vissza a főoldalra

 2015.03.06. 

Csorja Gergely: Veszprém helyiértéke

A veszprémi választás eredménye zeng a közéletben. A Fidesz lejtmenetben van, bajok vannak, megjelent az elégedetlenség. Oda a kétharmad.

Az ellenzék és lényegében a teljes sajtó, ideértve a közben – vitorlás kifejezéssel – balra abdriftelő, azaz oldalra csúszó, sodródó Magyar Nemzet, Heti Válasz, Hír Tv, Lánchídrádió véleménytömböt, hibákról, térvesztésről, az Orbán-kormány lecsúszásáról beszél. Az eleve ellenzéki pozíciót felvevő médiumok pedig tulajdonképpen végjátékot emlegetnek.

Még a múlt héten, tehát a veszprémi választás előtt a Klubrádióban Bolgár úr, Tóta W. Árpád és egy harmadik megmondóember azt hiányolta, hogy Amerika vagy Brüsszel miért nem küld tankokat Magyarországra. Abban megállapodtak, hogy ez biztosan nem történik meg, de egyikük belengette, hogy titkosszolgálatok azért még jöhetnek. Ezek a titkosszolgálatok majd mindenféle dokumentumokkal, lehallgatási jegyzőkönyvekkel fogják térdre kényszeríteni Orbánékat.

Bolgár úr műsorvezetése mellett ez a kijelentés, hogy egy ilyen súlyú közlést elengedhet a Klubrádió, azt erősíti, hogy korábban megfogalmazott gyanúnk alapos. Hogy feltehetőleg ezek a titkosszolgálati manőverek már legalább szeptember óta folyamatban vannak.

Ahogy ezt korábban megírtuk, a manőverek kiváltó oka nem feltétlenül a kormány politikájában keresendő, hanem a Fidesz politikai hegemóniájában. Az ennyire erős, egypólusú tartós hatalom a nyugati és elsősorban amerikai politikacsinálók egybehangzó véleménye szerint gyanús, káros és meggyengítendő, függetlenül politikai céljaitól vagy cselekvésétől.

André Goodfriend tevékenysége, feladata éppen ez volt, a Fidesz politikai egyeduralmának megtörése, valamiféle ütőképes ellenzék verbuválása. A verbuválás az idősödő, kiégett liberális értelmiség és a túlmozgásos fiatalok körében – alkalmatlanság okán – eredménytelen maradt, azonban a részfeladat, a Fidesz holdudvarának megtörése, akár bizonyos dokumentumok előszedésével részben sikerült.

Goodfriend hazautazott, a Fidesz környékén robbanó bombák pedig teljes mértékben tematizálták a közéletet. Erre a Fidesz és a kormány szellemi holdudvara nem volt felkészülve, és néhányan, önnön dicsfényüktől elvakulva, rohantak és rohannak az álobjektivitás szakadékába.

Az eseményekről – Goodfriend szerepének elhallgatása mellett – unalomig részletező elemzéseket olvashatunk. Közben Csuhaj Ildikó, ahogy az elmúlt években, most is élő közvetítést ad a kormányülésekről, a Fidesz elnökségi üléseiről és minden fontosabb, amúgy zártkörű grémiumom történt eseményről a Népszabadság hasábjain, ami segít a pillanatnyi elégedetlenséget mennydörgéssé hangosítani.

Ez a mennydörgés azonban jelentéktelen zenebona, ha…

Még mielőtt a félbemaradt mondatot folytatnám, rögzítsünk néhány tényt:

1. A következő országgyűlési választás három év múlva lesz.

2. Nincs a Fideszen kívül ma egyetlen politikai párt sem, mely országos működő hálózattal, minden választókerületben indítható, potens jelölttel rendelkezik.

3. Nincs a Fideszen kívül egyetlen párt sem, mely kormányképes lenne.

4. Az elmúlt 20 évben, egyetlen politikai közösség sem volt képes még csak az elmúlt öt évben elért gazdasági stabilitás közelébe sem jutni, ráadásul ebben az időszakban több látványos állami beruházás történt, több az átlagember életét segítő intézkedés lépett életbe, mint a rendszerváltás óta bármikor.

Ezeket a tényeket nehéz felülírni. És akkor folytassuk a félbehagyott mondatot.

Jelentéktelen zenebona mindez, ha az elkövetkező három év jelentőségét átérzi a hatalmon lévő csoport. Ez a következő három év ugyanis egyedülálló lehetőség. Ehhez fogható lehetőség százévente egyszer, ha adódik. Az elmúlt évszázadban egyedül Bethlen Istvánnak és az Egységes pártnak nyílt hasonló lehetősége, bár sokkal több korláttal, mint most az Orbán-kormánynak.

Most meg lehet lépni azokat a nagy lépéseket, mely Magyarország helyzetét évtizedekre meghatározhatja Európa térképén. Az elkövetkező három év tétje az, hogy Magyarország marad egy vergődő kelet-közép-európai, gyengécske posztkommunista állam, vagy képes tényezővé válni az európai politikában.

