vissza a főoldalra

 

 

 2015.11.20. 

Színigazgató és filmgyáros

Janovics Jenő Napok – Kolozsvár

Erdély, s azon belül, Kolozsvár egykori színészére, színigazgatójára és filmgyárosára, Janovics Jenőre gálaestekkel, kiállítással, könyvbemutatóval, filmvetítéssel emlékeztek meg a „kincses városban” november 5. és 10. között.

A Kolozsvári Magyar Opera létezése óta hangsúlyt fektet mind a magyar, mind az egyetemes, klasszikus, mind a kortárs alkotások bemutatására és műsoron tartására. Ünnepelték Mozartot, Verdit, Puccinit, illetve Lisztet, Erkelt, Kodályt és Bartókot egyaránt. Szép Gyula, az intézmény igazgatója elmondta: „a nagy zeneszerzők mellett a közelmúltban egyre többet foglalkoztatott azoknak a személyiségeknek az életpályája, akik a magyar, de elsősorban az erdélyi zenés színpad alakításában, fejlődésében játszottak fontos szerepet. Ezért szerveztük meg tavaly nagy sikerrel a Bánffy Miklós Napokat, idén pedig nem következhetett más a kolozsvári zenés színpad nagyjai közül, mint Janovics Jenő, aki 1872-ben született Ungváron, és 1945-ben halt meg Kolozsvárott.” A Janovics Jenő Napok programja összeállításának az volt a vezérfonala, hogy a szervezők érinteni tudják Janovics rendkívül összetett, sokrétű tevékenységének minél több oldalát. „Partnerként felkértük a Kolozsvári Román Nemzeti Operát – folytatta Szép Gyula –, hiszen jelenlegi székhelyük kiépítésében Janovics is részt vett, illetve a Kolozsvári Magyar Színházat, amellyel együtt használjuk a szintén Janovics által építtetett Szamos-parti színházat.” November 5-én, 17 órakor a magyar operában könyvbemutatóval és kiállítással nyílt meg a rendezvénysorozat, majd azt követően Erkel Ferenc Bánk bánját adták elő. Hogy miért pont azt? Erre a direktor így felelt: „1945-ben a Kolozsvári Magyar Színház Katona József Bánk bánját tűzte műsorra évadnyitó előadásként, Janovics Jenő rendezésében, s az újra kinevezett színházigazgató alakította volna Biberachot. Az előadás napján, november 16-án délelőtt Janovics elhunyt, évadnyitó beszédét a mondat közepén hagyta félbe. Illőnek tűnik, hogy ezért Erkel remekművével emlékezzünk halálának hetvenedik évfordulójára.” A filmgyártó Janovicsnak is külön estet szenteltek, és november 8-án Selmeczi György karnagy, zeneszerző és rendező neves alkotókkal, előadóművészekkel mutatta be a Szívem szeret zenés gálaestet, amelynek részeként magát Janovics Jenőt is megidézték a színpadon.

Mit tudott Janovics Jenő? Tudott minden iránt érdeklődni. Dráma, színjátszás, operett, kabaré, film. Nagyon sok némafilmet forgatott. Mindig talpra tudott állni. Elvették tőle a Hunyadi téri színházat, amiben jelenleg a román színház működik. A Szívem szeret gálaestben, amikor közli vele ezt a román vezető, ő ezt kérdezi: „Én mit vettem el tőled, Tódor?” S akkor átköltözik a társulat a Szamos partjára. Janovics lerázta magáról a csalódást, a fájdalmat, az igazságtalanságot, és ment tovább. Olyan volt, mint Midász király, csak nála nem a kapzsiság változtatott mindent arannyá, hanem a bőkezűség. Sosem azzal foglalkozott, hogy felnézzenek rá, hanem, hogy megteremtsen valamit. Közönséget nevelt, értőt, minőségre fogékonyat. A legnagyobb érdeme az volt, hogy a trianoni diktátum után fölvállalta az erdélyi színjátszás ügyét.

 

Medveczky Attila