vissza a főoldalra

 

 

 2015.11.06. 

Egy régi boríték

Egy régi boríték került elő, benne fénykép, Bogdán Emillel talán egy martonvásári fórumon vagyunk. Egyszerre egy felháborodott ember furakodott oda közénk, előbb elmondta, aztán odaadta az ominózus Esterházy-féle, Így gondozd a magyarodat c. leiratot. Feltétlen tegyük be az újságba, mondta, közben szidta mint a bokrot a szerzőt.

Piros arcú székely asszony már kezdetekkor odatelepedett hozzánk, batyujában kotorászott, csomagolópapírt simított, a terítőit rendezgette. Kicsit köhögcsélt s csak teregette egyre másra a portékáit. Parnaciha, kötenyecske, dunnahuzat – sorolta, mi van. Pásztázta a népeket, lesz-e vevő, közben nyelegetett, úgy tett, mint akinek semmi másra nincsen gondja. Mikor megkezdődik a műsor, magunkra maradunk, hozzám fordul, megfogja a ruhám elejét, halkra csavarja a hangját, úgy mondja: Nem ke törőnnyi ezvel, ne ítékezzen maga, csak e kő ballagjon ennek es az Úristenkéhez, azt majd ott, majd ott megleszen neki, ne féjjen semmitő.

Nem került be a lapba az írás akkor. Most hogy megtaláltam, hát közzéteszem:

 Esterházy Péter: Így gondozd a magyarodat!

– A magyar géniusznak két archetípusa van. A Bartók és a Puskás. A Bartók sovány, a Puskás kövér.

– A magyarod élete lokális, szerelme globális. Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?

– A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fás szárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.

– Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk…

– A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat.

– A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.

– A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.

– Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.

– Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!

– A sárgamagyar… a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar… mámoros. A vörösmagyar… meleg. A jómagyarember… az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos.

– A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.

– Olcsó magyarnak híg a leve!

 

czyla