vissza a főoldalra

 2015.05.29. 

Az ösztöndíjas szakmák számát megduplázzuk

Az agrár- és élelmiszer-gazdaság kiemelkedő szerepe

A kormány az agrárium területét érintő szakképzési feladat- és intézményrendszer, a szakképzés szerkezetének átalakítása, a gazdasági igényekkel összehangolt, versenyképes, iskolai rendszerű szakképzés biztosítása, az intézményi finanszírozás hatékonyabb megvalósítása és az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében elfogadta a Tessedik Sámuel Agrárszakképzési Koncepciót. Román Istvánt, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) agrárszakképzésért felelős helyettes államtitkárát arról kérdeztük, hogy a koncepció mennyire fordít figyelmet a vidéki munkaerő utánpótlását biztosító agrárszakképző iskolahálózatra.

 Mi a Tessedik Sámuel Agrárszakképzési Koncepció célja?

 – A legfontosabb cél, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban új alapokra helyezett szakképzési rendszer megfelelő válaszokat tudjon adni a gazdaság és a munkaerőpiac folyamatosan változó és megújuló kihívásaira. Ehhez az agrárszakképzési területnek is teljes mértékben alkalmazkodnia kell. Sajnos az agrárium területén is jellemző az a probléma, ami a gazdaság egyéb szegmenseiben is, hogy együttesen van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. Emellett az anyagban szerepel, hogy a képzések tartalmaiban kiemelten megjelenjen az egészséges élelmiszerellátás kérdésköre és a környezettudatosság erősítése a termőföldtől az asztalig elv minden szegmensében. A legtöbb képzés esetében a környezettudatosság mint fontos szempont megjelent már, s ezt szeretnénk tovább erősíteni. Hiszen olyan fiatalok jelentkeznek az agrárszakképzésbe, akik majdan a munkájuk jelentős részét a szabadban, a természetben végzik. El szeretnék oszlatni egy tévhitet is. Sokan azt gondolják, hogy azok a fiatalok, akik kikerülnek a szakképzésből a környezettudatosságra nincsenek felkészítve. Ez nem igaz, mert a képzések egy része külső helyszínen, a szabadban történik. Az egészséges élelmiszerellátás kérdéskörével kapcsolatban megjegyzem, hogy arra törekszünk: a szakmunkás- és technikusi képzésből kikerülők megfeleljenek az egészséges élelmiszer-előállítás követelményeinek. Azt is tudjuk, hogy léteznek olyan agrártevékenységek, melyekre nem lehet felkészülni a szakképzési rendszerben. Ilyen például az otthon megtermelt és feldolgozott áru közvetlen és rövid ellátási láncban való értékesítése. Ebbe a körbe tehát nem a nagyüzemi élelmiszer-ipari, hanem a kistermelői jellegű, kézműves termékek tartoznak. Célunk egy olyan OKJ-s képzés bevezetése, ami speciálisan erre készítené föl a fiatalokat. Ebben a képzésben a jogszabályi környezet bemutatása és a szakmai ismeretek oktatása kapna kiemelt szerepet. Úgy képzeltük el, hogy ennél a képzésnél az adott régióra jellemző legfontosabb elemek jelenjenek meg. Például Karcag térségében a birka feldolgozása és elkészítése, míg Szatmárban a szilvalekvár és a pálinkakészítés lenne a képzés domináns eleme. Továbbá kiemelendő, hogy a Földművelésügyi Minisztérium intézményfenntartóként is részt vesz az ágazati szakképzés rendszerében. A nemzetgazdaságban az agrár- és élelmiszer-gazdaság kiemelkedő szerepet foglal el, különösen a vidéki munkaerő biztosítása, a munkanélküliség megszüntetése, csökkentése érdekében. Ennek megfelelően a koncepció kiemelt figyelmet fordít a vidéki munkaerő utánpótlását biztosító Agrárszakképző Iskolák Hálózatára.

 A sokat emlegetett duális képzéshez mennyiben kapcsolódik a koncepció célkitűzése?

 – Természetesen a koncepció elsődlegesen az ágazat területén a duális képzés erősítését és a szakképzési rendszer fejlesztését célozza meg. Az ágazat sajátosságaiból adódóan az agrárszakképzés rendszerében a duális képzésre való teljes áttérés fokozatosan tud megvalósulni. Amikor a tanulók számára a duális képzés keretében nem lehetséges a gyakorlati képzés megszervezése, azokban az esetekben a tanulószerződések megkötésének fenntartására az iskolák mellett működő termelő tangazdaságokban továbbra is szükség van.

