vissza a főoldalra

 2015.03.06. 

Ellenőrizni kell a tagállamok vállalásait

Néhány tagállammal szemben túl elnéző a Bizottság, másokkal szemben pedig bizonyos kérdésekben elhamarkodottan ítél

Két nagy problémát lát Csáky Pál az EU-ban az alapjogok betartása terén, s ezt a véleményét írásban is megfogalmazta az Európai Bizottság felé. Az uniós választások során a választópolgároknak ember közelibb Európát ígértünk, ezen ígéretünk megvalósításához elengedhetetlen az uniós polgári jogok erősítése és tiszteletben tartása – fogalmazott Csáky Pál a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselője.

 Melyek azok a problémák, melyeket észrevett az EU-ban az alapjogok betartása területén?

 –Az EP-választások után létrejött az Európai Parlamentben az az informális csoport, amelynek tagjai különböző frakciókhoz tartoznak, s én is tagjai vagyok ennek a grémiumnak. Ez a csoport olyan témákat próbál megfogalmazni az EP számára, amelyeket az EU-ban való viszonyok korrektebbé tétele érdekében fontosnak tart. Jelenleg három témát vetettünk föl. Az első az úgynevezett európai kezdeményezésekkel kapcsolatos történések. A Lisszaboni Szerződést bevezetett egy új mechanizmust: amennyiben 7 tagországból minimum 1 millió állampolgár kéri az Európai Bizottságtól, hogy egy adott fontos témával foglalkozzon, s azt próbálja beemelni az unió jogrendjébe, akkor azt a Bizottságnak meg kellene tennie. A Bizottság 2013-ban és 2014-ben még a normakontroll folyamán az összes –több mint 30– kezdeményezést elutasította. Elfogadom, hogy bizonyos kezdeményezéseknél formai problémák vetődtek fel, de azt már nem, hogy mindegyiket erre való hivatkozással utasítsanak el. Két lényeges kisebbségi jogokat érinti kezdeményezés is ebben a csomagban volt benne. Az egyik a Székely Nemzeti Tanács autonómia-kezdeményezése, a másik az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójáé. Ez az unió kritizálja az Európai Uniót, mivel az nem foglalkozik eleget a kisebbségi problematikával. Magyarország kisebbségjogi szabályozását viszont példaértékűnek nevezi. Ez az első problémakör, mellyel kapcsoltban az alkotmányügyi és a petíciós bizottság jelentést készít júniusra. Jómagam a petíciós bizottság társjelentés tevője vagyok, az alkotmányügyi bizottságban pedig Dr. Schöpflin György a jelentéstevő, így erősen befolyásolhatjuk a dokumentum megszövegezését. Szeretnénk, ha ezeket a jelentéseket az EP az ősszel elfogadná és megtárgyalná. Javaslatot teszünk az eddig mechanizmus megváltoztatására is. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Bizottság jogköreit korlátozni kell, s az állampolgárok jogait erősíteni szükséges. A második probléma az alapjogok betartásával kapcsolatos, hiszen nincs igazi norma-és kritériumrendszer az EU-n belül, s ezáltal szubjektív a megítélés, és gyakran kettős mércét alkalmaznak. Addig ugyanis, ameddig nem léteznek objektív kritériumok, illetve pontos mechanizmusok, fennáll a kettős mérce alkalmazásának lehetősége. Néhány tagállammal szemben túl elnéző a Bizottság, másokkal szemben pedig bizonyos kérdésekben elhamarkodottan ítél. Bizonyos kérdésekben Magyarországgal szemben is megfogalmaznak indokolatlanul erős kritikát. Még más országok esetében, ha felvetjük a gondokat, csendben lapít az EU. A harmadik probléma, amelyre nem csak én mutattam át, hanem más képviselők is, hogy mikor 10 új ország belépett az EU-ba, akkor az unió számukra bizonyos feltételeket szabott. Így az akkor csatlakozott országok megígérték, hogy a jövőben még jobban tiszteletben tartják az emberi jogokat és a kisebbségeknek nagyobb teret engednek. Ez a vállalás például Románia esetében nem valósult meg. Bizonyos kérdésekben inkább még jobban ellehetetleníti a kisebbségek életét, jogainak érvényesítését. Ezzel kapcsolatban is megszületik egy dokumentum, s lesz meghallgatás is az Európai Parlamentben. A petíciós bizottság részéről ebben az esetben is én leszek a társjelentés tevő. Azt írom bele a dokumentumba, hogy jöjjön létre egy olyan mechanizmus, amely számon kéri az újonnan belépett tagállamoktól, azon ígéretek teljesítését, melyeket a belépéskor tettek.

 Hogyan látja, mennyire hiteles az Európai Unió intézményrendszere a közép-kelet-európai tagállamokban?

