Csurka István: EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT

A forradalom és szabadságharc kérdésköre nemcsak a magyar átalakulás vízválasztója, hanem – akármilyen kicsi ország történelmi tette volt is – a régi és az új világrendet is megosztja. Kitörése idején még tizenéves volt a jaltai rendszer. A forradalom leverése azért volt lehetséges, mert az USA tiszteletben tartotta a háborús világfelosztást és szovjet felségterületnek ismerte el hazánkat. A forradalom vérbe fojtása után, némi huzavonás késleltetéssel mindkét világhatalmi pólus ráütötte a pecsétet a Kádár-rendszer működésére. És amikor ütött a rendszer végórája, már a közösen elkövetett bűntett is a forradalom emlékezetének elhalványítására késztette őket. A forradalom eszméjével mindig a status quo szükségletét és parancsát állították szembe. A status quo megőrzése voltaképpen Jalta részleges érvényben hagyását jelentette. Németország ugyan egyesíthető, de a kommunisták átalakulhatnak, és nincs elszámolás. Magyarországon a szabad választások eredményét egy paktum teszi semmissé és nincs igazságtétel és nincs kivetve a rablott tulajdonból a kádárista elit.

Mindszenty József rádióbeszéde

– 1956. november 3. –

Igen gyakori mostanában annak a hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva őszintén beszél. Én ezt így nem mondhatom: nem kell szakítanom múltammal. Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönzésem előtt. Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel állok meggyőződésem mellett, mint nyolc éve, bár a fogság megviselt. Azt sem mondhatom, hogy most már őszintén beszélek, mert én mindig őszintén beszéltem; vagyis kertelés nélkül mondtam azt, amit igaznak és helyesnek tartok. Ezt csak folytatom itt, amikor közvetlenül, személyesen, tehát nem magnetofon-hangfelvétel útján szólok az egész világhoz és a magyar nemzethez. Rendkívül súlyos helyzetünkről külföldi és belföldi viszonylatban kell szétnéznünk. Oly távlatból kívánok megállapításokat tenni, ahonnan áttekintés nyílik, de sorsunkhoz viszont oly közel hajolva, hogy mondanivalómnak meglegyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára. A külföld felé élőszóval ma első ízben köszönhetem meg azt, amit nekünk nyújt. Mindenekelőtt a Szentatyának, XII. Pius pápa Őszentségének fejezem ki személyes hálámat, hogy a Magyar Katolikus Egyház fejéről oly sokszor megemlékezett. Mellette mély hálámat küldöm azoknak az államfőknek, a katolikus Egyház vezetőinek, a különböző kormányoknak, parlamenteknek, közéleti és magántényezőknek, akik a börtönömben töltött idő alatt hazám és sorsom iránt részvéttel és segítő szándékkal viseltettek.

Csurka István

Magyar abszurditások

– 1984 –

A világban ma kezd ébredezni és terjedni az önmagukért való egyetemleges felelősség gondolata. Ezt a gondolatot legtisztább formában és világraszóló érvénnyel 1956-os forradalmunk fejezte ki. Kétszer egymás után álltunk a vesztes oldalon. Szégyenpadra, kalodába ültettek bennünket, s nem mondhattuk ki, hogy igazságtalanul. Forradalmunk azonban igazi arcunkat mutatta fel. Most már bátran nézhetünk akárki szemébe. Ahogy Albert Camus, a híres francia író írta: A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármilyeik nép a világon.

