2015.11.06.

Csorja Gergely: A demokrácia kiüresedése

A képviseleti demokrácia kiszolgált. Beszélünk róla, hivatkozunk rá, felírjuk intézményeinkre és beleírjuk törvényeinkbe, de már nem létezik, már csak emlékkép, vagy talán az sem. A képviseleti demokrácia – amikor a választók lemondanak bizonyos jogaikról a választás aktusával és ezeket a jogokat áttestálják választott képviselőjükre, akik megbízatásuknak híven és lelkiismeretük szerint képviselik a jogátadók csoportját, mint az állam legfőbb jogalkotó és ellenőrző testületének tagjai és mint a végrehajtó hatalom fejének hatalomforrásai – nem létezik.

Bár voltak ilyen irányú kísérletek, de a képviseleti demokrácia a fenti tartalommal ma már elméletileg, politológiai, szociológiai és jogelméleti szempontból sem létezik. A gyakorlatban soha sem sikerült megvalósítani, de a mai politikai gyakorlat és az azt megalapozó és/vagy leíró tudomány már nem is számol vele. Elfeledett, hiábavaló kísérlet maradt.

Ennek ellenére hivatkozni lehet rá, sőt tulajdonképpen a modern demokratikus államberendezkedés elméleti alapjának tekintjük. Hatalmas ellentmondás ez, melyet nem lehet feloldani. Ezért inkább eltagadjuk, és úgy teszünk, mintha egy folyamat részei lennénk, melynek a végén majd ott találjuk magunkat a tökéletes, vegytiszta képviseleti demokrácia társadalmi mennyországában.

Ugyanolyan folyamat, mint a szocializmus tökéletesítése, melynek végén eljutunk a kommunizmusig. Az analógia több szempontból is helyénvaló. A legfontosabb ezek közül, hogy a bukás elkerülhetetlen.

Ebben a sorozatban arra teszek kísérletet, hogy a képviseleti demokrácia kiüresedésének legfontosabb okait bemutassam, majd a kiútkeresés közben megjelenő kísérletekről beszámoljak. A kérdés, amire választ keresünk lényegében ez: min siklott ki a demokrácia vonata, miért lehetetlen a kiteljesedése.

11 alapvető okot találtam:

1. A párt, mint érdekközösség

2. A kommunikáció hatalma a tett felett

3. A tömegtájékoztatás, mint hatalmi ág

4. Az értelmetlen cselekvés felmagasztalása (így működik, nekünk is így kell csinálni)

5. A tőke természete (Piketty)

6. A bürokrácia természete

7. A jog relativitása

8. A pénzügyi rendszer ellentmondásai

9. Az óriásrendszerek tehetetlensége (a hegyről leguruló úthenger)

10. A gyarmati örökség

11. Az óriástársadalmak megjelenése (Kína, India, Pakisztán stb.)

Ezek mindegyike együtt hat, önmagában egyik sem képes idézőjelbe tenni azt a társadalomszervező erőt, melyben látszólag tömegek hisznek, és mely tulajdonképpen társadalmaink alapját képezné.

A párt, mint érdekközösség

A modern politikai párt működése leginkább egy multi-level marketing (MLM) vállalkozáshoz hasonlít. Talán a legismertebb MLM cég az Amway, mellyel szinte mindenki találkozott. Így működnek a biztosítási alkuszok, az ingatlanosok és számtalan hasonló rendszert ismerünk.

De miért hasonlítom ezeket a párthoz? A modern sikeres pártok tulajdonképpen ugyanúgy termékeket árulnak, mint az MLM cégek. A termék egy politikai üzenet, egy társadalomkép, adott esetben maga a párt. A termék értékesítése úgy történik, hogy a párt vezetése külső, erre szakosodott cégek segítségével meghatározza, hogy mi legyen a termék. A közvélemény-kutatási adatok alapján kitalálják, hogy a párt képéhez, ideológiai – ha van egyáltalán – meggyőződéséhez képest melyek a legnépszerűbb témák. Ezt a folyamatot hívják politikai marketingnek, mely tulajdonképpen a közgazdaságtan homo economicusából, vagy az egydimenziós, csak fogyasztó ember képéből projektált homo politicust célozza meg.

