|
 2015.03.13.
Örökségünk marad-e a mezőzáhi
Ugron-kastély?
Miközben Marosvásárhelyen
emblematikus műemlék épületek megmentéséért folyik a harc,
a megye távolabbi övezeteiben található, a magyar arisztokrácia
által ránk hagyott gyönyörű épületek válnak az enyészet
martalékává.
Nemrég az ősei erdővidéki birtokára visszatelepedett Kálnoky
Tibor gróf egy interjúban azt állította, hogy az 1990-es évek
utáni időszak többet ártott az erdélyi kastélyoknak, mint a
kommunista éra, mert miután a kollektív gazdaságok, iskolák,
állami intézmények kiköltöztek, a visszaszolgáltatás nem történt
meg, s az épületek közprédává váltak. Téglát, cserepet,
faanyagot, minden mozdíthatót elvittek, maradtak a csupasz és
beázott falak, közel az összeomláshoz. Hasonló sors jut-e a
mezőzáhi Ugron-kastélynak, vagy magyar vonatkozású építészeti
örökségként, a mezőségi szórvány reprezentatív létesítményéről
beszélhetünk róla az elkövetkező években?
Több évszázados múlt
Az Ugron család mezőzáhi ága Ugron Istvánra és nejére,
báró Bánffy Annára vezethető vissza, ők telepedtek a 18. század
második felében a feleség hozományát képező mezőzáhi
birtokra. A birtok apáról fiúra szállt, az 1860-as évektől
Ugron Sándor és felesége, malomvízi Kendeffy Rozália tulajdonát
képezi. Négy gyermekük volt, Ugron Miklós volt a záhi
uradalom várományosa, de korai halála miatt testvére, István
örökölte, aki 32 éven át – Alexandriában, New Yorkban,
Moszkvában, Varsóban, Bukarestben, Belgrádban – volt
diplomata, éppen akkor Tbilisziben az Osztrák-Magyar Monarchia
konzuljaként teljesített szolgálatot. Az első világháború
után számos közéleti tisztséget is betöltött, az EME elnöke,
az Erdélyi Református Egyházközség főgondnoka volt. A záhi
birtok 1908. évi átvétele után Ugron István Varsóból irányította
a kor legmodernebb igényeinek megfelelő új kastély építését.
A kastély hátsó homlokzatán olvasható: „ÉPÍTETTE /
ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN / AUSTRIA MAGYARORSZÁG / R. K. KÖVETE
ÉS M. H. MINISZTERE / CS. ÉS KIR. KAMARÁS / SÓGORÁNAK /
LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOSNAK / RAJZAI UTÁN / MDCDXI.” Az
eredeti tervet Pákei Lajos kolozsvári építész dolgozta át.
Az építkezés, melyet Koncz György kolozsvári építész
vezetett, 160.000 koronát emésztett fel. Az épület 1912-re elkészült,
de csak 1918-ra, Ugron István nyugdíjba vonulására rendezték
be. Hét évre rá a kastélyt átengedte unokaöccsének, báró
Bánffy Istvánnak és nejének, gróf Mikes Emmának. Báró
Ugron István többet tartózkodott Kolozsváron, a kastélyban
csak egypár szobát tartott fenn magának. Kolozsváron 1948-ban
egy idősotthonban hunyt el. Birtokát államosították. És
ekkor elkezdődött a kastély hányatott és pompájához méltatlan
sorsa: 1954-ig gabonabegyűjtő központ, 1954–1959 között
iskola, 1959–1962 között gazdasági líceum működött benne.
Az épületben 1963-tól árvaház volt, amelyet három éve számoltak
fel.
És ezzel a hányatott sors újabb fejezete veszi kezdetét.
A kastélyt nem szolgáltatták vissza az örökösöknek, a
Maros Megyei Tanács tulajdonában, de a Szociális Ellátási és
Gyermekvédelmi Igazgatóság kezelésében van. Az örökösök véglegesen
elvesztették az ingatlanért folyó pert, mert a visszaszolgáltatási
kérelmet a törvényes határidő után adták be. Schmidt Loránd,
a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság igazgatója
elmondta, hogy 2012 nyarán költöztették ki az intézmény
gondozásában levő gyermekeket, mert eleget kellett tenni a nagy
létszámú árvaházak felszámolását célzó elképzelésnek.
Ehhez igazodva a gyermekeket kisebb létszámú családi típusú
otthonokban helyezték el, s a kastély üresen maradt. Sorsa nem
dőlt el, minimális állagmegőrző munkálatokat végeztek
rajta, ajtókat, ablakokat cseréltek, csatornát javítottak. Valójában
nem is végezhetnek nagyobb munkálatokat, hiszen I. kategóriájú
műemlék épületről van szó. Miután megszületett a végleges
bírósági döntés, tisztázódott a tulajdonjog, az igazgatóság
rádöbbent, hogy a „nyakukon maradt” egy nagyon értékes, de
több millió eurós befektetést igénylő romos épület,
amelyet csak uniós projekt révén lehet felújítani, hiszen a
helyi, megyei költségvetésből ilyen tételre nem lehet számítani.
Az idei megyei költségvetésben viszont van elkülönített pénz
arra, hogy az előkészítő terveket elvégezzék.
Az igazgató szerint már az is pozitívum, hogy megoldották
a kastély őrzését, s ezzel megóvhatják a garázdálkodóktól.
De ez az állapot sem tartható tovább.
Valóban, minket is csak a kapun belül engedett be az őr,
az épületbe nem lehetett belépni. Minden termet bezártak és
lepecsételtek.
Milyen rendeltetést talál a megyei tanács?
– Egyelőre tárgyalásokat folytatunk arról, hogy milyen
rendeltetést találjunk a mezőzáhi kastélynak. Mivel a Szociális
Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság nem használja az épületet,
hiszen a struktúrája, beosztása, a termek mérete sem olyan,
hogy megfeleljen például öregotthonnak, az lenne a javaslatom,
hogy az épület kerüljön a Megyei Múzeumhoz, s valamilyen módon
a múzeum használatában találjunk megfelelő rendeltetést
neki. Sok mindent el lehet képzelni, viszont nem klasszikus értelemben
vett múzeumi létesítményre gondolok, mert Mezőzáh a
turisztikai „vér-keringésen” kívül esik. Bizonyos célcsoportoknak
képzési vagy konferenciaközpontot lehetne kialakítani. Soós
Zoltán, a Megyei Múzeum igazgatója elfogadhatónak tartja a
javaslatot. Ki kell találni egy stratégiát, amely valamilyen módon
a kulturális szférában történő hasznosítását szolgálná.
A múzeumnak már van tapasztalata a műemlék épületek felújításában,
néhányat már rendbe tettek – mondta Kelemen Márton, a
Maros Megyei Tanács alelnöke.
A megyei tanácsnak mint tulajdonosnak mielőbb meg kell
oldani a kastély ügyének rendezését, ellenkező esetben csak
egy romhalmaz marad belőle. Kár lenne érte, hiszen egyike az
utolsó történelmi erdélyi kastélyoknak. Ugron István jelentős,
külföldi utazásai és kiszállásai során gazdagított műgyűjteménye,
festményei, keleti iparművészeti tárgyai, fegyvergyűjteménye,
továbbá a kastély egykori berendezése szétszóródott. Illetéktelenek
tettek kezet rá. Az épület maradt csak, ami az egykori magyar
arisztokrácia létét tanúsítja. Olyan örökség, amit nem
szabad veszendőbe hagyni.
Mezey Sarolta
e-nepujsag.ro
|
