vissza a főoldalra

 2015.03.20. 

Megoldás geopolitikai helyzetünkre

Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke egy vasárnapi nyilatkozatában elárulta, hogy véleménye szerint az uniónak közös hadsereget kéne felállítania ahhoz, hogy jelentős tényezővé váljon. Mint mondta, közös hadügy esetén Európa valóban fel tudna lépni a rá leselkedő veszélyek ellen, jelen esetben Oroszországgal szemben. Juncker felvetette azt is, hogy az eurózóna országainak közös költségvetés-tervezetet kellene készítenie és ehhez közös pénzügyminisztert kineveznie. Ahogy az Európa Bizottság elnöke is elismerte, a fentiekhez a tagállamoknak ismét le kéne mondaniuk szuverenitásuk egy részéről.

Juncker ötletének megvalósulása csaknem egyet jelentene az Európai Egyesült Államok megalakulásával. De vajon ki fogja irányítani ennek az államszövetségnek a közös had- és pénzügyét? Ahogy az unióban sem igen jutunk vezető pozícióhoz, úgy garantálható, hogy itt sem történne másként. Ha pedig a németek, franciák kezében lesz az irányítás, akkor csak annyira számíthatunk mások védelmére, mint az elmúlt évszázadokban.

A közös hadügyről és pénzügyről már amúgy is megvannak a tapasztalataink a Monarchia éveiből. Az igazi döntés ott sem a mi kezünkben volt, hiába ellenezte Tisza István miniszterelnök a nagy háborúba való belépést – mivel az nem szolgálta hazánk érdekeit – mégis részesei lettünk az első világégésnek minden következményével együtt.

Itt azonban nem csak közös hadseregről van szó, hanem közös pénzügyről is. Egyrészt miért kell összemosni a két dolgot? Másrészt mi szükség van rá? Közös pénzügy idáig is volt, hiszen a tagállamok erejükhöz mérten fizetnek be bizonyos összegeket és kapnak ugyanonnan támogatásokat. Miért kellene közös pénzügyminiszter és közös költségvetés-tervezet? Eddig sem győztek beleszólni belügyeinkbe, mi lenne ezután? Bizonyára lennének, akik ezzel szintén jól járnának, de hogy mi nem, az biztos.

A Gyurcsány fémjelezte társaság önfeledt lelkesedéssel rohanna az efféle és ehhez hasonló ötletek után, ezért sem hagyhatjuk, hogy 2018-ban megnyerjék a választásokat! A jelen nemzeti kormányzat külpolitikai elképzelései szerencsére szöges ellentétben állnak a fentebb leírtakkal, Orbán Viktor hétfőn rendkívüli értekezletre hívta össze Magyarország nagyköveteit és vázolta hazánkkal kapcsolatos elképzeléseit a megújuló világrendben.

Mindjárt az elején kiderült, hogy miniszterelnök úr a világban zajló gyors változások miatt, ezentúl évente nem egyszer, hanem kétszer fogja összehívni a nagyköveteket. Mondandóját azzal kezdte, hogy a jövőben nemcsak diplomáciai, hanem kereskedelmi dörzsöltségre is szükségük lesz a nagyköveteknek. Látnunk kell, amíg egyesek megijednek Putyin látogatásától, addig az olaszok egymilliárd eurós szerződést kötöttek az oroszokkal.

Nem lehetünk oroszellenesek, ugyanakkor a Nyugat a része vagyunk, hiszen az ország megszavazta a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozást. Azonban a Nyugaténál is fontosabb sorsközösségünk, Közép-Európa és hazánk érdeke. „Volt egy ilyen elképzelés, hogy a mi érdekeink automatikusan egybeesnek azzal az aktuális nagyhatalom érdekeivel, amelynek az érdekszférájába tartozunk, ez nincs így, és nem lehet így a jövőben. Természetes, hogy nem esik egybe a németekével, az amerikaiakéval, ezért nem kell kiélezni a konfliktusokat, csak tudatában kell lenni, hogy ez nem ördögtől való. Hogy ezt mikor kell kimondani, és mikor elfedni, ennek Önök a mesterei” – mondta a nagyköveteknek.

Barátainkról, a lengyelekről példát véve, az ország jövőjét a gazdaságra kell helyeznünk, hiszen nekünk sincs jelentős hadseregünk vagy nyersanyagkészletünk. Éppen ezért nyugati gazdasági kapcsolataink megerősítése és a sikeres keleti nyitás után a déli nyitás következik, Afrika és Dél-Amerika irányába. Célunk, hogy az export egyharmada 2018-ban már az EU-n kívülre menjen.

A külgazdaság megerősítését követően a világ 15 millió magyarjának a képviseletéről is szólt Orbán Viktor. Elsők között említette, hogy Ukrajna megmaradása és a béke elemi érdekünk a kárpátaljai magyarság miatt, valamint orosz szomszédot sem akarunk. Ezenkívül a magyar kormány továbbra sem mond le határon túli közösségeink autonómiájáról, jogairól és ezen a vonalon is tovább erősítjük gazdasági kapcsolatainkat.

Miniszterelnök úr világossá tette a nagykövetek előtt: hosszú távon csak a nemzeti szuverenitásra épülő külpolitika vezet eredményre, vazallusság helyett partneri viszonyra kell törekedni. „A mi térképeinken Magyarország a világ közepe, a saját problémáinkat kell megoldanunk. Egy diplomata nem lehet világpolgár, ugyanis aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként; ez nem provincializmus, hanem nemzeti identitás: lehet magyarként is elegánsnak lenni, magyarként is lehet késsel-villával enni és részt venni nemzetközi diskurzusban.”

Számunkra is egyértelmű, hogy a Juncker-féle „okos aláhelyezkedés” csak bizonyos köröknek fog hasznot hajtani, mi viszont csak a nemzeti önállóságra épülő politikában bízhatunk. Történelmünkből tudjuk, hogy hazánk geopolitikai elhelyezkedése igencsak előnytelen, rendszeresen birodalmak, nagyhatalmak közé szorultunk. Amennyiben a kormány folytatja eredményes külpolitikáját, és külgazdasági kapcsolatait a miniszterelnök úr által felvázoltak szerint tudja kiépíteni, leküzdheti földrajzi elhelyezkedésünkből adódó hátrányunkat. Egy kibontakozó – nem feltétlen háborús – konfliktust az eddigieknél csak nyugodtabban várhat nagyszámú szövetséges és gazdasági partner esetén Magyarország.

Märle Tamás

latin-történelem szakos tanár