A homo politicus igényeit elégíti ki a párt, persze kizárólagosan a marketing szintjén. A gyakorlati cselekvés, ahogy az MLM cégeknél is, elválik a kommunikációtól. Azaz a párt vezetése egyáltalán nem gondolja komolyan az így kialakuló termékeket, illetve az ezeket megjelenítő üzeneteket. Ezeket arra használja, hogy a lehető legtöbb ember elméjében élő képpel – hogy mit is vár egy politikai párttól – azonos képet közvetítsen.

Miután megtalálták a feltehetőleg legjobb terméket, mely a fenti szempontoknak a leginkább megfelel, egyrészt beindul a tömegtájékoztatáson keresztül az üzenet reklámozása, másrészt a párt képviselői megkapják az eligazítást, hogy a terméket milyen módon kell bemutatni, eladhatóvá tenni. Természetesen ne gondoljuk, hogy itt valamiféle összeesküvés van, hogy a párt vezetése, illetve a képviselők velejéig romlott emberek lennének (bár ez sem zárható ki teljesen). Inkább arról van szó, hogy a jól megválasztott politikai termékkel a párt képviselői és a vezetőség képes azonosulni.

A jó politikai termék vállalható a párt tagságának és a politikai marketingben csak a siker elérésének eszközét látják. Az más kérdés, hogy a sikeres politikai marketing nem engedi meg, hogy az egyes képviselő, aki elvileg a választókat képviseli, a választók akaratát a saját lelkiismerete és legjobb belátása szerint közvetítse. Hiszen a folyamat éppen fordított. Neki éppen az a dolga, hogy a kitalált terméket felkínálja, tetszetőssé tegye, eladja a választónak.

Ez a folyamat idáig megegyezik az általános marketing folyamataival. Ezen felül a korábbi utalás az MLM rendszerre azért indokolt, mert a termék értékesítése szigorú módszer szerint történik. A párt piramisstruktúráján belül az alul elhelyezkedő aktivista hajtja végre az aprómunkát. Plakátol, szórólapozik, gyűlésre jár, agitál stb. A képviselő, az MLM cégek területi képviselőjének felel meg, aki már gyémánt szintre lépett a hálózatban. E mellett a pártbürokrácia egyrészt kiszolgálja, másrészt elszámoltatja az értékesítőket. Az előrejutás lehetősége – már aki előre akar jutni – lényegében biztosított a rendszeren belül. És ami a legfontosabb hasonlóság, hogy az előrejutás exponenciális jövedelemnövekedést eredményez.

Ehhez persze a területi képviselőnek kell felhajtani a lehetőségeket, neki kell kézben tartania a hálózatot és teljes összhangban kell kommunikálnia a központi direktívákkal. Azaz a képviselő mint a választók akaratát közvetítő entitás megszűnt létezni.

Nyilván létezik bizonyos fokú visszacsatolás, azaz a képviselő beszámol arról, hogy az egyes kampány, az egyes politikai termék milyen visszhangot vált ki. És ezek a visszajelzések nyilván alakítják a központi üzenetet, magát a terméket is. Csakhogy ez megint csak éppen a fordítottja annak, amit a képviseleti demokrácia elmélete mond.

A fentiek eredményeként a párt tevékenységének jelentős része a politikai marketingtevékenységben, illetve a saját szervezet fenntartásában merül ki. Mivel a párt célja – helyesen – a hatalom megszerzése, így amikor a párt kormányra kerül, akkor a vezetés szükségszerűen továbbra is részese marad a politikai marketing folyamatának. Azaz tulajdonképpen a kormányzásra fordítható energiák jelentős részét éppen a marketing, illetve a szervezet fenntartása veszi el.

Ez önmagában még nem lenne elég a képviseleti demokrácia kiüresedéséhez, hiszen a fent leírt jelenség önmagában még orvosolható, amennyiben a párt tartja magát bizonyos alapértékekhez, illetve a napi működés mellett képes olyan csatornákat kialakítani a képviselő és a vezetés között, melyek a termék kitalálásánál befolyásolják a termék fejlesztésének irányát.

Azonban a következőkben tárgyalt okokkal együtt a párt, mint a választótól elszakadó érdekközösség mégis nagyban hozzájárul a képviseleti demokrácia kiüresedéséhez.

(Folytatjuk)