|
 2015.03.20.
Húsz éves a
Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat
Az ukrán kormány megnehezítette az élelmiszerek, gyógyszerek
humanitárius adományként való bejuttatását az országba
A mélyszegénységben
élők felkarolásával kezdte, majd a tiszai árvízi katasztrófák
során hajléktalanná váltak megsegítésével folytatta tevékenységét
az 1995-ben alakult Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat.
Makuk János atya, a Beregszászi Járási Máltai
Szeretetszolgálat vezetője: a tanárok fizetése jelenleg
– átszámítva – alig éri el a 30 ezer forintot.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat mintájára hozták létre
húsz évvel ezelőtt a beregszászit?
– A Magyar Máltai Szeretetszolgálat példás működését
vették alapul az akkori beregszászi alapítók. S a magyar szolgálat
alapszabályához hasonlót fogadtunk el.
Mennyien csatlakoztak először a szervezetükhöz?
– 1995-ben hatalmas gazdasági válság sújtotta Ukrajnát,
s azon belül még inkább Kárpátalját – ahogy jelenleg is.
Nagyon rossz volt a szociális helyzet Kárpátalján, hatalmas
volt az infláció mértéke, nem jutottunk hozzá az alapvető élelmiszerekhez,
rendszeresek voltak az áramszünetek, a tanárok, közalkalmazottak
nem kaptak fizetést. Ez volt a fő oka a Beregszászi Járási Máltai
Szeretetszolgálat megalapításának, hiszen a máltaiak világszerte
megfelelő erkölcsi alapokkal és elismertséggel rendelkeznek.
Mint minden szervezet megalakulásakor, akkor is elég gyorsan és
szép számmal csatlakoztak hozzánk. Majd a kezdeti lelkesedés
alábbhagyott, de még így is nagyon sok fiatal önkéntessel
dolgozunk. Szükség esetén több száz fiatalt is tudunk mozgósítani.
Mindig az adott feladat határozza meg azt, hogy mennyi emberre
van szükség. Sajnos most ismét hasonló helyzet kezd kialakulni
Ukrajnában, mint 20 évvel ezelőtt, hiszen például a tanárok
fizetése jelenleg – átszámítva – alig éri el a 30 ezer
forintot, miközben az ország keleti részében harcok dúlnak.
Eleinte milyen programokat tudtak megvalósítani?
– Eleinte a segélyek fogadásával és elosztásával
foglalkoztunk. Előtte felmérési munkát végeztünk, hogy valóban
a megfelelő helyre jusson az adomány. Az első nagy kihívással
a máltaiak beregszászi járási szervezetének az 1998-as pusztító
tiszai árvíz során kellett szembenéznie, s akkor a
szeretetszolgálat több száz olyan magyar családon segített,
amelyeknek az ár elvitte az otthonát, segélyszállítmányokkal
megrakott kamionok százait juttatta célba, valamint részt vett
az újjáépítésben is. A következő, hasonló nagyságrendű válsághelyzet
alig három évvel később, 2001-ben következett be, amikor újabb
áradás sújtotta Kárpátalját, és a Máltai Szeretetszolgálatnak
akkor is sikerült helytállnia a segélyezést és az újjáépítést
illetően. Az újjáépítést követően más programokat valósítottunk
meg: munkanélküliek oktatásával, képzésével foglalkoztunk.
Így jött létre az ECDL Oktatóközpont, mely a szolgálatunk bázisán
működik. Ezt követte az egészségügyi rehabilitációs, utógondozási
tevékenység. Mert Ukrajnában, ha valaki hazatér a kórházból,
akkor semmilyen utókezelésben nem részesül. Ez főleg a mozgássérülteket
érinti hátrányosan. Ezért hoztuk létre a mozgássérültek számára
az eszközkölcsönzést. Hiszen sok helyen arról nem is
hallottak, hogy létezik elektromos ágy és kocsi. Húsz éve
vezettük be az étkeztetés-programunkat; a mélyszegénységben
élő családokat, egyedülállókat próbáljuk minden nap meleg
étellel ellátni. Vannak olyan családok, ahol ezt a segítséget
időszakosan kell megadnunk, például, ha az édesanya kórházba
kerül, s nem képes megoldani gyermekei ellátását. Télen
pedig tűzifát osztunk szét a rászorultak körében. Tavaly
decemberben 55 család kapott tűzifát. Tudom, hogy ez első hallásra
talán kevésnek tűnik, de mi az adományokat osztjuk tovább. Az
egész szervezetet adományokból tartjuk fenn, s igyekszünk
minden pályázati lehetőséget kihasználni. Sajnos nem részesülünk
éves, folyamatos támogatásban.
Ukrajnai pályázati forráshoz is sikerült hozzájutniuk?
– Húsz év alatt egyetlenegy ukrajnai pályázatunkat nem
bírálták el kedvezően. Minden egyes civil, egyházi karitatív
szervezet ugyanezzel a problémával küzd. A közüzemi díjakat
vállalkozói szinten kell fizetnünk. A lakosság olcsóbban jut
hozzá a gázhoz, a villanyhoz, mint mi. Ezért volt olyan év,
hogy nem fűtöttünk télen a központunkban. Magyarországról,
Ausztriából, Németországból igyekszünk támogatókat találni
programjainkhoz.
A Máltai Lovagrend segíti a munkájukat?
– Erkölcsileg mindenképpen segítséget nyújt nekünk a
Máltai Lovagrend, s vannak olyan programjaink, melyeket a
lovagrend támogat. Rajtuk kívül külföldi vállalatok, cégek,
alapítványok, magánszemélyek is támogatnak bennünket.
