|
 2015.03.13.
Az
új reformkor hajnalán
A hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásokkal kívánunk
szövetséget kötni
Változik a kormány
eddigi gyakorlata, miszerint alapvetően nagyvállalatokkal köt
stratégiai megállapodásokat. A 2014–2020-as programozási időszakban
a hazai kkv-kra partnerként számít a kormány. Csepreghy Nándor
fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkár
elmondta: a kormány a következő hét évet olyan időszaknak
tekinti, amelyre legutóbb a reformkor idejében volt példa.
Eddig milyen eredményt hoztak a nagyvállalatokkal kötött
stratégiai megállapodások?
– A magyarországi kkv-szektor optimális becslés szerint
is közepes méretűnek számít. Eddig azért is volt nagy szerepük
a hazánkban működő multinacionális vállaltoknak, mert rajtuk
keresztül kapcsolódhattak be a hazai gazdasági élet képviselői
a nemzetközi vérkeringésbe. Ezért kötött több, hazánkban működő
nagyvállalattal stratégiai megállapodást a kormány. Világosan
látjuk azt, hogy milyen területeken van stratégiai jelentősége
a multinacionális vállalatokkal való együttműködésnek. De
az is egyértelmű számunkra, hogy vannak olyan szegmensek, mint
például az élelmiszeripar, amelyek külső segítség nélkül
is sikeresek lehetnek.
Miért döntöttek úgy, hogy a kormány a hazai
tulajdonú kis- és középvállalkozásokkal kössön stratégiai
partnerséget?
– A kkv-k helyzete, teljesítményük alakulása jelentősen
befolyásolja a hazai gazdaság helyzetét, a gazdasági teljesítményt,
jelentős részt vállalva a foglalkoztatásban is. A versenyképes,
nagy foglalkoztatási kapacitású, jelenleginél magasabb és
javuló innovációs potenciállal rendelkező kkv-szektor
megteremtése elsődleges kormányzati prioritás, amelynek keretében
valóban olyan helyekre kerülnek az uniós támogatások, ahol
azok munkahelyeket teremtenek, és hozzájárulnak az erős magyar
gazdaság felépítéséhez. Ne úgy képzeljük el ezt a partnerséget,
hogy a kis- és középvállalkozókkal külön-külön stratégiai
szövetségről szóló megállapodásokat írunk alá. A kormányzati
fejlesztéspolitikából következő szimbolikus döntésről van
szó. A kormány valódi stratégiai partnerei a kis- és középvállalkozók.
Hiszen ma Magyarországon a 4,2 millió munkavállalóból 3,2
milliót foglalkoztat a piac,1 milliónak az állam biztosítja a
költségvetésből a fizetését. A gazdaságban dolgozó 3,2
millió munkavállaló 70 százalékát foglalkozatja a
kkv-szektor. Ahhoz, hogy 2020-ig ötmillió adófizető legyen az
országban, a kis- és középvállalkozói szektor szerepe
kihagyhatatlan. A stratégiai partnerség azt jelenti, hogy a kis-
és középvállalatok működését minden állami szabályozó
eszközzel szeretnénk sokkal könnyebbé tenni. Hiszen egy ország
versenyképességét nem csak az határozza meg, hogy milyen adópolitikát
alkalmaz, hanem a gazdasági élet minősége is. Tehát, hogy mi
jellemzi az ügyintézési határidőt, s miként lehet finanszírozást
kapni különböző fejlesztésekhez. Cél az átlátható kooperáció,
amely keretében, az állam lehetőségei szerint támogatja a
magyarországi vállalkozásokat.
A kis- és középvállalkozásoknak milyen feltételeknek
kell megfelelniük ahhoz, hogy a kormány szövetségesei
legyenek?
– A partnerség lényege, hogy a kkv-szektor tagjai – a
kormány fejlesztéspolitikai céljainak megfelelően – új
munkahelyeket hoznak létre, azokat hosszú távon fenntartják,
illetve olyan területen dolgoznak, ahol a gyártás és a szolgáltatás
egyre inkább erősíti a gazdasági növekedést, s így azok
exportpiacokon való megjelenését. Aki a fenti célok elérése
érdekében szeretne állami forráshoz jutni, a stratégiai
kooperáció jegyében könnyen megteheti.
