|
 2015.11.20.
Korai öröm
Mit értett meg a
parlament az utca követeléseiből? Szerdán kiderült: semmit.
Nagyvonalú gesztussal megszavazták a közalkalmazottak bérének
tízszázalékos emelését, gondolván, egy kis alamizsnával
befogják az elégedetlenkedők száját, szereznek még néhány
szavazatot. Csakhogy az egy héttel ezelőtt országszerte utcára
gyűlt több mint hetvenezer ember nem fizetésemelést követelt,
hanem felelős politizálást. A képviselők mostani gesztusa
pedig minden, csak nem felelős.
Lenyelte
a szociáldemokraták mérgezett almáját mindenki. Hatástanulmány,
elemzés nélkül megszavazták a béremelést. Amint egy
RMDSZ-es honatya fogalmazott: „Nem kérdeztük meg, honnan van rá
pénz, mert az államtitkár asszony biztosított: megvan rá a
keret”. A liberálisok kötötték kicsit az ebet a karóhoz, ám
végül ők sem mertek a nem oldalára állni. Pedig nem kell nagy
ész felmérni, hogy az általuk is támogatott eljövendő szakértői
kormányt hozták így lehetetlen helyzetbe, az SZDP bosszúját
segítették kiteljesedni.
Kérdés nem fér ahhoz, az orvosok és tanárok után a közalkalmazottak
is megérdemelnék a tízszázalékos béremelést. Mint ahogy
nagyon sokan a magáncégeknél dolgozók közül is, kiknek az adólejeiből
összeálló költségvetést osztogatják most honatyáink.
Csakhogy nincs törvény, kormányrendelet, amely kötelezően növelné
a nadrággyárakban dolgozók vagy üzleti elárusítók minimálbér
körüli fizetését, a magánszektorban a piacgazdaság törvényei
uralkodnak: ha jut rá, emelnek a béreken, ha nem tetszik, lehet
máshol keresgélni. Ezt az alapszabályt rúgták fel a képviselők,
ők döntöttek, a kormány biztosítsa a fedezetet, s ha nincs
ahonnan, tegyen róla, hogy legyen.
Sürgős volt porig rombolt megítélésük javítása, no
meg jövőben szavazatra is szükségük lesz, ha vissza akarnak
kerülni a kényelmes bársonyszékbe, nem várhattak a nagyvonalú
gesztussal addig, amíg az ország gazdasága is lehetővé teszi
a fizetések növelését. És még egy legyet ütöttek egyetlen
csapással: sarokba szorították Klaus Johannis államelnököt,
aki a néppel fraternizálva fő ellenségükké vált, választania
kell: vagy vissza meri küldeni a törvényt, vagy nehéz
helyzetbe hozza frissen kiválasztott miniszterelnök-jelöltjét.
Az, ami szerdán a
parlamentben történt, kísértetiesen hasonlít 2008 őszére,
amikor ugyanilyen demagóg módon, éljenzéssel és tapssal kísérve
elfogadták a tanárok bérének 50 százalékos emelését. Akkor
is dübörgött a gazdaság, és akkor sem érdekelt senkit,
honnan lesz rá fedezet, kijelentették, hogy ez jár a pedagógusoknak,
tehát meg kell adni. Nem lett belőle semmi, sőt, a válság elsöpörte
a közalkalmazottak bérének 25 százalékát. A pezsgőbontással
most sem ártana várni még.
Farkas Réka
Háromszék
|
