2015.11.06.
Csurka
István: Október 28–29–30-ára lényegében győzött a
forradalom
Két kérdést
azonban itt is fel kell tenni: Hogyan lehetséges az, hogy egy
országot Európában egy bűnszövetkezet kormányozzon?
A panaszkodás helyett a második kérdés: Kinek az érdeke
ez? Szerintem ez egy globális kísérlet európai része. A globális
pénzközpontok, a Soros Alapítvány elsőként Magyarországot választotta
ki a gengszterek általi irányításra.
Ötvenegy évvel ezelőtt, körülbelül ebben a
napszakban, októberi szélben, napsütésben fegyvertelenül,
dalolva és a magunk szülte jelszavakat, rigmusokat skandálva
vonultunk tízezrével Budapest utcáin és tele volt a szívünk
egy jobb magyar jövő reményével. Nem azt latolgattuk, hogy a tüntetésünk
után vajon szocializmus marad-e vagy kapitalizmus következik,
hanem egyszerűen szabadok akartunk lenni és magyarként akartunk
élni a hazánkban. „Vesszen az ávó!” és „Ruszkik
haza!” kiáltottuk együtt, teli torokból, és este, a felháborító
Gerő-beszéd után, amelyben a moszkovita zsidó gazember csőcseléknek
nevezett bennünket, a Rádiónál közénk
lőttek a rádió ávósai. (A későbbi szerkesztők.) A sorkatonák,
akiket ellenünk vezényeltek oda, a Múzeum-kertben átadták a
fegyvereiket és visszalőttünk. A felvonulásból akaratunk
ellenére, a hatalom gőgös elbizakodottsága és gonosz bolsevik
önzése következtében, elsősorban Gerő Ernő sértő,
fenyegető beszéde miatt estére forradalom lett, és éjfél után
Budán, a Moszkva téren már megjelentek az első szovjet tankok
a székesfehérvári bázisról és elkezdődött a szabadságharc
is.
Ennek
a napnak a csillagrobbanásos erejét, lelkesedését, a
világ folyamataira tett hatását ma vagy szétkenik, vagy le is
tagadják. 1956. október 23-án minden, ami történt és minden,
ahogyan történt a magyarság ősi, öröklött és egyedülien
magyar jelleme, alaptermészete szerint történt. Hosszú hónapok
forrongása, jobbat akarása után felsorakozik egy megállíthatatlan
erejű békés tüntetés, amelyik nem akar forradalmat, eszében
sincs a fegyver, a vér, a bosszú, nagyobb szabadságot, önállóságot
akar, és le kíván váltani egy sötét garnitúrát a kormányról.
De beérné Nagy Imrével, aki korábban mint hű elvtárs, de
megtűrt gój benne volt a bandában, ám 1953-ban kormányprogramot
csinált, megtért és az emberek megszerették. Az ifjúság is
ragaszkodik hozzá, mint régen a nemesség ragaszkodott egy
felkent királyhoz, holott az egy Habsburg volt. Csak éppen „vitam
et sanguinem”-et nem kiáltottunk, mint annak idején a főnemesek
Mária Teréziáért.
És akkor estére
jön a Rádiónál az ávó, elkezdi a vérontást. Halottak a
falak mentén, vér, döbbenet és ökölbe szorult kéz. Igen? Ti
így a magyarral? Megkezdődik a Rádió ostroma és este tízre-tizenegyre
le van döntve a Sztalin-szobor. A magyarság egy nap alatt egész
történelmi korszakokat él át, a békés reformerből elszánt
forradalmárrá és szabadságharcossá válik és semmilyen áldozatot
nem kímélve a végsőkig küzd – reménytelenül is. A szovjet
tankok az első perctől végtelen sorokban özönlenek befelé. A
küzdelem szinte kilátástalan. A pesti flasztert a kiömlött vér
tócsái borítják. Gyermekek harcolnak, ifjak, munkások, földjükről
elmenekült parasztok, bányászok és mindenki velük van. A
forradalom helyi intézményei az egész országban létrejönnek.
