|
 2015.05.29.
A Lélek szerint éljetek!
Amikor elérkezett
pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan
együtt voltak az apostolok. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből,
mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte
a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva,
és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a
Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy,
ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos
férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.
Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy
volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta,
amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették:
„Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát
őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek,
elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának,
Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és
Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok,
zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi
nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.
(Apostolok
cselekedetei 1,1–11)
Az ünnep titka: a Krisztus feltámadását elhívő, de arról
tanítani és tanúságot tenni nem tudó apostolok megkapják a
Lelket, aki nem megzavarja az emberi értelmet, hanem rendezi, és
megvidámítja a szíveket. Így a különféle nyelveket beszélő
emberek egy családdá lehetnek, hiszen a Szentlélekkel eltelt
apostolok Krisztus feltámadásáról, az ember megváltásáról
beszélnek, s ezt a nyelvet minden jóakaratú ember megérti.
Mert azt mondja el a Lélek az apostolok által, amit az Atya tett
értünk: feláldozva értünk egyszülött Fiát, megdicsőült
emberként magához vette őt.
Hogyan
beszélhetünk Isten, isteni személy kiáradásáról, eljöveteléről,
hiszen Isten mindenütt jelen van? Ha Isten különféle jelekkel
meggyőz minket, embereket jelenlétéről, illetve ha alkalmassá
tesz minket természetfölöttiségének befogadására, ekkor
beszélhetünk eljöveteléről, kiáradásáról, megjelenéséről.
A szélvihar, a tenger morajlása, a föld megrendülése az ószövetségben
Isten erejének, hatalmának a képe. A Sinai hegyen a tűzoszlop
Isten világfelettiségét, elérhetetlenségét jelzi. Az
apostolok feje fölött megjelenő lángnyelvek pedig azt mutatják,
hogy mindenki személy szerint részesül a Szentlélek ajándékaiban.
Az
apostolok a külső jelekből biztosak lehettek abban, hogy a
Szentlélek kiáradásának részesei. De mi, akik Szent Pál
szavai szerint a Szentlélek templomai vagyunk, a Szentlélek
igazi működési területe a lelkünk, honnan tudjuk, hogy működik
bennünk? Hívogatom, de eljön-e hozzám is? Akarja-e megújítani
a föld színét, és rajta az embert, köztük engem is? Van-e látható
jele működésének most is? Vagy csak emlékezés a
mai Pünkösd
ama régire? Csak személytelen erőt, Lélek-kitörést ünneplünk,
ami erőltetetten avatkozik be az emberiség életébe?
Igaz,
lángnyelvet nem látok, szélzúgást nem hallok, de látom sok
emberben a Lélek gyümölcseit. Ők azok, akik tisztességesek
tudnak maradni, amikor környezetükben olyan sokan tisztességtelenek.
Dolgoznak, annak ellenére, hogy mások még azt is zokon veszik tőlük,
kinevetik, hogy becsületes munkával keresik kenyerüket.
Udvariasak, pedig nem kapnak és nem várnak viszonzást. Kötelességtudók,
pedig nem ellenőrzi őket senki, nem kéri őket számon senki. Hívők,
pedig sokan hitetlenek körülöttük. Imádkoznak, pedig nekik
sincs több idejük, mint másnak. Érzem, látom, hogy engedik
magukat vezetni a Lélektől. Makovecz Imrétől kérdezték évekkel
a rendszerváltás előtt, midőn pesszimistán nyilatkozott a
jelent illetően, hogy akkor miben bizakodik? Találkozik,
dolgozik együtt fiatalokkal, akik annyira tiszták, akik annyira
becsületesek, annyira önzetlenek, hogy ezeket még elrontani sem
tudták. Burkoltan ezt mondta: akik a Lélek szerint élnek.
Nincs
az én életemben is ilyen változás? Amikor valamilyen
sugallatra felülvizsgálom magamat. Észreveszem, hogy az, amit
megszoktam, ami már belém nőtt, ami magától értődik, az nem
jó. És szégyellnem kell, hogy korábban hogyan gondolkodtam,
viselkedtem. – Nem lenne-e szükségem ilyen szemléletváltozásra
egész életemre vonatkozóan? Észrevenni, hogy életemet az önzés
hatja át, az irányítja. Hogy így nincs is értelme életemnek?
Hogy változtatnom kellene rajta? Hogy amit értékesnek
tartottam, az valójában semmi.
