| 
               2015.11.13. Szűcs Balázs: Az ég és a föld összeér
              
              Halottak napja a földön
              élők felé mindig a felelősséget közvetíti, hogy hogyan éljük
              értékesen életünket. Ugyanakkor ezekben a napokban gyakran előkerül
              a túlvilág képe, a mennyországról,
              az égiekről való gondolkodás. A következő két történet
              ezt hivatott bemutatni. Hogyan is ér össze a földi lét az örök
              élettel, és hogyan élhető át a menny és a kárhozat kettőssége:
              
               Volt
              egyszer egy szent életű fiatal szerzetes. Boldogan élte
              napjait. Mosogatás közben megjelent neki az Úr angyala és
              hírül adta neki: – Az Úr küldönce
              vagyok. Magas megbízatásom van, hogy közöljem veled, elérkezett
              az idő, térj be az örök hazába. – Köszönöm az
              Úrnak, hogy ilyen kedves, és gondol rám. Kérlek azonban, hogy
              mentsél ki. Te is látod, hogy milyen sok mosatlan tányér vár
              rám. Halasszuk el ezt a mennyei jelenést! – Intézkedek
              – szólt az angyal. A fiatal szerzetes
              elmosogatott. A kolostorban még számos munkát bíztak rá. Többek
              között a veteményes kert kapálását. Az angyal ismét
              megjelent. A szentéletű barát a kapájával a sok gazra
              mutatott: – Nem várhatna
              még valamit az örökkévalóság? Az angyal
              mosolyogva újra eltűnt. A szerzetes megkapálta
              a kertet, a magtárat is kifestette. Az említett munkák után a
              kórházba ment és éppen egy lázas betegnek adott egy pohár
              vizet, amikor újból megpillantotta az angyalt. A szerzetes nem szólt
              semmit, csak részvétteljes mozdulattal rámutatott a betegekre.
              Az angyal mindent megértett és eltűnt. Este, amikor a
              fiatal szerzetes a szobájában fáradtan lefeküdt, az angyalra
              gondolt és így szólt: – Uram, el tudnád
              küldeni ismét angyalodat értem? Szívesen vele mennék az örökkévalóságba! – Mit gondolsz,
              hol voltál egész idő alatt? – kérdezte tőle az angyal. A mennyország
              titka: 
               
               Egyszer egy kövér
              és otromba szamuráj meglátogatott egy jelentéktelen
              szerzetest. – Szerzetes –
              mondta neki –, tanítsd meg nekem, hogy mi a pokol és mi a
              mennyország! A szerzetes
              felemelte a szemét, hogy megnézze a nagydarab harcost és végtelen
              megvetéssel válaszolta: – Megtanítani
              neked, hogy mi a pokol és mi a mennyország? Neked semmit sem
              tudok megtanítani. Piszkos vagy és bűzlesz, a borotvád éle is
              biztosan rozsdás. Gyalázata vagy a szamurájok csapatának. Tűnj
              el a szemem elől, látni sem bírlak! A szamuráj
              rettentő dühös lett, a dühtől remegni kezdett. Kirántotta a
              kardját, a magasba emelte, készen arra, hogy megölje a
              szerzetest. – Ez a pokol –
              mormogta közben a szerzetes. A szamuráj meghökkent.
              Mekkora szánalom, mekkora megadás van ebben a kis emberben, aki
              kész az életét is feláldozni, csakhogy tanítást adjon neki
              arról, hogy mi a pokol. Lassan
              leeresztette kardját, tele hálával és megnyugtató békével. – És ez a
              mennyország – mormogta a szerzetes.
             |