|
2015.11.06.
A pesti és a varsói srácok
Mielőtt részletesen
foglalkoznánk az 1956-os forradalom évfordulójához fűződő történésekkel,
érdemes áttekintenünk a múlt vasárnapi lengyel országgyűlési
választások eredményeit. Hétfőn délután két órakor Varsóban
hivatalosan bejelentették, hogy a mostani választásokat a
nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt nyerte, a
szavazatok 37,5 százalékát megszerezve. Ez a teljesítmény másfél
százalékkal elmarad a legutóbbi közvélemény-kutatási adattól.
Megjegyzem, ezúttal meglepően hamar megszületett a választási
végeredmény, ugyanis a legutóbbi két alkalommal, főként az
önkormányzati választások után, a szavazatok összesítése
rettentően lassan folyt, több napon keresztül. Emiatt akkor óriási
botrány kerekedett, és a teljes választási bizottság
lemondott. Most viszont minden gördülékenyen zajlott.
A második
helyezett a mérsékelten konzervatív Polgári Platform (PO)
lett, 24 százalékkal – e párt az elmúlt nyolc évben kormányzott,
mostantól pedig az első számú ellenzéki erő lesz. Érdekes,
hogy a PO viszont másfél százalékkal túlteljesítette a múlt
heti közvélemény-kutatási jóslatot. A törvényhozás alsóházába,
a szejmbe összesen öt párt került be: a két fő párt mögött
a harmadik helyen végzett Pawel Kukiz gyakorlatilag még párttá
sem szerveződött mozgalma, a Kukiz’15 (8,8 százalékkal); a
csupán néhány hónappal ezelőtt létrejött újliberális
Nowoczesna, azaz Modern Párt (7,6 százalékkal), valamint a
Lengyel Parasztpárt (5,1 százalékkal). Ez utóbbi párt az elmúlt
ciklusban a kormánykoalíció tagja volt. És kik maradtak ki?
Nem tagadom, roppant elégedetté tesz, hogy a baloldali pártok
mind a parlamenti küszöb alatt maradtak. Immár évtizede tart a
lengyel baloldal mélyrepülése, három választással ezelőtt főként
a szocialisták zuhantak nagyot – azóta sem tértek magukhoz a
kómából. Remélem, ez hosszú éveken keresztül így is marad.
Szegénykéim most is alulmúlták önmagukat. A lengyel baloldali
pártok tömbben indultak, Egyesült Baloldal néven. Bandájukat
a posztkommunista Baloldali Demokratikus Szövetség, a liberális-szocialista
Te Mozgalmad (a tenyérbemászó botrányhős, Jan Palikot társulata)
és több kisebb baloldali képződmény alkotta. Igaz, hogy közös
erővel a szavazatok 7,5 százalékát nyerték el, ám a lengyel
választási törvény értelmében egy pártkoalíciónak nem öt,
hanem nyolc százalékot kell felmutatnia a parlamentbe jutáshoz.
Vagyis agyő, kedves baloldal, arra van a kijárat! A másik
hoppon maradt társulat egy régi „motoros” Janusz
Korwin-Mikke pártja, a KORWiN, amely 4,7 százalékot kapott, tehát
éppen csak lemaradt a jóról. Korwin-Mikke ez idő tájt
jobboldali-populista vonalon vitézkedik, ám róla tudni kell,
hogy az elmúlt huszonöt évben jó néhány társaságban
megfordult.
Egy szó mint száz,
Jaroslaw Kaczynski pártja, a PiS kap majd felkérést Andrzej
Duda államfőtől (néhány hónappal ezelőtt szintén a PiS színeiben
győzött az elnökválasztáson), hogy alakítson kormányt. Ez
azt is maga után vonja, hogy Lengyelországban az eddigi
miniszterelnök, a PO színeiben működött Ewa Kopacz után ismét
egy nő irányítja majd a kormányt, ugyanis a PiS miniszterelnök-jelöltje
Beata Szydlo. Hozzáteszem, ez teljesen rendben van, illő és üdvös,
mivel Lengyelországban – mondjuk ki – nőuralom van. Árnyaltabban
fogalmazva: a lengyel társadalomban a nők szerepe, megbecsültsége
nagyobb, mint hazánkban. S hogy a magyar vonatkozásról se
feledkezzünk meg: a politikai elemzők egybehangzóan állítják,
hogy a lengyel választások körüli történések befolyásolhatják
a magyar piacot, a varsói kormányalakítás részletei hatással
lehetnek a budapesti értéktőzsde, a BUX teljesítményére. Ráadásul
a PiS tervezett intézkedései számos ponton hasonlítanak a második
és a harmadik Orbán-kormány lépéseire. E hasonlóságokat a jövő
héten tekintjük át.
