vissza a főoldalra

 2015.03.27. 

Szomszédaink, a románok
– Erdély –

Március 15. alkalmából kiadott üzenetében Victor Ponta (képen) román kormányfő felhívta arra a figyelmet, hogy a románokat és a magyarokat összeköti 1848, hiszen mindkét nép a szabadságért és az önrendelkezésért folytatott küzdelmet. A közös értékválasztást az is mutatja, hogy a 12 pontból 11-nek a szellemisége az erdélyi románok ’48-as balázsfalvi nagygyűlésének a követelései között is megtalálható. A miniszterelnök kiemelte a kölcsönös tisztelet fontosságát, mint mondta, néha konfliktusba ütközünk egymással, de a párbeszéd útján mindig sikerült ezeken túllépni.

Milyen kedves ez az üzenet; míg az aradi ünnepségen a csendőrök felszólították az egyik ünneplőt, hogy tegye el a székely zászlót, addig a Janus-arcú miniszterelnök Nyugat felé fordulva báránybőrbe bújt. Ahhoz már eddig is hozzászoktunk, hogy szomszédaink egészen máshogy látják a történelmet, de ebben a nyilatkozatban egyszerűen egy elfogadható mondat sincsen.

Vegyük először a közös értékválasztást. Az még lehet, hogy 11 ponttal szimpatizáltak az erdélyi románok, de a 12. pontot úgy, ahogy volt, elvetették: „Az unió a magyarok számára élet, a románoknak halál. A magyarokra nézve határtalan szabadság, a románokra pedig örökös szolgaság. Ha a román nemzet egyesülni fog Magyarországgal, nem lesznek sem nemzeti iskolái, sem tisztviselői, akik gondot viselnének nemzeti érdekeire. Még nemzeti egyháza sem lesz (…) ha nem lesz unió, megszakad az erdélyi és pannóniai magyarokat összekötő kapcsolat, és az erdélyi magyarok természetesen lassan el fognak enyészni (…) mérgezett a magyar szabadság asztaláról vett falat! (…) örökre átkozott legyen az a román, aki bármiféle uniót akar kötni…” – hangzott el a balázsfalvi népgyűlésen.

A fenti szavak meghallgatásra találtak, 167 éve munkálkodnak bármiféle unió ellenében. 1848-ban rátámadtak azokra a magyarokra, akiktől megélhetést, földet és a korban előnyösnek számító kisebbségi jogokat kaptak. A szabadságharc idején közel tízezer védtelen magyart mészároltak le, a vérengzésekért felelős Avram Iancut nemrég nyilvánították Románia nemzeti hősének! A balázsfalvi népgyűlés óta csakugyan mindent megtesznek azért, hogy az erdélyi magyarok elenyésszenek, igen következetes ez ügyben a román politika.

Az emlegetett kölcsönös tisztelet, tolerancia alapja az lenne, ha Ponta nem magyarázná félre a múltat. Jobban tette volna, ha nem mond semmit, szavai rendszerint nem egyeznek tetteivel. Párbeszédről szólt a román miniszterelnök, pedig mi párbeszéd helyett csak jogtiprást tapasztalunk, ha a rendszerváltozás óta elkövetett jogtalanságokat szeretnénk leírni, arra – terjedelménél fogva – az újság sem lenne elég. Párbeszéd akkor lenne, ha egyáltalán meghallgatnák a román politikusok, hogy miben is állna a székelyföldi autonómia.

Ponta üzenete tartalmát tekintve sokkal inkább az anyaországi magyaroknak szólt, olyan mint egy jó szomszédi kedveskedés. Nyugat felé fordulva európai arcot igyekeznek ölteni a román vezetők, de hazájukban mit sem mutatnak ebből. Eszük ágában sincs párbeszédet folytatni a romániai magyarokkal, ezzel kapcsolatban még a szász államelnöktől, Klaus Johannistól sem hallottunk semmi biztatót. Erdélyt illetően csak a magyarok összefogásában és kitartásában, valamint az anyaország erősödő külgazdasági érvényesülésében hihetünk.

Ezzel és Erdély gazdasági életével kapcsolatban érdekes írás jelent meg a napokban egy román elemző, Ilie Serbanescu tollából. Serbanescu meglátása szerint Erdély számára Bukarest a leggyengébb gazdasági hatalmi pólus a régióban, a hozzá közelebb eső Budapesthez és Bécshez sokkal több szál fűzi. Mint írta, a külföldi befektetések leragadnak Erdélyben, de Románia sem tesz ez ellen semmit. A mai napig nem épült autópálya vagy gyorsforgalmi út Bukarest és a nyugati országrész között. Autóval és repülővel is jóval könnyebb felőlünk megközelíteni Erdélyt, nemcsak a magyar és az osztrák fővárosból, de még Frankfurtból is sokkal több repülőjárat érkezik Erdélybe, mint a regáti részből. „Bukarest átengedte a külföldieknek a természeti forrásokat, az ipart, a pénzügyeket, a bankokat, az erdőket, a földeket. Mennyiben lesz majd más átengedni némi területet is? Nyilvánvalóan névleg, mert ténylegesen már rég átadták a gazdasági ellenőrzést. Bukarest el fogja veszíteni Erdélyt!”

A román politikai életet elemezve nem tűnik reálisnak Serbanescu következtetése, de külgazdasági elképzeléseinket mindenképp alátámasztotta szívünknek kedves soraival.

Märle Tamás

latin-történelem szakos tanár