Október végére a belső ellenséggel elbánik a felkelt magyar
nép, a külső ellenség kénytelen színleg visszavonulni. Mi,
magyarok, sohasem kezdjük gyilkolással, orgyilkossággal, vérbosszúval.
Népünk alaptermészetének fele a jámborság, a józan megértés,
a béketűrés, a másik fele azonban a megalázás visszahatásaként
a roppant kemény szembeszállás, a vitéz küzdés a végsőkig.
Még akkor is, amikor a harc már kilátástalan. Eszményeiért,
sértett önbecsüléséért, önállóságáért szebben meghalni
nálunk senki nem tudott a történelemben. Minden nagy írónk, költőnk
ilyennek írja le nemzetünk karakterét: béketűrő, amíg
lehet, de keményen visszaüt, ha becsületében sértik,
alattomosan megtámadják. Október 28–29–30-ára lényegében
győzött a forradalom, Rákosi, Gerő és egész bandája elmenekült
Moszkvába és megalakult az új magyar kormány Nagy Imre vezetésével.
Ötvenegy év
szaladt el azóta. Veszteségeink iszonyatosak, hanyatlásunk kétségtelen.
Nemzetünkből
kiveszni látszik a Toldi Miklós-i jellem, a jogaiért és elsősorban
önállóságáért vérezni is hajlandó világszerte becsült
magyar, helyette tengődő, mindent lenyelő, félrevezetett és
egykedvű, saját jövője iránt is alig érdeklődő emberhalmaz
lettünk. Amit nincs miért becsülni. Már hatodik éve tűrünk
magunk fölött egy gengszterbandát, amelyik csak abban különbözik
a Rákosi–Gerő–Farkas–Révai-négyesfogattól, hogy nem közvetlenül
Sztalin ültette a nyakunkra, hanem a globalizmus személytelen központjai,
és abban is, hogy sokkal tehetségtelenebb Rákosinál és Gerőnél.
Rákosi legalább elmélyült marxista–leninista tanulmányokat
folytatott a szegedi Csillag börtönben 16 évig, amíg végül
kicserélték Moszkvával 48-as zászlókért, Gyurcsány viszont
csak epigonságra szocializálódott a KISZ-ben. A rendszerváltáskor
a főnökei bankárok lettek. Óriási cégeket privatizáltak
maguknak. Gyurcsány tehát egy, a moszkovitákat is félelemben
tartó bankárcsalád felé orientálódott. Az Apró Antal zsidó
családtól elállamosított villájába nemcsak a jó kilátásért,
hanem éppenséggel a milliárdokért célszerű bekerülni –
gondolhatta –, és a tartós rablás érdekében bűnszövetkezetet
kell szervezni. Mint volt KISZ-fiú, a sportminisztériumban
kezdte el Szilvásy komája segítségével, aki meg tudott
kapaszkodni az Antall-kormányban és rengeteg, a bűnszövetkezet
számára hasznos információ jutott a birtokába. Amikor aztán
a banda felállt teljes harci díszben, és már rendelkezésre álltak
a beltagok milliárdjai is, átvette a hatalmat az MSZP-ben és a
kormányban. És a nemzet csak nézte. Ez az első eset a magyar történelemben,
hogy kormányra nem egy politikai garnitúra kerül, hanem egy bűnszövetkezet.