Most viszont ideje
közelebb hajolnunk tragikus nemzeti ünnepünk, október 23. eseményeihez.
Október 21-én forradalmunk emblematikus helyszínén, a pesti
Corvin közben emléktáblát állítottak a lengyel–magyar barátság
erősítésére. A Bethlen Gábor Alapítvány, a Józsefvárosi
Önkormányzat és az Országos Lengyel Önkormányzat által közösen
létrehozott emlékmű feliratának címe azt hirdeti: Budapest
1956 és Varsó 1944. Középen pedig egy nyolc-tízéves fiúcska
áll, katonai egyenruhában, vállán fegyverrel. Ő a kis „Varsói
Felkelő”, az 56-os magyar gyermekharcos, a pesti srác testvére.
E tábla révén nyújthatnak kezet egymásnak a varsói és pesti
srácok, akik fegyvert fogtak a XX. század két legocsmányabb
diktatúrája, a barna és a vörös terror, azaz a fasizmus és a
kommunizmus ellen. Az 1944-es varsói felkelés idején a keleti
frontról a lengyel főváros mellé visszavont magyar alakulatok
nem voltak hajlandók harcolni a lengyel felkelők ellen. Sőt,
magyar honvédeink fegyvert, ruhát és élelmiszert adtak a
lengyeleknek, sebesültjeiket pedig befogadták, ápolták. Számos
magyar katona át is állt a lengyelek oldalára. 1956-ban pedig
Lengyelországból érkezett Pestre a leggyorsabb és legnagyobb
mennyiségű humanitárius segítség. A magyar forradalom hírére
lengyel földön azonnal megkezdődött a példátlan mértékű jótékonysági
akció. Amikor október 28-án reggel a Magyar Rádió közzétette
a Magyar Vöröskereszt kérését, Lengyelország-szerte tömegesen
adtak vért az emberek. Mindamellett az egész országra kiterjedő
pénz-, élelmiszer- és gyógyszergyűjtés indult. A
szakszervezeti, üzemi és utcai gyűjtésekből több millió
zlotyt utaltak át a Lengyel Vöröskeresztnek. November 3-ig összesen
15 repülőgép, 42 teherautó és 104 vasúti kocsi szállította
Budapestre a lengyel segélyszállítmányokat. Az 1956 végéig
nyújtott lengyel társadalmi adományok értéke kétszerese volt
annak, amit Magyarország a világ összes többi államától együttesen
kapott. A lengyel emberek a történelmi barátságon túl azért
is segítettek, mert a magyar forradalomban egy valódi
antisztalinista küzdelmet láttak. A Budapesten tanuló lengyel
egyetemisták pedig felhúzták kabátujjukra a magyar nemzetőrök
karszalagját. Örök dicsőség emléküknek!
Az emléktábla
elkészülte igen nagy mértékben köszönhető Szalai Attila
kultúrdiplomatának, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátorának,
a lengyel–magyar ügyek fáradhatatlan követének, aki ezúttal
is oroszlánrészt vállalt a szervezésből. A táblát egy végzős
magyar szobrászművész, Burián Norbert készítette. Az avatóünnepségen
felszólalt Michal Andrukonis lengyel követtanácsos, aki Roman
Kowalski nagykövet ünnepi szavait tolmácsolta. Beszédet
mondott a forradalom hőse, Wittner Mária, az avatóbeszédet
pedig Szalai Attila tartotta. Tolcsvay Béla énekmondó,
Kossuth-díjas zeneszerző is fellépett.
Zsille Gábor
|