Ehhez gazdasági stabilitásra, katonai erőre, jól működő, a tenni akaró embereket támogató állami bürokráciára, használható tudást adó oktatásra és az értékest, a jót előtérbe helyező magyar kultúrára van szükség.

A gazdasági stabilitás érdekében a kormány mindent megtett, most következik az a szakasz, amikor termelő, nemzetközi szinten helytálló kis- és főleg középvállalatok sokasága kell beinduljon. Ehhez a feltételek kezdenek egyre jobbak lenni, bár az adórendszeren és a bürokrácián, a pályázati elbírálás sematizmusán és a közbeszerzési rendszeren még sokat kell javítani, de ezek technikai kérdések. Úgy tűnik azonban, a legfontosabb, az olcsó tőke rendelkezésre áll.

A katonai erő tekintetében van a legnagyobb lemaradásunk, egészen pontosan a nulláról indulunk. Itt nincs további halogatásra mód, magyar hadiipart és ütőképes haderőt kell létrehozni. Ennek alapjait az elkövetkező három évben megteremethetjük, ráadásul a hadiipar fellendülése a gazdasági célokat is segítheti. A többi ágazathoz képest tulajdonképpen előnynek is felfoghatjuk, hogy a nulláról indulunk, legalább nem várható jelentős ellenállás.

Az állami bürokrácia milyensége öröklött adottság. A kormány már 2011-ben elfogadott egy kiváló határozatot, ennek végrehajtása azonban gigantikus akadályokba ütközött. Az akadály maga az apparátus. Az apparátus működésén változtatni nagyon nehéz, cseréje óriási feszültségek forrása, lásd a külügyben történteket. Mégis folytatni kell, sőt fel kell gyorsítani a tisztulást.

Az oktatás átalakítása elindult, pillanatnyilag az egy lépés előre, kettő hátra szakaszban vagyunk, de legalább elindult. A szakképzésben helyes az irány, a felsőoktatás bizonyos részeiben radikálisabb és ésszerűbb változtatásokra lenne szükség. Ehhez még a megfelelő emberek sem látszanak, és ez nem biztos, hogy a kormányzat hibája. Úgy tűnik, hogy a magyar felsőoktatásban nagyon kevés olyan ember található, aki hajlandó lenne gyökerestül felforgatni ezt a meglehetősen elavult és gyenge hatásfokú rendszert. Itt a bajok fundamentálisak, és nem három, inkább négyszer három évre van szükség.

A magyar kultúrának önmagában a magát liberálisnak definiáló, évtizede uralkodó csoport részleges és szórványos hatalomvesztése, az állami pénzek feletti diszponálás hűbérének elvesztése is jót tett. Ugyanakkor egyelőre nem tudott létrejönni az a stabil magyar kulturális közeg, mely képes az értékest, a jót megkülönböztetni a szeméttől és a modorostól. Ez nem, vagy nem elsősorban kormányzati kérdés, ez a kultúrában alkotó emberek milyenségének, struktúrájának a kérdése is. Elindult valami, de ez a közeg még nem kedvez a valódi értéket, nagyot, maradandót alkotóknak. Most még többnyire csak valamiféle struktúrafelépülés, valami új rendszer lábra állása látszik, ahol bizony jócskán előfordulnak melléfogások, ahol az elfogadottság, a rizikómentes vezetés, a sokszor talmi, poros, de egyelőre népszerűbb formák mellett a valódi, új, elemi erejű alkotás csak ritkán kap lehetőséget, csak ritkán vagy egyáltalán nem szökken szárba.

Ezt akadályozza az egyik oldalról az állandóan újító, a nyugati népszerű formákat majmoló közeg, az ellenkultúrák újszerű, de silány megnyilvánulásai, illetve az említett kialakuló, de még inkább akadályozó, mint serkentő struktúra. Ezek minden oldalról lenyomják a valódi tehetséget, a valódi értéket alkotót, vagy arra késztetik, hogy habitusához mérten, egyik vagy másik oldalra állva, maga is része legyen a középszernek. Ez most már nem csak kormányzati kérdés, bár bizonyos elburjánzások megakadályozása lehet az.

A fentiek tükrében az elkövetkező három év sorsfordító. Ez a három év visszafordíthatatlanná teheti a megindult jó folyamatokat és elindíthatja az egy helyben toporgókat. A tét óriási.

Hogy az elkövetkező három év a magyarság felemelkedésének kezdete, vagy egy újabb lehetőség elmaradása, nemcsak a kormányzaton, nemcsak a Fideszen múlik, hanem rajtunk, népben, nemzetben gondolkodó embereken is.

Ha most feladjuk és beállunk a legyintgetők sorába, ha a kétségtelenül létező gyengeségeket felnagyítjuk, az eredményeket és a nyilvánvaló értékeket pedig lekicsinyeljük, akkor támogatásunk nélkül az elkövetkező három év az újabb elszalasztott lehetőség időszaka lesz.