Szálasi is véreskezű, gonosz megszállott, sorsát megérdemlő
gazember volt, de politikus, vezérkari tiszt, akit Horthy bebörtönzött,
és aki mániákusan vágyott a politikai hatalomra. Rákosi Mátyás
is másodosztályú hivatásos forradalmár volt fiatalabb korában,
gonosz, tömeggyilkos, de elsősorban politikus, Kádár is a
munka elől menekült a munkásmozgalomba. Ez az első csapat,
amelyik csak a könnyebb és nagyobb arányú szajrézás céljából
álcázza magát politikusnak, valójában, indítását tekintve
pénzszerző. Velük és általuk lett a kormányhatalom a bűnözés
fő fészke. Most azonban egy kis zavar támadt a rablás és a
privatizálás bűnszövetkezetében. Az is lehet, hogy kinevezőik
megunták őket. A kiskunhalasi fiókot, benne egynéhány bácskai
sváb gyerekkel fel kellett számolni, hogy a központ megmeneküljön
vagy legalább egy kis időt nyerjen. Nekik életbevágóan fontos
minden perc, amit kormányon töltenek, mert addig sincs
bilincsben a kezük és a milliárdjaikat így tudják átmosni.
Ez korunk hiteles
története.
Két kérdést
azonban itt is fel kell tenni. Nézzük az elsőt. Hogyan lehetséges
az, hogy egy országot Európában egy bűnszövetkezet kormányozzon?
Véletlen ez, mint egy baleset, vagy a történelem újabb fejleménye?
Egyáltalán politikai történés ez még, vagy valami egészen más,
amiről még fogalmunk sincs? Kinek az érdeke, hogy így legyen?
Tömören válaszolom meg ezt most, mivel az idén augusztus
huszadikán kiadott, A kilábalás forgatókönyve című írásomban
már megpróbáltam elemző módon feltárni és javaslatokat is
tettem. Az államok bűnbandák általi irányítására azért
van szüksége a globális hatalomnak, mert először: a feladatok
olyan kegyetlenséget és cinizmust igényelnek, olyan gátlástalanságot,
amely csak a Lombroso által tipizált született bűnözőben van
meg, másodszor: mert a bűnbanda bármikor elcsapható. A bűnbandával
felvételkor közlik, meddig tart a szabad rablás és mikor kell
mennie. A baj akkor keletkezik, amikor a bandavezér megmakacsolja
magát és nem akar elmenni, mert megkedvelte a hatalom ízét.
Gyurcsánnyal is ez a baj. De a tartótisztek előbb-utóbb eltávolítják.
Autóbaleset, Lipótmező, akármi jöhet. Ezzel a megoldással az
a baj, hogy ettől a rendszer nem változik, és egy kis politikai
intermezzo után újra lehet találni egy bűnbandát, amelyik
folytatja a kiszemelt nép kiirtását gazdasági eszközökkel.
Ahogy azt a későbbiekben egy idézetből látni fogjuk. A
gengszterek átképzése politikusnak folyamatos. Gyurcsányék is
beszédtanfolyamokon, PR-iskolákban sajátították el az
amerikai politikusok beszédstílusát, és azt valami magyar
nyelvhez hasonlító formában adják elő. A folyamatos hazudozás
művészetét, a mellébeszélés fordulatait minden nap tanulják.
Minden nap skáláznak. És közben igénybe veszik az öröklött
államapparátust, törvényeket csináltatnak embereikkel, amit
ők el sem olvasnak, külföldre járnak, pózolnak, de közben a
szemük csak a Kopaszi-gáton legel, meg a kormánynegyeden, és
az off-shore cégeikbe kijátszott milliárdjaikat számolgatják.