Vass Krisztián: A Magyar Élet jobboldali korszaka (II. rész)

1937 októberében a lap szellemi iránytűt nyújtott át olvasóinak. A magyarság útja: jobbra vagy balra? – tette fel a kérdést a Magyar Élet. Az apropót a Cobden Szövetség orgánumának körkérdése adta, mikor a baloldaliság és jobboldaliság kifejtesére kérte fel a két oldal egyes képviselőit és a korszak jelentős személyiségeit. A Magyar Élet erre reflektált: a magyarországi zsidó kapitalizmus társadalmi fellegváraként emlegetve a Cobden Szövetséget leszögezte: „A Magyar Élet, mely az egész látóhatárt figyeli beleszól a vitába. (…) A Cobden kérdéseinek tengelyében a gazdasági probléma áll. A legmélyebben zsidó probléma: minden hatalmuk alapja. (…) A mi látásunk más. Mi a magyarság útját kémleljük? Jobbra vagy balra? (…) Bennünket kizárólag faji öntudat fölébresztése, a Magyar szociális igazság megteremtése, fajunk szolidaritásösztönének megerősítése a magyar szellem felszabadítása

a zsidószuggesztiójú iparirodalmiság és a svábgyámkodású tudományosság alól. (…) Korunk két hatalmas ereje: a megtisztult szociálizmus és a megújhodott, a faji gyökerekig lehatoló nemzeti gondolat. Melyik nyújtja ezeket teljesebben, termőbben, életrehívóbban a magyarnak: a jobb vagy a baloldal? Felelni fogunk rá.”

Hábel György rubindiplomás erdőmérnök, Jáky-díjas közlekedési mérnök, ny. MÁV mérnök-főtanácsos: A második ágfalvi csata mentette meg Sopront! 1921. szeptember 8.

A selmecbányai bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola diákjai tartalékos tisztekként vettek részt az I. világháborúban. 80 hősi halottunk volt, a főiskola létszámának kb. 20%-a. 1918 novemberében a fegyverszünet után az életben maradt és nem súlyosan sebesült diákok siettek Selmecbányára. A cseh légiósok már a garamvölgyi vasút mentén nyomultak előre, tehát nem sok idő volt hátra a menekülésre. Az akkor 183 éves főiskola diákjai összecsomagolták a könyveket, a gyűjteményeket, az irattárat, a laboratóriumi felszerelést és a fegyvereket. Útjuk már csak keleti irányban volt, a 25 km-re lévő Hontnémeti MÁV állomásra. Rekvirált szekerekre tették a nagy értéket, és gyalog követték azokat a decemberi hóban a vasútállomásig. December 14-én hajnalban rakodtak be a vagonokba, és aznap este megérkeztek Budapestre. 1919 tavaszáig vártak, hogy melyik város fogadja be őket. Sopron polgármestere, dr. Thurner Mihály intézkedett, és a Károly-laktanya kiürítésével tudták elhelyezni a főiskolát. Az oktatás 1919. április 18-án kezdődhetett meg, primitív körülmények között.

MAGYAR SORS

ÉS FEHÉR SZARVAS

– részletek –

Szabó Lőrinc válogatott prózai írásait tartalmazó kötetét 1994-ben adta ki a Magyar Fórum.

Nemrég Bulgáriában jártam. Nem időzhettem ott kiadósabban, de manapság a lehetőségekkel együtt szükségképpen megszerényednek az utazó vágyai és igényei. Szívből örültem tehát előre a kirándulásnak, s az út végeredményben sokkal többet nyújtott, mint vártam. Bennem is kiirthatatlan sóvárgás él a Dél melege és a Kelet misztikuma iránt. Ebben a tekintetben egészen romantikus vagyok. Egyszer már eljutottam életemben Kairóig, a gizehi piramisokig, láttam a Szfinxet, sőt valamivel még lejjebb is autóztam a Nílus partján, a szakkarai oázisig, ahol a folyó egyik partján a lépcsőpiramisok sorakoznak, s a homoktenger alatt az Ápisz bikák szentélyei, a másikon pedig II. Ramzesz kolosszusszobra hever a pálmafák alatt. Az az út sokkal messzebbre vitt Dél és Kelet felé, mint a mostani; s mégis folyton azt kellett éreznem, hogy csak a küszöbön vagyok, hogy még Kairó is csak a kapuja a Keletnek. A csodavilág folyton hátrált; a horizont, jól tudjuk, úgy fut tőlünk, ahogy mi futunk feléje. Az az egyiptomi exkurzió puszta kísérlet maradt az életemben, a lélek szökési kísérlete, a remény terepszemléje, amely ismert és reális ugródeszkát keres a képzeletnek az igazi célok, India és Kína felé.

