktuális és jövőben elvárt, szükséges szakmai feltételrendszerére (infrastrukturális felszereltség, humán erőforrás), s minden év június 30-áig javaslatot kell tennie a fekvőbeteg-szakellátási és az integrált járóbeteg-szakellátási kapacitások és ellátási területek következő finanszírozási évben tervezett módosítására.

 Mi segítheti ténylegesen a kórházak adósságspirálból való kitörését?

 – Az adósság újratermelését három módon lehet megakadályozni. Az első: az adósság szanálásával önmagában is megtakarítás érhető el. Hiszen egy ilyen mértékű adósságnál már önmagában is működik a „hólabda-effektus”, mert az érvényes jogszabályok alapján az egészségügyi intézmények adóssága után büntetőkamatot kell fizetni, ami a jegybanki alapkamat+6%-ot teszi ki. Ami körülbelül 8%-nyi kamatot jelent, s amennyiben 80 milliárdos adósságszintet vesszük alapul, akkor havi csaknem háromszázötvenmillió forintos késedelmi kamat nem rakódik rá a már meglévő tartozásokra. Ezenkívül a szanálás kimenti az intézményeket abból a „csapdahelyzetből”, hogy a beszállítók egyes árukat a nagy adósoknak már nem szállítanak, így azt máshonnan, esetleg drágábban tudják csak beszerezni. A második: tudni kell, hogy ebben a struktúrában, ezt a szolgáltatási csomagot a rendelkezésre álló forrásokból a szakmai eljárásrendeknek megfelelően nem lehet működtetni. Természetesen a szakmai eljárásrendekben senki sem szeretne visszalépni, s joggal várják el az emberek, hogy az orvostudomány aktuális helyzetének megfelelően gyógyítsák. Az ellátási csomag szűkítése sem igazán megfelelő, mert a társadalom nagyon nehezen tolerálná, ha a szolgáltatások területén radikális visszalépés történne. Így az egyik lehetőség a források emelése, míg a másik a takarékosabb rendszer bevezetése. Számításaink alapján ahhoz, hogy ez a rendszer konszolidált és szakmai szempontból is működőképes legyen, éves viszonylatban körülbelül 100 milliárd forinttal kéne növelni az egészségügyre fordítható GDP nagyságát. Ez nem egy hatalmas nagy szám, hiszen a Semmelweis Terv is azt tartalmazta, hogy ahhoz, hogy a visegrádi országok átlagát elérjük, körülbelül 2%-kal kellene növelni GDP-arányosan a közkiadások mértékét, ami hozzávetőlegesen 500 milliárd forint. A többlet pénzek forrásaira is javaslatot tett a Kórházszövetség: a lakossági terhek már nem növelhetőek, így a közkiadások vonatkoztatásában tartjuk szükségesnek az emelést. Erre egy példa: több nyugati országban a benzin árába beépítik a baleseti adót. Javasoljuk az ápolásbiztosítási rendszer bevezetését, hiszen elöregedő társadalmunkban biztos, hogy az ápolás döntően meghatározó tényező lesz. A 100 milliárdos összegen belül az elavult eszközök cseréjére 10 milliárd forint kellene, a bérek emelésére 30 milliárd forint.

Medveczky Attila