vissza a főoldalra

 2015.03.27. 

Csorja Gergely : Mekkora a Fidesz vesztesége

– Kárfelmérés –

Talán szerénytelenségnek tűnik, de a Kettészakadhat-e a Fidesz című decemberi írásommal kell kezdjem. Decemberben már látszott, hogy a Fidesz fiatalabb vezető politikusai elleni vádakat végül Orbán ellen akarják fordítani. Akkor erről ezt írtam:

A csavar előkészítése már megtörtént, Bencsik és a Heti Válasz már megdolgozta a támogatókat. Az alsóbb szinteken mozgó párttag és a Fideszt támogató szavazó hümmög, hogy hát igen. Azért valahol igazuk van, legalább őszintén megírták, kimondták a kritikát.

Nem is sejtik, hogy mibe álltak bele.

A kétség, az irigység magvainak széthintése lassan, de meghozza az eredményt. A pártot szétfeszítő ellentétek meggyökeresednek.

Ehhez jó táptalajt ad az ebben a helyzetben teljesen elhibázott stratégia. A húzd meg, ereszd meg politizálás most több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Elbizonytalanít.

Azóta a veszprémi választás elbukása – atyavilág, egy Kész Zoltán nyert! – majd a nem teljesen érthető újabb próbaintézkedés, a hétvégi és éjszakai boltbezárás erőltetése, de főleg Simicska támadása, a nyomtatott sajtó gyakorlatilag teljes, míg az elektronikus részleges elvesztése állandósította a zavart. A zavar mértéke most még nem látszik teljes valójában.

Most még csak az látszik, hogy pár százezer Fidesz szavazó elbizonytalanodott, hogy a támadások hatására időleges népszerűségvesztés állt be, melyet egy rezsicsökkentés jellegű politikai csodafegyverrel bármikor meg lehet fordítani. A csodafegyverjelöltek próbájára pedig három év áll rendelkezésre. Most még a napi rohanás, az egyik égető feladat kipipálása a másik után az egész veszteséget csak egy újabb feladatnak láttatja a sok közül.

André Goodfriend három nappal Simicska beborulása után hazautazott, családi okra hivatkozva. Azóta megkérdőjeleződött Paks fejlesztése, elveszett a kétharmad és a Fidesz végképp elvesztette a közélet tematizálását.

Ettől persze az ellenzék ugyanolyan impotens maradt, mint Simicska delíriuma előtt. Megdöbbentő, hogy mennyire alkalmatlanok a Jobbiktól a DK-ig. Képtelenek érdemi politizálást folytatni. Goodfriend úr tevékenysége négy ászt adott a kezükbe, de még hívni sem képesek. A zavart ma nem az ellenzék, hanem az egykoron kormánypárti és néhány még ma is kormánypártinak látszó közéleti ember terjeszti szét.

És az igazi baj éppen ez.

A Fideszre, pontosabban a kétharmados hatalom lehetőségére ráépült egy réteg, mely a pozíciók, a várható EU-s és egyéb pénzek miatt nem szakad le a Fideszről, elfordul Simicskától, de közben mindenhol azon kesereg, hogy valami nem jó. Vissza kell fogni az urizálást, jobban kell harcolni, keményebbnek kell lenni, puhábbnak kell lenni és a többi.

Bencsik, Borókai, a kilépett Stumpf és mások írásai, megnyilvánulásai, G Fodor mellényúlása és a többi egyrészről-másrészről kiállás mélyíti a zavart. Amikor a Célpont öngyilkos kommandója bejelenti, hogy ki nem geci, akkor nem tesznek mást, mint egy lecsengett támadást újraindítanak, látszólag a legjobb szándékkal. Ha holnap a Hírtévében bemondják, hogy én nem loptam el a féllábú árvák pénzét, akkor az átlagemberben csak a nevem, meg hogy ellopták az árvák pénzét marad meg. És ezt a két közlést össze is kapcsolják, azaz én csak veszthetek az egészen. Ezt a célpont stábja vajon nem tudja? És talán ez a legszörnyűbb: elképzelhető, hogy nem tudja.

A zavar alapja egy félreértés. A kormányoldal holdudvarában többen meg vannak arról győződve, hogy a Fidesz politikai sikere az ő tudásuknak, munkájuknak, nagyszerűségüknek köszönhető. Hogy a Fidesz sikere nem a politikai vezetés, de facto Orbán Viktor sikere, hanem tulajdonképpen az övék. Orbán inkább csak elrontja az ő nagyszerű eredményeiket. Hiszen ők tartják a hátukat az urizálásért, a rossz döntésekért. És végül nekik nem teljesen mindegy, hogy kiért kell a hátukat tartsák!?

Ez a félreértés bizonyos megerősítést kapott két éve, Schmitt Pál lemondásával. Akkor Schmittet ugyanezek akarták megkövezni, méghozzá belülről. Azok, akiknél biztos, hogy diplomamunkájukat – ha egyáltalán eljutottak odáig – a CTRL C és V billentyűkombinációk gyakori nyomkodásával állították elő, az idősebbek pedig egyszerűen megíratták. Mégis nekiálltak kárálni, hogy hát igen, Schmitt le kell mondjon.