 –Az Európai Unió nem képes megfelelni teljes mértékben azoknak az elvárásoknak, melyek kialakultak a közép-kelet-európai országok társadalmaiban. Az unió –be kell, hogy valljuk – nem működik tökéletesen. Hiszen sokszor az erős tagállamok érdekei érvényesülnek. Tehát az elveket, az igazságosságot háttérbe szorítják az érdekek és a lobbi tevékenységek. Amennyiben az EU képtelen ezen változtatni, akkor egyre jobban erősödik a kontinensen az euroszkepticizmus.

 Egy évvel ezelőtt beszélgettem szabadkai VMSZ-es fiatalokkal, és azt mondták, „Isten mentsen meg minket az EU-tól, mert akkor még ezt a kis maradék szabadságunkat is elveszítjük.” Ez számomra megdöbbentő volt, mert azt hittem, a délvidéki magyarok vágynak az uniós tagságra. Elképzelhető, hogy látják az EU kettős mércéjét, s ezért szkeptikusok?

 –Bizonyára ez így van, s nem szabad alábecsülni a szkeptikus megnyilvánulásokat. Nem csak az új, a leendő, de a régi tagállamokban is egyre inkább hitelét veszítették az unió intézményei. Szlovákiában például az EP-választásokon a szavazópolgárok 13%-a jelent meg. Ez igen veszélyes folyamat. Említettem az EU-val kapcsolatos kritikáimat, de nincs alternatíva az unióval szemben. Még mindig jobb az unió intézményrendszereinek működését megváltoztatni, minthogy más megoldást keressünk, mert akkor csökkenne az együttműködés az európai országok között, s bizonyos államokban felerősödne a nacionalizmus, a kisebbségek jogit még jobban sárba tipornák. Sőt még inkább ki lennének szolgáltatva a kis országok a nagyobbaknak. A Balkánon is számos problémát ismerünk, de ezeket biztos, hogy könnyebb megoldani az EU-n belül. Hogyha mérleget kell készíteni, akkor az uniónak több a pozitívuma, mint a negatívuma. Gondoljunk bele, hogy nem lennének nagyobb beruházások sem Magyarországon, sem Szlovákiában EU-s támogatások nélkül.

 Képviselő úr felvetette, hogy ellenőrizni kell a tagállamok vállalásait. Szlovákia mennyiben teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket a belépéskor vállalt?

 –Nem teljesítette teljes mértékben – s akkor finoman fogalmazok – Szlovákia azokat az ígéreteket, amiket az EU-ba történő belépésekor vállalt. A jelentésemben meg is nevezem majd ezeket a hiányosságokat, főleg a kisebbségi jogok területén. Nem is hiányosságokról kell beszélni, hanem visszarendeződésről. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a XXI. században olyan gyalázatos cselekedeteket hajtsanak végre valakivel egy EU-s tagállamban, ahogyan azt Malina Hedviggel teszik. Hedviget 2006-ban brutálisan megverték, és 2015-ben bíróság elé akarják állítani Szlovákiában, mondván, hogy hazudott. Ez az eljárás a legvadabb diktatúrákban fordulhatott csak elő. Mindez az EU szégyen is.

 Azt is hangoztatja: a választópolgároknak ember közelibb Európát ígértünk. Hogyan lehet elérni a kitűzött célt?

 – Valóban az uniós választások során a választópolgároknak ember közelibb Európát ígértünk, ezen ígéretünk megvalósításához elengedhetetlen az uniós polgári jogok erősítése és tiszteletben tartása.

 Mennyire bizonytalanodott el a felvidéki magyarság?

