vissza a főoldalra

 2015.11.20. 

Nagy motivációt jelent a budapesti BL-hatosdöntő

Gór-Nagy Miklós szerint még csak nem is kérdés, ott lesz-e a válogatott Rióban

Részt vett a férfi válogatott számára hatodik helyet hozó kazanyi világbajnokságon, ám nem sok ideje maradt az ott szerzett sebek nyalogatására. Megkezdődött ugyanis a klubidény, amelynek során igen komoly feladatok várnak rá az OSC csapatában. A hazai bajnokság mellett immár javában zajlik a Bajnokok Ligája küzdelemsorozata is, a válogatottra pedig januárban a belgrádi Európa-bajnokság vár, így több frontos helytállásra lesz szükség az előttünk álló hónapokban.

Sportrovatunkban ezen a héten az A-Híd OSC válogatott vízilabdázóját, Gór-Nagy Miklóst kérdezzük, aki nemcsak klubfeladatait vázolta fel, de megosztotta velünk leülepedett kazanyi tapasztalatait és egyértelmű kijelentést tett a riói kvalifikációval kapcsolatban is.

– Kezdjük az aktualitások kellemetlenebb részével, a kazanyi világbajnokságon elért hatodik helyezéssel. Miután három hónapja véget ért a vb, immár letisztulva tekinthet vissza a tornára. Miért nem sikerült dobogón végezni?

– A hatodik helyezés egyértelműen csalódásként értékelhető, azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a magyar póló hagyományaihoz mérten erre nincs miért büszkének lenni. Ám csapatszinten ennek ellenére sem szeretnék általános értékelést mondani, egyrészt azért, mert ez mindig a szakvezetés dolga, másrészt pedig azért, mert úgy vélem, hogy nekünk, játékosoknak elsősorban a saját teljesítményünket kell mérlegre tennünk. Az önvizsgálat során azt kell megkeresnünk, hogy hibáztunk-e valamiben, és ha úgy találjuk, hogy igen, akkor oda kell figyelni arra, hogy legközelebb lehetőleg ne kövessük el ugyanazt a hibát. A saját játékomat én is alaposan kielemeztem, sőt Benedek Tibor szövetségi kapitánnyal beszélgettem is a tapasztalataimról. Arra jutottam, hogy nekem is megvan a magam felelőssége a vártnál gyengébb szereplésben. Általánosságban arra kell törekednem, hogy még koncentráltabban, jobban játsszak a jövőben, különösen támadásban, a helyzetkihasználást illetően. Védekező szerepemnél fogva viszonylag ritkán adódik úgy, hogy rám van kijátszva egy támadás, vagy egy emberelőnyös helyzet, ám ha mégis így történik, és én lövöm kapura a labdát, pontosabban kell céloznom. Kazanyban, a négy közé jutásért vívott, olaszok elleni meccsen elhibáztam az egyetlen gólhelyzetemet, és ugye közismert, hogy egy góllal kaptunk ki a taljánoktól. Máig bánt ez a kihagyott helyzet, hiszen ha gólt szerzek, akkor szinte biztosan döntetlen a meccs vége, márpedig ez esetben hosszabbításra kerül sor, amelyből mi is kijöhettünk volna győztesen. Ezzel már minimum a bronzéremért mérkőzhettünk volna. Ez is mutatja, hogy milyen nüánszok döntenek már ezen a szinten egy-egy meccs végkimeneteléről, ezért a mérkőzések döntő helyzeteiben való összpontosítás szerepe felértékelődik.

– Miként fogadta a hírt, miszerint változás lesz a válogatott stábjában, és Benedek Tibor munkáját a jövőben Gerendás György segíti majd?