 Miként lehet megerősíteni az agráriumban a duális képzést?

 – Úgy véljük, hogy a mezőgazdasági termelés speciális tényezőinek figyelembe vételével és azok rendszerbe illesztésével lehet csak az agráriumban a duális képzést megerősíteni, illetve hatékonyan működtetni. Ennek kialakítása a szakminisztérium, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a gazdálkodók, a vállalkozások és a szakmai szervezetek közös együttműködése révén lehet csak eredményes.

 Mennyire népszerűek az agrárszakképző iskolák, és elegendő, képzett oktatói gárdával rendelkeznek?

 – A magyar szakképzés általános problémája, hogy kevés a szakoktató. Sajnos nagyon kevés fiatal gondolkodik úgy, hogy felsőfokú tanulmányait mezőgazdasági szakoktatói, vagy mérnöktanári irányba folytassa. Ezért egyre inkább elöregszik az a szakembergárda, amely a fiatalokat tanítja a szakiskolákban. A minisztérium javaslatot is tesz annak érdekében, hogy minél többen jelentkezzenek szakoktatónak. A problémát némileg enyhíti, hogy a duális képzés keretében külső helyszínen is eltölthetik a gyakorlati időt a fiatalok, de az nélkülözhetetlen, hogy az iskolákban a jövőben is kiváló szaktanárok oktassanak. S hogy milyen szakmákat választanak szívesen a diákok? Például a mezőgazdasági gépész szakmát. Tapasztalataink szerint a gazdálkodó családokból nagyon sokan jelentkeznek a gépész szakmára. Hiszen ha a fiatal a gépészeti ismereteket jól elsajátítja, akkor könnyebben boldogul a családi gazdaságban az egyéb feladatok elvégzésével. Emellett hatalmas a túljelentkezés az erdészképzésre. Ahol a kevés jelentkező miatt beavatkozás szükséges, az a kertészeti ágazat és az állattenyésztés.

 Az FM államtitkárai lapunkkal többször közölték, hogy elöregedett a gazdatársadalom. Változtathat-e ezen a helyzeten az agrárképzés megújítása?

 – A koncepció elkészítése előtt helyzetelemzést végeztünk ebben a témában. A foglalkoztatottság tekintetében komoly problémát jelent, hogy kedvezőtlen a hazai termelők korösszetétele. A fiatalok létszáma az elmúlt években, igaz kis mértékben, de növekedett, ami a fiatal gazda pályázatoknak és az ágazat jövedelmezősége megerősödésének köszönhető. Erre egy példa: aki pásztorként helyezkedik el, több mint százezer forintos kezdő fizetést kap. Emellett a városokban megjelenő termelői piacoknak köszönhetően nem csak a falusi, hanem a városi fiatalok is elkezdtek érdeklődni a mezőgazdaság iránt. De ez a szám még mindig alacsony. Az egyéni gazdálkodók iskolai végzettség szerinti adatait vizsgálva megállapítható, hogy 2010-hez viszonyítva az alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya 2 százalékkal, a középfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkezőké hasonló arányban nőtt, de még mindig nagyon alacsony. A nemek tekintetében pedig megállapítottuk, hogy egyre több hölgy érdeklődik az agrárszakmák iránt. Az elmúlt években a GDP növekedésében jelentős szerepe volt a mezőgazdaságnak, de az ágazat további bővüléséhez a magyar gazdaságnak több megfelelően képzett, gyakorlati tudással rendelkező szakmunkásra és technikusra van szüksége, mint amennyit a jelenlegi oktatási rendszer képez.

 Mikor és milyen módon lehet lemérni a koncepció gyakorlatba való átültetésének eredményeit?

 – Egyrészt úgy, hogy megvizsgáljuk, mennyien jelentkeznek a különböző agrárszakmákra. A minisztérium mindent megtesz ezen szakmák népszerűsítéséért. Ebben nagy segítségünkre lesz az, hogy a megyénkénti ösztöndíjas szakmák számát a kormányzat tízről a duplájára szeretné felemelni. Ez azt jelenti, hogy azok a fiatalok, akik ilyen szakmai képzéseket választanak, tanulmányi eredményüktől függően havonta 10-30 ezer forintos ösztöndíjat kapnak. Azt szeretnénk, hogy az ágazat súlyának megfelelően megyénként legalább négy ilyen ösztöndíjas agrárszakma kerüljön bevezetésre.

Medveczky Attila