 –A felvidéki magyarság is mintha a kelleténél jobban elbizonytalanodott volna – pedig erre semmi okunk. A felvidéki magyar értelmiség mintha az önkéntes eltűnés felé sodródna – pedig szerepvállalása nélkül nem lehet elképzelni a jövőnek való újabb nekifeszülést. Nézzük csak meg, hogyan, mennyire nyíltan képes írni dolgainkról például a cseh újságírók egyike-másika. Azoké a cseheké, akiknek egyébként sok rosszat is köszönhetünk, s akikre – főleg a második világháború utáni unszimpatikus szerepvállalásuk miatt soha nem fogunk tudni igazán felnézni. Rendszeresen olvasom a Lidové noviny honlapját, a cseh sajtó színvonala vonz. Persze nem hibátlan, s korántsem ideális terület ez, de Európa keleti felében mégis csak az egyik legjobb. Publicistáiktól, íróiktól, filozófusaiktól esetenként sokat lehet tanulni. Mint ahogy politikusaik, gazdasági háttérembereik szolgálnak bőven elriasztó példával is (ennek ellenére többen börtönben ülnek közülük, s az is igaz, hogy – Szlovákiától eltérően - ott ül velük több cseh politikus is). Jiří Peňás a lap munkatársainak középnemzedékéhez tartozik.  Az elmúlt hónapokban körbeutazta Európát, s útjai egy-egy állomásáról némileg rendhagyó, de az esetek többségében nagyon találó és érdekes képet festett. Teljesen logikus tehát, hogy a közelmúltban eljutott Európa egyik kulturális fővárosába, Kassára is, s tapasztalatairól Kassai dandy avagy Márai visszatér címmel megkapó beszámolót közölt.Peňás írása korrekt, élvezetes. Pontosan mutatja be Kassa történelmét, a városról szinte szerelemmel ír, állítása szerint naponta tízszer ment végig a Fő utcán, s mindig látott újat. Szimpátiával részletezi II. Rákóczi Ferenc életútját is, s elmondja a cseh olvasónak, miért ebben a városban helyezték örök nyugalomra a nagyságos fejedelmet. Leírja, miért és hogyan került vissza Kassa újra Magyarországhoz, majd a háború utáni időket megidézve megformálja az alábbi mondatokat, amelyek arra ösztönöztek, hogy a figyelmet írására tereljem. Nem hagyhatta ki a képből ugyanis a kassai kormányprogramot sem, s az a néhány mondat, amelyet ennek szentel, szerintem a cseh publicisztika egyik ékköve. „Az ember nem tudja kihagyni a házat, ahol 1945. április 5-én kihirdették azt a kormányprogramot, amely máig ennek a városnak a nevét viseli. Lehet, hogy papíron, első látásra nem tűnik olyan szörnyűnek, hiszen kinek is lehetne kifogása pl. a népi rétegek állapotának javítása című fejezetekkel kapcsolatban. A lényeg azonban az, hogy Fierlinger ügynök és egy Gottwald nevű alkoholista az oroszokkal a hátuk mögött itt diktáltak le egy menetrendet, amely az országot a Kelethez csapta. S mindez a köztársaság ama legkeletebbre fekvő nagyvárosában történt, amely sem kulturálisan, de civilizációs vagy mentális szempontokat figyelembe véve sem tekinthető keleti városnak. A magyarok ugyanis, akik akkor itt még többségben voltak, bár szintén nem egy problémamentes nép, de az nyilvánvaló, hogy keleti nemzetnek nem tekinthetőek. A mi esetünkben és a szlovákok esetében az embernek néha vannak ezzel kapcsolatban kételyei.” Megismétlem: egy cseh értelmiségi írja első körben a szlovákokról és második szinten saját magukról, a csehekről, hogy nem igazán európai nép. S rólunk azt írja, hogy bár nem vagyunk problémamentesek, európaiságunk kétségkívül megkérdőjelezhetetlen. S figyeljünk csak oda a szóhasználatra: a cseh nemzet akkori vezetőit kendőzetlen pontossággal ügynöknek és alkoholistának titulálja. E példa után visszatérve eredeti gondolatmenetünkhöz: a jelenlegi Európai Unió egy bonyolult konglomerátum, amely nem azt jelenti, hogy majd megold mindent számunkra, és tárcán hozza elénk a boldogabb jövőt, hanem eme összetett szerkezet részeként számunkra is lehetőséget biztosít arra, hogy megfogalmazzuk igényeinket, és minden demokratikus eszközt felhasználjunk arra, hogy azokat meg is valósítsuk. Az Európai Parlament eme küzdelem egyik – de korántsem egyetlen – színtere. Ezért voltam bátor mindjárt az EP első, júliusi ülésén felszólalni és felhívni a figyelmet az őshonos kisebbségek problémáira, ezért beszéltem a novemberi ülésen is arról, hogy vegyük már ki végre a megosztó falakat a fejeinkből is, hiszen ha a kisebbségi közösségekről beszélünk, akkor nem állhatunk meg Nyugat-Európánál. Európa keleti felén is élnek olyan közösségek, amelyek problémái megoldások után kiáltanak, s amelyek európai szintű figyelmet igényelnek. Ingyen ugyanis a történelemben ritkán adnak valamit. S egy maghasonult közösséget sem lehet csak kívülről megmenteni. Egy egészséges közösségnek minimum abban egyet kellene értenie, hogy létének alapfilozófiája az, hogy nem akar megszűnni, hogy saját fejjel, saját érdekeinek megfelelően gondolkodik és cselekszik. A felvidéki magyarság egy része sajnos túlbillent ezen a ponton: döbbenetes, hogy a szociológusok felmérései szerint a szlovákiai magyarok több, mint 50 százaléka aszerint alakítja ki véleményét a saját helyzetéről és sorsáról is, hogy mit mond arról a szlovák közvélemény vagy a szlovák sajtó. Ezen a ponton azt hiszem, sikeres volt a közel száz évig tartó szlovák agymosás: magyarul beszélő klónok visszhangoznak ma olyan mondatokat, amelyeket azelőtt a maticásoktól vagy szlovák nemzeti politikusoktól hallhattunk. Ez a belső meghasonulás iszonyatos űrt jelent sokak lelkében és nagyon sok kárt okoz nekünk.