– Személy szerint nagyon örülök Gerendás György szerepvállalásának. Aki ismeri a pályafutásomat, biztosan megérti, ha azt mondom: elfogult vagyok Gyuri bával szemben, mert nagyon sokat köszönhetek neki. Annak idején, még a BVSC-nél ő volt a nevelőedzőm, elsősorban ő volt az, aki játékost faragott belőlem. Néhány évvel később Egerben is dolgoztunk együtt, méghozzá nagyon sikeresen, hiszen két ízben is bajnoki aranyérmet ünnepelhettünk. Rendkívül jó szakembernek tartom, emberileg is remek kapcsolatban vagyunk, így kimondottan várom a válogatottnál való közös munkát vele. Biztosra veszem, hogy személyiségével és szakmai felkészültségével egyaránt sokat hozzátesz majd a csapat eredményes szerepléséhez. Abban is hiszek, hogy a más habitusú, ám rendkívül alapos Benedek Tiborral remekül kiegészítik majd egymást, kiváló párost fognak alkotni.

– Ezek szerint nem tart attól, hogy esetleg nem sikerül megszerezni a kvótát, és lemarad a válogatott a riói olimpiáról?

– Ez még csak meg sem fordul a fejemben, de szerintem senki másnak sem a csapatból. Még csak kérdés sem lehet, hogy ott a helyünk az olimpiai mezőnyben, és ennek már a legelső alkalommal, a januári, belgrádi Európa-bajnokságon érvényt is akarunk szerezni. Miután Szerbia, Horvátország és Görögország már kvótát szerzett, az EB-n kedvező esetben akár már a legjobb négybe kerüléssel is megszerezhetjük a magunk indulási jogát. De természetesen nem csupán a kvóta megszerzéséért szállunk majd vízbe Belgrádban, hiszen külön is extra motivációt jelent, hogy éppen a nagy rivális, Szerbia által rendezett kontinensviadalon mutathatjuk meg ország-világ előtt, hogy a kazanyi vb csak kisiklás volt.

– A válogatott után térjünk rá a klubszereplésre. Csapata, az A-Híd OSC viszonylag simán kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Ezt már önmagában is nagy eredménynek tartja, vagy alapelvárás volt, hogy felkerüljenek a főtáblára?

– A két felvetés nem zárja ki egymást, mert a BL főtábla természetesen szép eredmény, ám már a bajnoki idényt megelőzően egyértelműen megfogalmaztuk az elérendő célok között, hogy a csapatnak fel kell jutnia a főtáblára. Ez egyébként egy reális, és teljesíthető elvárás volt. Az előselejtezőben a német Hannover, a francia Marseille és a grúz bajnok Tbiliszi volt az ellenfelünk, innen kötelező feladat volt továbblépni. A főtáblára kerülésért a Nagyváraddal kellett megmérkőznünk. Ez már keményebb dió volt, ám a végső sikerünk egy pillanatig sem forgott veszélyben, és végül kettős győzelemmel jutottunk be a BL legjobb 12 csapata közé.

– A főtábla két hatos csoportból áll. Első ránézésre nagyon erősnek tűnik az önök csoportja.

– Kétségtelen, hogy nagyszerű riválisokkal kell felvennünk a harcot, de állunk elébe. A Szolnok, a Jug Dubrovnik, a Pro Recco vagy a Partizán Belgrád egyaránt kiemelkedő játékerőt képvisel, talán csak a török Galatasaray lóg egy picit ki a sorból, bár jelenlétük egyértelműsíti, hogy lebecsülni őket sem szabad. Pikáns párharcok várhatóak, akár a BL egyetlen szerb résztvevője, akár a Pro Recco, akár a Szolnok ellen. Mindenkivel oda-vissza alapon mérkőzünk meg, így összesen 10 csoportmeccset játszunk majd le. Mindkét csoportból az első három csapat jut tovább a tavaszi, hatcsapatos döntőbe, amelynek Budapest ad otthont. Tekintettel arra, hogy Magyarország lesz a házigazda, egy magyar gárda – a másik csoportban lévő Eger – automatikusan ott lesz a Final Six mezőnyében. Amennyiben a mi csoportunkból a Szolnok is és mi is továbbjutnánk, úgy három magyar csapat lenne ott a hatos döntőben, ami nagy fegyvertény volna.