A jelenlegi háborús konfliktus újabb kihívást jelent
a szeretetszolgálat számára?
– Déjà vu-érzésünk van, mintha megismétlődnének
a 20 évvel ezelőtti problémák. Az egyik problémát a háború
és annak következményei jelentik. A besorozott és a háború
elől elmenekült férfiak családjai nyomorúságos helyzetben élnek.
A másik probléma, hogy nagyon sok ember él szegénységben, a
minimálbérhez közeli összegből. Az élelmiszereket felvásárolják,
a kisebb üzletekben vannak hiánycikkek, illetve olyan élelmiszerek,
amelyeket csak korlátozott mennyiségben lehet megvásárolni.
Azzal nyugtatják az embereket, hogy a nagyáruházakban még bőven
van áru. A Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat ezért
adománygyűjtési kampányt kezdeményezett a kárpátaljai családok
megsegítésére, a kialakult ukrajnai helyzet következménye
miatt. A híradásokon keresztül nyilván sokan szemmel követik
az ukrajnai eseményeket, és nyilvánvalóan mindenkiben meghatározódik
valamiféle vélemény. A hivatalosan ki nem mondott háborús
helyzetben a mellett a szörnyű tény mellet, hogy naponta
emberek halnak meg a harcokban, köztük Kárpátaljaiak is, és
magyarok is, még elkeserítőbb, hogy naponta válnak emberek földönfutóvá.
Ez nemcsak a keleti régióra igaz, hanem Kárpátaljára is, hisz
összeomlott a hrivnya árfolyama és teljesen elszabadultak az árak.
Sok családot a folyamatos mobilizáció és besorozás sodort nehéz
helyzetbe, vagy szakított szét. Az IMF nyomására a kormány év
végéig befagyasztotta a fizetéseket és nyugdíjakat, viszont a
közüzemi díjakat a világpiaci árra emelték. Az alapvető élelmiszereknek
naponta változik az ára, az egyéb használati cikkekről nem is
beszélve, sok üzletben már ki sem írják az árakat. Jelenleg
1 euró már 36,7 hrivnyát ér,
1000 Ft
pedig 115 hrivnyát. Ez azt jelenti, hogy például egy átlag
nyugdíjasnak, aki 1000 hrivnya (27 Euró –
8700 Ft
.) nyugdíjat kap, napi kevesebb, mint 1 euróból kell
boldogulnia. Ugyanez vonatkozik egy minimálbéren dolgozóra is,
akinek 1218 hrivnya az elszámolt bére, ebből még lejönnek az
adók, és ebből kell sokaknak eltartaniuk egy családot. Ezekkel
a mutatókkal lassan azt mondhatjuk, hogy Ukrajnában az életszínvonal
lejjebb zuhant, mint Bangladesben, Ghánában vagy Zambiában, ott
ennél többet keresnek. Szervezetünket egyre többen keresik fel
anyagi segítségkéréssel. Ezért is indítottuk el adománygyűjtési
kampányunkat, amire már számos anyaországi barátunk reagált.
A háborús konfliktus következményeként Kárpátalján is
megjelentek a kelet-ukrajnai menekültek és a harcok sebesültjei.
A szeretetszolgálat humanitárius segélyt nyújt a menekülteknek,
és gyógyászati eszközökkel látja el a frontról érkező
sebesülteket. Még egy éve, az ukrán válság kezdetén
megkerestem a Máltai Szeretetszolgálat vezetőit, akikkel közösen
arra a következtetésre jutottunk, hogy Ukrajnára humanitárius
és szociális katasztrófa várhat, ezért már akkor elkezdtük
létrehozni a gyógyászati és egyéb eszközökből álló készleteket.
Az országban nem hallok a szociális problémák megoldására irányuló
terveket, még ígéreteket sem. Csak a háborúról van szó,
mintha nem figyelnének az ország belső gondjaira, a néptömegek
szörnyű elszegényedésére. Pedig ha nem segítenek, éhínség
lesz. Ha nem fizetik ki a gázszámlát az oroszoknak, akkor lezárják
a gázt is. Beszélnek róla, hogy a gáz, az áram ára a többszörösére
emelkedik majd, de a fizetések emelésére nincs ígéret.
Hogyan segíthetünk Kárpátalján élő testvéreinknek?
– Az ukrán kormány sajnos olyan mértékben megnehezítette
az élelmiszerek, gyógyszerek humanitárius adományként való
bejuttatását az országba, olyan rengeteg feltételnek meg kell
felelni, hogy hetekig tartó procedúra után vagy eljut az adomány
a címzetthez, vagy nem. Nemrég Szatmárnémetiből ajánlották
fel, hogy szívesen segítenének nekünk, több száz kilós élelmiszeradománnyal,
de a hivatalos eljárás igen hosszadalmas. Ezért egyszerűbb, ha
itt veszik meg az élelmiszereket – amik még kaphatók. Ruhát
egy kicsit könnyebb lenne küldeni, de arra most nincs igazán
nagy szüksége az itt élőknek.
Holott a józanész azt diktálná, hogy az ukrán államnak
érdekében álljon, hogy polgárai ne nélkülözzenek.
– Csak éppen itt nem a humanitás, a józan ész határozza
meg a dolgokat. Az állammal szorosan együttműködő gazdasági
társaságoknak az az érdekük, hogy náluk vásároljanak, s ezért
nehezítik meg az élelmiszerek behozatalát.
Medveczky Attila
|
