vissza a főoldalra

 

 

 2015.11.13. 

Végállomás, kiszállás

„A proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!” – mondta Kun Béla elvtárs, a Tanácsköztársaság vezetője és híve 1919-ben, és a pártkassza tartalmát magához véve elrepült Bécsbe. Ha már a repülésnél tartunk idekívánkozik az ún. nagyon vágyott Negyedik Köztársaság egyik híve, Szekeres elvtárs, a Gripen-gépek feledhetetlen felavatójának találmánya és mániája, a „feles többséggel is lehet alkotmányozni, ha az alkotmányt népszavazás legitimálja”. Az egykori honvédelmi miniszter úgy képzeli el a folyamat kezdetét, hogy a kizárólag a hatalomért összeborulók a választásokat megnyerve „a 2018-ban megválasztandó országgyűlést alkotmányozó nemzetgyűlésnek” tekinti majd, melynek megalakulásával megszűnik mindazon közjogi pozíció (köztársasági elnök, alkotmánybírák stb.), melyek „mandátuma az Alaptörvényből származik”.

Ha azt hisszük, hogy az alkotmányellenes alkotmányozás ötletének szikrája egyedül Szekeres Imre fejéből pattant ki – tévedünk. Tavasszal tudniillik a „szakmaiság” civil szentségével felkent szervezetek, a TASZ, az EKINT és a Magyar Helsinki Bizottság állt elő azzal, hogy „ha megbukik a rezsim, akkor 2023-ig nem lesz elfogadható ennyi egypárti alkotmánybíró”.

Jogállamot, de mindenáron. Ha ehhez fel kell számolni a létezőt, akkor úgy, mert „mi” jobban tudjuk, állítják a köztársaság pártiak. Ha szembe kell menni az „általunk” felszínesen vallott elvekkel, akkor pedig amúgy. Mert a forradalom megkívánja. Kísérteties a hasonlóság a Kun Béla által vallott elvekhez, mert az eszme ugyanaz, melynek nevében fellépnének. A módszerrel szemben sincsenek kétségeink.

Hiába kapják a pofonokat a valóságtól futószalagon, ez az érintetteket nem tántorítja el saját igazságukba vetett hitüktől, attól, hogy egyszer ők hozzák majd el a szent világszabadságot. Ha kell, az embereknek, ha kell, akár az emberek ellenében.

Ettől óvott meg minket a Jóisten tavaly. Mert ők, a valóság ismeretének teljes hiányában, talán külföldi segítségben bízva, kikiáltották már 2014. április 6-át is az Orbán-kormányról szóló „népszavazásnak”, és a fogcsikorgatva létrejött Összefogás arra kellett, hogy megmutassák, bizonyítsák, a magyar társadalom döntő többsége nem ért egyet az új alkotmányos rendszerrel. Ebből persze semmi nem lett, mire jött a kézenfekvő magyarázat: a nép rossz történelmi utat választott. A képzet tehát, hogy a választók hülyék, a rendszer pedig alkotmányellenes alapokra épül, és Orbán, valamint a megvetett magyar nép ellenében bármi megengedett, tartja magát. Heller Ágnes mániákusan kárálja ezt mindenütt.

Ez a lengyel valóság felé robogó balliberális oldal és értelmisége, ez a televény arra szövöget most terveket – nyomtatott sajtójában, rádiójában és tévéiben –, hogy akár alkotmányos felhatalmazás nélkül is, de valahogyan véghez kell vigyen egy kvázi rendszerbontást. Mert ha nem ők vannak kormányon – akkor minden illegitim. Minden. A hatalom visszaszerzéséhez pedig minden eszköz megengedett – az is, ami illegitim. Mert az általuk elképzelt „jogállamot” meg kell valósítani, ha kell, akkor a valódi jogállam ellenében. Ha törik, ha szakad.

 

MTB