– Mekkora esélyt lát erre?

– Nehéz most még megjósolni a mi csoportunk végső sorrendjét, hiszen épp csak megkezdődtek a főtáblán a meccsek. Sajnos nem kezdtünk túl jól, a Jug Dubrovnik ellen hazai pályán két gólos vereséget szenvedtünk. Ezek az elhullajtott pontok hiányozhatnak majd a végelszámolásnál, ám ennek ellenére még sincs veszve semmi. Csapatunk képes lehet az első háromban zárni a csoportküzdelmeket, ami hatos döntőt fog érni. Mindannyiunkat nagyon motivál, hogy hazai pályán, fergeteges közönség előtt játszhatunk majd a végső helyezésekért.

– Annak ellenére, hogy Szerbia válogatott szinten kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, mindössze egy csapattal képviselteti magát a BL-ben, mi, magyarok viszont hárommal. Lehet ebből profitálni válogatott szereplés vonatkozásában?

– Őszintén szólva szakmai tekintetben nem igazán hinném, hogy a klubszintű eredményekből bármi is átültethető a válogatott meccsekre, már csak azért sem, mert a legjobb szerb játékosok szinte kivétel nélkül külföldön játszanak. Nem egy közülük épp a három BL-résztvevő magyar klub valamelyikében. Van azonban egy másik vetülete is ennek. Ha sikerülne mindhárom magyar csapatnak ott lennie a Final Six-ben, az a végső helyezésektől függetlenül is egyfajta erődemonstrációt jelentene, amellyel az ellenfeleknek, de még akár a játékvezetőknek is fel tudnánk mutatni, hogy milyen erős a magyar póló. Lélektanilag ez komoly előnyt is jelenthet egy-egy kényes szituációban, emiatt nagyon is sokat számíthat a többszörös részvétel.

– Legvégül ejtsünk szót a magyar bajnokságról is, annál is inkább, mert a Debrecenben elszenvedett vereségre hivatkozva Vincze Balázs reményét fejezte ki, hogy ez majd rendet tesz a fejekben. Mire utalt a mester? Mentális gondok voltak a csapat háza táján?

– Azt hiszem, arra célozhatott, hogy egy kicsit talán elvonták a figyelmünket bizonyos csapat körüli ügyek, például ami az átigazolás terén zajlott, zajlik. Aki sportolt valaha egyesületi szinten, az tudja, hogy a csapat életét, szereplését is befolyásoló körülményektől nem olyan könnyű elvonatkoztatni, de végső soron mégiscsak azért vagyunk profi sportolók, hogy erre képesek legyünk. Nyilatkozatával Vincze Balázs azt akarta üzenni, hogy komoly céljaink megvalósítására csak akkor van esély, ha rend van a fejekben, és a játékosok kizárólag a játékkal foglalkoznak, nem a külső körülményekkel.

– Tavaly bejutottak a döntőbe, ám ott viszonylag simán legyőzte önöket a Szolnok. Idén mit vár az OB I-ben?

– Ha reálisan értékeljük a dolgokat, akkor el kell mondani, hogy a Szolnok nem véletlenül nyerte meg a tavalyi pontvadászatot. Világklasszisok egész sora pólózik a Tisza-partján, kiemelkednek a honi mezőnyből. A nyáron ráadásul egyben tudták tartani a keretet, ami önmagában is siker volt. Az Egert tavaly legyőztük a bajnoki elődöntőben, ám ők is együtt maradtak, semmiképpen nem gyengültek az előző évhez képest. Úgy vélem, szoros, kiegyenlített harc lesz e három csapat között a végső győzelemért. Egy igazi sportember persze mindig győzni akar, így még akkor is nekiveselkedünk, hogy a tavalyi ezüstnél fényesebb érmet szerezzünk, ha tudjuk: ehhez fel kell borítani a papírformát.

Kovács Attila