Azt nyilatkozta, hogy meghirdették az „új
reformkort”. Mit értsünk ez alatt? Széchenyi politikáját
„ültetik át” a XXI. századba?
– Az „új reformkor” azt jelenti, hogy történelmünk
során viszonylag kevés olyan alkalom volt, mikor az ország
fejlesztési céljaihoz jelentős mértékű külső forrásokat
lehetett bevonni. Ilyen korszak volt a reformkor és a kiegyezést
követő időszak. Iparosítási programok indultak, kialakult a közlekedési
alapinfrastruktúra, számos középületet építettek, és
jelentőset lépett előre a magyar gazdaság. Ma az EU-s támogatások
a dualizmus időszakához hasonló mértékű külső forrást
tesznek lehetővé. A jelenlegi kormány felelőssége, hogy
megfelelő módon tud-e élni ezzel a történelmi helyzettel, és
valóban képes-e új reformkort „építeni”, külső forrásokra
támaszkodva. Ennek a lehetősége ma adott. A cél eléréséhez
három lényeges feltétel szükséges. Elsőként maguk a források,
amelyek – az EU-s támogatásoknak köszönhetően – rendelkezésre
állnak. Másodsorban maga a felismerés: a kormány tudja, hogy
ez egy történelmi lehetőség. (Az EU belső politikai
konfliktusai és az unión kívüli gazdasági és háborús események
hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormány fölismerje ezt az
alkalmat). Harmadrészt szükségünk van olyan vállalkozói
szektorra, amely alkalmas a gazdaság fejlesztésére. A gazdasági
élet felpezsdítéséhez a kormányzati törekvések, az állami
vagy EU-s források önmagukban nem elegendőek, ezért lényeges,
hogy megerősödjön a vállalkozói szektor, amely szereplői valóban
tenni akarnak annak érdekében, hogy hazánk a térség meghatározó
gazdasági szereplőjévé váljon. Ezen három feltétel teljesülésével
érhető el, hogy olyan kibontakozási pályára lépjen a magyar
gazdaság, mint 150 évvel ezelőtt.
Mi szükséges ahhoz, hogy megteremtsék Magyarországon
a térség leginkább befektetőbarát üzleti környezetét?
– Egyrészt megfelelő adópolitikai koncepció szükséges,
amit mi már a gyakorlatban is alkalmazunk. Másrészt az is lényeges,
hogy amikor a vállalkozások az állammal kerülnek kapcsolatba,
akkor ne úgynevezett uralkodó, bürokratikus mentalitással találkozzanak.
Az állami szerveknek ezért mindent meg kell tenniük annak érdekében,
hogy segítsék, katalizálják a vállalkozói lét működését.
Ezért fontos, hogy a szolgáltatói szemlélet érvényesüljön
minden olyan területen, ahol az állam és a vállalkozói
szektor érintkezik egymással. A vállalkozók ezáltal
megtapasztalják, hogy az általuk befizetett adóforintokat úgy
használjuk fel, hogy azzal további fejlesztési lehetőségekhez
segítsük hozzá őket.
Mennyire vannak elcsúszva az uniós pályázatok?
– Nincs szükség kapkodásra a pályázatok kiírásánál.
Közben azonban a 2007–2013-as tenderek közül még mindig
vannak olyanok, ahol egy kapavágás sem történt. Ezeket a
projekteket a következőkben a kormány folyamatosan
visszamondja. Az úgynevezett derogációs projekteket mindenképpen
be kell fejezni, mert itt nemcsak a lehívott összegek lehetnek
veszélyben, hanem pluszbírságokkal is számolni kellene. Az érintett
pályázatok között vannak a víztisztaságot érintő vagy a
szennyvízelvezetést és hulladékkezelést segítő beruházások.
Medveczky Attila
|