Azért kiáltatják ki egymást zseninek, mert az takarja el
legjobban a kasszafúrót. „Zuschlag fiam! Kapsz ötven milliót,
tízet vissza nekem, a többi a te dolgod.” Mire Zuschlag
Halason: „X elvtárs, te kapsz negyven milliót, ötöt
visszaadsz nekem”. Az, hogy X elvtárs hogyan osztja tovább, az
egyelőre még homályos. Néha eldörren egy fegyver is, az
olajmaffiózók, a borhamisítók néha sittre kerülnek, a bűnbandák
összekeverednek és szétválnak, egyesek közülük bekerülnek
a rendőrségbe, az államhatalom szerveibe. A Kulcsárok és más
bankárok és brókerek hozzák-viszik a pénzt az off-shore cégek
között, adót senki nem fizet közülük, és aztán egyszer
csak felfedezik, hogy a nyomorult nép egészségére túlságosan
sokat költ a magyar állam, és sok az iskola, meg a tanár és
ennek következtében kevesebb az elrabolható pénz. Kimondják:
ez így nem mehet tovább. Ezért rendeletbe foglalják, hogy a nép
köteles olcsó gyógyszert fogyasztani, saját magát gyógyítani,
és mielőbb elpatkolni. Kóka János, a nagy gazdasági zseni rájön,
hogy minden baj forrása a szárnyvonal, amelyen nem utazik senki.
Megy a gőzös Kanizsára, de nem visz senkit. Mert a fránya nép
nem utazik. Pedig a vénebbjének ingyen lenne. De hát minek
utazzék a nép? Hová menjen a szegény nép? Hol van számára cél,
egy kis barátkozás, terefere, piac? Hol? Vég nélkül lehetne
sorolni ezeket a képtelenségeket, amelyek között a bűnbanda jóvoltából
élünk, fogyatkozunk, öregszünk, amelyek között értelmetlenül
telik el az egyetlen életünk. A panaszkodást azonban abba kell
hagyni. Panaszkodással nem megyünk semmire. A panaszkodásunkon
ők csak röhögnek. A panaszkodás helyett a második kérdést
kell feltennünk, hogy kinek az érdeke ez? Szerintem ez egy globális
kísérlet európai része. A globális pénzközpontok, a Soros
Alapítvány elsőként Magyarországot választotta ki a
gengszterek általi irányításra. A Kárpát-medence már az
avarkor és a hunok óta ilyen kísérleti helye a történelemnek.
Mi lettünk a békés rendszerváltók, mivelünk csináltattak
valami kapitalizmusfélét a szovjet szocializmusban, nálunk nem
volt soha nemzeti kommunizmus, csak nálunk voltak a Politikai
Bizottság és a kultúra, valamint a bankok irányítói több
mint felerészben mindig zsidók, s ezt már a KGB is nehezményezte
a hetvenes években. Úgy látom, hogy a világot – Kínát és
Indiát leszámítva – valójában irányító társaságok
agytrösztje most egyes országok vezetését bűnbandákra akarja
bízni – a nagyobb hatékonyság érdekében. Úgy tapasztalta
ugyanis, hogy ha politikusokra bízza az irányítást, akkor sok
a felesleges kiadás. A politikus vezető néha elképzeli, hogy
őt azért választják meg, mert szeretik, mert ő jó. A
politikus vezető néha akaratlanul is ideológiai áramlatok hatása
alá kerül. Mondjuk feltámad benne a proletár ösztön, mint
szegény Horn Gyulában. A gengszter ellenben soha nem törődik a
népszerűség általi megválasztással, a politikai-ideológiai
sikerrel, mert vagy meg tudja szervezni a győzelmét csalással,
Ron Werber módszerével, fenyegetéssel, kiéheztetéssel vagy
nem. Nála minden pénzkérdés. És most ez kell. A politikus
vezető ma már nem elég hatékony, nem rabol és nem oszt
viszsza elég gyorsan, néha megesik a szíve a nyomorgókon,
fenntartásai vannak, néha eszébe jut, hogy mit dúdolt az édesanyja
a bölcsője felett, néha – hangsúlyozom: néha – emberi vonások
ütköznek ki rajta – ezért nem kell. A fenntartás nélkül,
rezzenetlen arccal rabló, népirtó gengszterekre van most szükség
az általános hatványozásban. Most már nemcsak a pénzt hatványozzák
számítógépes forgalomban, hanem a politikát is. A globális
politika második hatványa a bűnözőkormány.
SZDSZ a négyzeten,
egyenlő Gyurcsány-kormány.
(2007)
|