|
 2015.03.06.
Van, aki nyer, és lesz, aki fizet?
A kudarc mindig fáj,
de a győzelem íze sem mindig mámorítóan édes. Pláne, ha a
hamiskodók pontosan tudják: ezen a február 22-én a
bizonytalanok táborából egy plusz szavazatot sem sodort oda
hozzájuk a politikai forgószél.
Tény: a veszprémi
időközi országgyűlési választáson a magukat demokratikusnak
elnevező ellenzéki pártok el sem mertek indulni.
Ellenben feltűnt
egy jelölt, akiről azon az egy lényegtelen híren kívül, hogy
civilként ő lesz a Fidesz veszprémi kihívója, nem tudtak
semmi olyan hiteleset mondani, amiért érdemesnek látszott volna
arra, hogy képviselőnek válasszák.
Tavaly, amikor még
nem szégyellték rátenni a félbevágott vöröscsillagra hajazó
szegfűt meg az egyéb kitalált kacatokat a szavazólapra a
szocialista Pál Béla neve mellé, reménytelen volt a helyzetük.
Az idén csavartak egyet, most nem előre alkudoztak az őket
izgató egyetlen kérdésről – tudniillik arról, hogy melyikük
legyen a vezető erő az MSZP romjain – utólag kezdték meg a
civakodást, az eredmény kihirdetése utáni percekben erkölcsi
halottá váló jelölt teteme fölött.
Hogy nem légből
kapott a dolog, amiről beszélek, bizonyítékként azt a tévékben
közvetített jelenetet ajánlom mindenki figyelmébe, amikor a választás
estéjén, az eredmény birtokában, az addig függetlenként
eladott nyerő, Tóbiással összeröhögve, egymás nyakába
borulva bevallja: becsapták a választókat. Dehogyis független
az illető, azt csak a választóknak hazudták. Majd azon
izmoztak, hogy eldöntsék, a sajtótájékoztatón melyik pártnak
köszönhet többet a „független jelölt”, ki állt
szorosabban a háta mögé. Ennyire lenézhetők a szavazóik,
ennyire semmibe vehetők? Elvtársak, már a formára sem kell
adni? Nem számít a csalás, csak a megszerzett akármilyen kis
hatalom?
Minden áron?
Félek, mert nem
kizárható, hogy lesz még idő, mikor ezek adják az országnak
a miniszterelnököt, de annyit mondok, Isten óvja meg ettől a
maradék Magyarországot!
Veszprémben a
most inkább nem szavazók lehet, nem is tudják, hogy elég
otthon maradni, hogy ugyanazok talpa alá tolják a dobbantót,
akik már többször eljátszották erkölcsi tőkéjüket. Én
nem hiszem, hogy Veszprémnek az kellene, hogy a királynék városát
valaki a lotyók városává varázsolja. Nem akarhatják a tébolyult
akarnokságot visszahozni a hatalomba.
Nem hiszem el,
hogy tudatosan arra vágynának, hogy Vadai Ágnes oktassa majd a
gyermekeinket, unokáinkat hit- és erkölcstanra. Mint ahogy kétlem,
hogy a színes gitárokkal ugráló bohócok hiányoznának bárkinek,
meg az általuk szajkózott nyugatos Magyarország, a teljesítmény,
a demokratikus jogállam, a bal- és jobboldali polgári eszmények
lózungjával és egy általuk garantált nem nemzeti és nem
keresztény kormány.
Mert akkor kezdődik
minden megint elölről.
Kezdődik?
Elölről?
Minden?
czyla
|