Szörnyű,
ha valaki – különösen egy fiatal – figyelmeztetésre azt válaszolja:
én már csak ilyen vagyok, én már megszoktam, ez a természetem,
fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok. Mintha azt mondaná: eddig
is rosszul, helytelenül tettem, helytelenül gondolkodtam, ezek
után is így fogok, ellenállok minden jó sugallatnak.
De
nemcsak a negatívumokat kellene észrevennem magamban. Hanem a képességeket,
a jó adottságokat, amelyeket az Isten rám bízott. Az előnyös
tulajdonságokat, az erőt, amelynek birtokában vagyok. És a gyámoltalan,
idétlen emberkéből egyszer lelkileg felnőtt, öntudatos ember
ébred. A Szentlélek helyes önismeretre vezet, hogy birtokba
tudjad venni önmagadat, és hogy így át tudjad magad adni
Istennek.
Általában
az embereknek megvan a véleményük a tömegről. A rossz véleményük.
A mai közéletet is az jellemzi, hogy a tömegember nyomul előre,
akár egészen a teljes társadalmi hatalomig. Aki a tömegember
természetét, tulajdonságait leginkább ismeri, az tudja annak
az erejét saját maga számára felhasználni, élni vele,
esetleg visszaélni vele. A tömeg pszichológiai állapot. Mohóság
és tökéletes hálátlanság jellemzi, mint az elkényeztetett
gyermeket, akinek mindent szabad, de semmire sem köteles. A tömeg
nem épít, noha hatalma szinte végtelen. Nincs benne tisztelet végső
elvek iránt, nincs kultúrája. A tömegember ösztönösen
visszautasítja a magasabb ideált. A tömeg által a közönségesség
gyakorol hatalmat, szemben a kiválasztottakkal, a lélekben
nemesekkel, akik tevékenyek, áldozatosak. A tömegember létében
komolytalan, felelőtlen. Csak a szórakozás, a felületesség köti
le. A tömeg kezelhetetlen, kiszámíthatatlan, sokszor végzetes.
A tömeg tehát rossz, káros, mégis van, létezik. Egyben önmaga
léte bizonyítéka annak, hogy létezhet, létjogosult. Ha pedig
létezésre jogosult, lennie kell olyan formájának, amely jó.
Amelynek birtokában méltó a létezésre.
Az
Apostolok Cselekedeteinek fenti leírása szerint a Szentlélektől
eltelt emberek olyan nyelven beszéltek, amit mindenki megértett.
A Szentlélek kiáradása révén a különböző nyelveket beszélők
tömege megváltozott. Annak ellenére, hogy tömeget alkottak, mégis
egységesen gondolkodtak, egyformán értettek. Az arc nélküli tömeget
alkotó emberek egyetértővé lettek. A Szentlélek tette őket
azzá.
A
kezdeti egyház, az apostolok csoportja azért jött össze és
maradt együtt, mert ott volt közöttük Jézus Krisztus. Amikor
eltávozott közülük, amikor kínzóinak kezére adta magát,
akkor az apostolok csoportja szétszaladt. Nem volt közöttük Jézus
Krisztus, aki összetartotta volna őket. Amikor a feltámadás után
megjelent nekik, akkor azok, aki szétszóródtak, ismét összejöttek.
Az a Krisztus, akik Szentlelke által a mennybemenetele után Pünkösdkor
rájuk leszállt és közöttük is maradt, arra is képesítette
őket, hogy magukkal ragadják a hallgatóságukat. A tömegnek
tehát lelke lett. A tömeg tehát alkalmas terep a Lélek jelenlétére.
A kiszámíthatatlan, sokszor gyalázatosan viselkedő, károsan
tevékenykedő tömeg Krisztus által, akinek Lelke átjárja, átjárta
őt, átjárja egyházát. Jézus jelenléte élővé, hasznossá,
értékessé, embereket megújító jelenséggé formálja a tömeget,
Egyházzá, a saját titokzatos testévé teszi.
Különös
erővel kérjük a mai napon: Jöjj, Szentlélek, vezess önismeretre,
irányítsd életemet, életünket! Segíts átalakítani a felelőtlen
tömeget értelmes, öntudatos közösséggé!
Fogadjuk
meg Szent Pál figyelmeztetéseit:
„A
Lélek szerint éljetek!” (Gal 5,16)
„A
Lelket ki ne oltsátok!” (1Tessz 5,19)
P.
Reisz Pál, a sümegi ferences kolostor házfőnöke
|