Pósa Zoltán: Az ifjúság édes korbácsütései

Balatonfüredi emlék a hatvanas évekből

Az azúr vízbe fúródó fénycsöppek megváltoztatják egy pillanatra a Balaton értelmét. A móló megadóan simul a hullámok pikánsan zaklató tenyerébe. Minden padról a be nem teljesedés kukkoló sziszifuszai leselkednek.

– Felületes, könnyed lebegés az egész, jóleső lelki masszázst nyújt, de egy masszőrtől nem várhatjuk, hogy lélektani motivációk finomságaira is ügyelni tudjon.

A vékony gyerekképű barnafürtös, puttóképű fiú és a daliás szőke görögnimfás lány párosára boruló izzó légpalástot egy parti platán árnya hasítja ketté.

– A rossz hangulat tényezőjeként kezelhető fülledtség predesztinál arra, hogy túl szigorú légy – vette át Judit Gábor modorosságig választékos allűrjeit.

– Elnézést, ha akaratom ellenére ízetlenkedtem.

– Ugyan, kérlek, de ha azt mondom nagy őszintén, hogy igényeskedésem az ifjú titáné, nagyképűnek tartanál, joggal.

Judit elsöprő kacaja felgöngyölítette a fülledt csend késő délutáni foszlányait is.

–Érzékenységed szinte minden helyi tartományra kiterjed. Olyan vagy, mint a fagyos légben megtestesülő lehelet páraszobra. Vagy lefordítva prózára József Attilát, a fagyos leget megkarcoló cserjeág. Az agonizáló nap utolsó rohama, a kínoktól zölddé hasonuló hullámok folytatását rajzolja a semmibe. Gábor tekintete karambolozott Judit elrajzolt profiljával, a láthatatlan vízcseppek a tragikus hősnő glóriáját vonják fejére. Judit mosolyog, Gábor kerek pisze orrán is megfeszül a bőr, kissé nőies, lágyan tojásdad arcában elkerekedik mandulavágású, szuggesztív gesztenyebarna szeme, keresné Judit előkelő gödröcskéiben, a huncut gyermekded arcvonásokhoz képest felnőttes, markáns római orrnyergén és a búzavirágkék szemévődő kedvességében a démonok szarkazmusát, de Judit nem hajlandó semmiről sem tudomást venni, legkevésbé a fiú mesterségesen hergelt ellenérzéseiről, számára nem tartogatnak infernális meglepetést a sellők, akik a megvalósult, testet öltött szépség utáni végtelen űrről zengedeznek.

Domokos Kázmér: Az emlékeimben kutattam

Ha Kiskunmajsa említésre kerül, e lap olvasóinak (Igazunk ’56) két dolog azonnal eszébe ötlik: Pongrátz Gergely neve, és egy történelmi emléket őrző létesítmény neve, az általa, saját erőből Kiskunmajsán létrehozott ’56-os múzeum. Gergely, a Bajusz, a Parancsnok messzire költözött a fizikai és szellemi értelemben is beszennyezett, Demszky vezette „világvárostól”, Budapesttől. Meggyőződésünk, hogy Budapest jövőjét Gergely sem elsődlegesen balliberális irányítású világvárosként, hanem sokkal inkább Magyarország, magyar fővárosaként képzelte el. Megítélése szerint – amely beszélgetésünk során világossá vált – ez lenne az alapfeltétele annak, hogy a magyar történelem egyik kiemelkedő eseményének, az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzésére, az ország szívében múzeum létesüljön, önkormányzati, és egyértelmű kormányzati segítséggel, akarattal. Miután az erre való törekvések ma még nem érzékelhetőek, Gergely barátunk, természetesen teszi a dolgát, teszi azt, amit rákényszerít hazaszeretete, magyarsága, és ’56-os múltja.