És Schmitt lemondott.

2014-ben a választások előtt ugyanezek arról beszéltek, hogy még az egyszerű többség sem biztos, nemhogy a kétharmad. Aztán amikor meglett a kétharmad, majd az önkormányzati választás is, akkor megint megveregették saját vállukat, hogy hát igen, megcsináltuk.

Pedig a valóság az, hogy a 14-es sikereket nem a kampány, nem a holdudvar, de még csak nem is a rezsicsökkentés érte el, hanem kizárólag Orbán Viktor mint Max Weber-i értelemben vett karizmatikus vezető* vitte be a hátán a hatalomba ezt a közösséget újra.

Aztán szeptembertől elindult a világ legnagyobb titkos és a politikai szabotázs területén legtapasztaltabb szervezete, és André Goodfriend személyén keresztül jelentősen meggyengítette ezt a közösséget. Ehhez hozzájárult a túlhajszolt döntésdömping, hogy a folyamatosan dolgozó, dolgozó és dolgozó vezetés túldolgozta magát. Fél év alatt sikerült összefáradni öt rossz, vagy részben rossz és rosszul kommunikált döntést. Az utolsó, a boltok hétvégi és éjjeli nyitva tartását korlátozó törvény és a körülötte kialakult káosz, intő jel. Most meg kell állni egy pillanatra, újra kell gombolni a kabátot.

Először is az egyrészről-másrészről embereket el kell engedni. Nem hoznak semmit, csak visznek. Így ezt a szerencsétlen helyzetet, melyben hemzsegnek a titkosszolgálati elemek, akár előnnyé, tisztulássá lehet változtatni.

Azután érdemes lenne végiggondolni, hogy hogyan lehetne visszaszerezni a kezdeményezést. Nemsokára a bankok elkezdik visszafizetni a devizahitelesek pénzét, hatalmas építkezések, felújítások fejeződtek be. Éppen a gyűlölt végrehajtókat zabolázzák meg, és nem utolsó sorban Európában egyre nagyobb az igény az orbáni vezetéshez hasonlóan a karizmából építkező vezetésre. Nem ezzel kellene foglalkozni? Ahelyett, hogy a boltok bezárásáról naponta jelentetnek meg egymásnak ellentmondó híreket?

A kormány az elmúlt 5 évben jelentős eredményeket ért el. Az átlagember is tapasztalhatja a változást. Két évtizede elmaradt fejlesztések (Várkert bazár, Kossuth tér és a többi), két évtizede elmaradt politikai kiállás (devizahitelek, multik és a többi) valósult meg 5 éven belül. A minap Székesfehérvárról utaztam vonattal Budapestre. Az új vonaton internet, tisztaság, dugalj a laptopnak és gyors utazás várt. Aztán átszálltam a 4-es metróra és pillanatok alatt a belvárosban voltam. Nyolc évvel ezelőtt ugyanez az út közel egy órával volt hosszabb, koszos, elhasznált, elmaradott körülmények között.

De ezeket a kétségtelen eredményeket felülírja a netadó, az útdíj, a boltok nyitva tartásának korlátozása és még egy-két szerencsétlen intézkedés. Mi ez, ha nem a kommunikáció kudarca?

A kormány számtalan jó tervvel állt elő az elmúlt öt évben, aztán a végrehajtás megrekedt a fanyalgókon, a most Orbánra mutogatókon. Mi van a Hadik-tervvel, a magyar hadiipar és honvédelem megteremtésével, mi van a bürokráciacsökkentéssel, a lovas programmal, a gigantikus állami ingatlantömeg hasznosításával és a többi jó tervvel?

Ezek a tervek nem a kormány miatt toporognak, nem ott akadtak el, hanem a másodvonal tehetetlenségén. A vagyonkezelők kényelmességén, hivatalnokok ügyeskedésein, az álszakmai és áljogi érveken és a szocializmusból örökölt basahabituson, hogy ha megszereztünk valami kicsi pozíciót, akkor ott lehetőleg ne csináljunk semmi értelmeset, viszont próbáljunk meg ellopni mindent.

Most, hogy itt állunk a lejtőn érdemes magunkba szállni. Mit akarunk? Megvárni, hogy a bekövetkezett kár, az egyre terjedő kiábrándultság átvegye az irányítást, vagy esetleg végrehajtjuk az eredeti terveket. Elhisszük, hogy annyira tehetségesek, okosak és tájékozottak vagyunk, hogy a sikereket magunknak tulajdonítjuk, viszont a kudarcokért a kormányt, esetleg személy szerint Orbánt hibáztatjuk? Ugyanis ez ma sikk ezen az oldalon.

A Fidesznek ma nincs alternatívája. A Fidesz politikai erejét Orbán karizmája, a belé vetett hit adja. Oda kell hagyni a fanyalgást, a taktikázást és az okoskodást. És végre kell hajtani az eredeti terveket. Fent is és itt, lent is.

* Max Weber politikai szociológiájában persze a tisztán karizmatikus uralom nem azonosítható a mostani magyar rendszerrel, de a ma Nyugaton meghatározó bürokratikus uralmi formákhoz képest mindenképpen elmozdulást jelent a karizmatikus uralom felé.