Kimmel István: Aranyemberek a Mezőségben

Baráti társasággal Szék városkában megszállva, Wass Albert nyomdokain és regényeinek helyszínein jártuk öt napig Erdélyt. Ennek keretében sok értékes és tenni vágyó „Aranyemberrel” volt szerencsénk találkozni és szót váltani. Szálláshelyünkről, Székről csupán csak annyit szeretnék röviden elmondani, hogy Szék több mint ezer éves királyi város, amelyet a régi időkben sóbányászata emelte erre a rangra, a többi „sóvárossal” együtt. Itt a sóbányák már 200 éve kimerültek, így a mezőgazdálkodás és a kézművesség maradt a megélhetés alapvető forrása. A település még mindig szigorúan őrzi nyelvét, népművészetét és hagyományait, elsősorban az idősebb generáció révén.

Fejér György János: NEKEM SZÜLŐHAZÁM

Radnóti Miklós 1943. május 2-án feleségével, Gyarmati Fannival együtt római katolikus hitre tért. Sík Sándor keresztelte meg őket, és Zolnai Béla helyett, aki nem tudott Szegedről Budapestre utazni, Ortutay Gyula volt a keresztapjok. Grosz Dezső beletörődött abba, hogy gyámfia nem lesz textil-nagykereskedő, és támogatta a fiút válsztott életútján. Szerette őt. De Radnóti tudta, hogy az izraelita hit elhagyásával mélységesen és gyógyíthatatlanul megsebezte gyámatyját. Levelet írt hát Grosz Dezsőnek, amelyben köszönte szépen az eddigi nagyvonalú anyagi támogatást, és tudatta, hogy tudja: mint keresztény a jövőben nem tarthat igényt reá.

Dr. Diószegi György Antal : Archiregnum: Szent István apostolkirályunk országa ezer évvel ezelőtt

Archiregnum, archirex, apostolkirály: ezek a fogalmak a középkori magyar világ megértése körében alapvetést jelentenek. Dr. Erdő Péter bíboros ezt írta: „Úgy vonult be Szent István a történelembe, mint protorex, mint első király. És úgy néztek fel rá, mint apostoli királyra, a szó bizánci értelmében vett izaposztoloszra – vagyis olyan uralkodóra, aki … országának nem csak uralkodója, de apostola is volt.” Csíkszeredán, 2014. augusztus 20. napján Bazsó-Dombi Attila „Szent István Apostol-királyunk” koráról az alábbiak jegyében emlékezett meg: „Isten számunkra több, mint ezer esztendővel ezelőtt megadta, hogy Nagyboldogasszony alattvalóiként élhessünk és halhassunk Szűz Mária Országában, amelynek az Ősevangélium szerint … Archiregnum – mintakirályság – módján kell szolgálnia Isten Országának földi terveit”. Módosíthatatlan hagyaték ez „Szűz Mária Népe számára, amelynek tagja minden Nemzet fia, akik Szűz Mária Országának területén élnek történelmi idők óta”.

Dr. Sebestény Sándor ny. főiskolai docens, országgyűlési szakfőtanácsos : Az 1867-es Kiegyezést előkészítő államférfiak titkos tárgyalásai Gróf Andrássy Gyula (1823–1890)

Az 1867-es Kiegyezést koncepcionálisan megalapozó Deák Ferenc és politikusi köre, a későbbi Osztrák- Magyar Monarchia dualista államszerkezetét titkos politikai tárgyalásokon alakította ki. Revideálták Magyarország csorbítatlan függetlenségét kimondó történeti alkotmányunk közjogi alapelveit. Programjukból felvillantott néhány gondolatot Deák Ferenc a magyar képviselőház 1866. február 21-i ülésén. A leendő felelős kormány létjogosultságáról, „mint oly postulatumról [alapkövetelmény], mely nélkül a kiegyezést létesíthetni igen kevés ember hiszi e házban”, külön szólt. S kijelentette egyértelműen, stratégiai törekvésünk vezérfonala: „… a felelős minisztérium nemcsak a létezők közt legjobb biztosítéka a népek szabadságának, hanem egyszersmind villámhárítója a forradalomnak”