vissza a főoldalra

 2015.11.20. 

Az emberek sosem lesznek egyenlőek

Azonos lehetőséget mindenkinek

A Hajdúnánás Városi Önkormányzat közel 22 millió forint vissza nem térítendő, száz százalékos intenzitású támogatást nyert. Mire használták föl ezt az összeget? Meg lehet-e teremteni egyáltalán az esélyegyenlőséget, vagy ez csak illúzió? Hogyan kapcsolódik össze az egészségügyi ellátás, az oktatás, valamint a lakhatási helyzet a nánási programmal? – kérdeztük Hajdúnánás alpolgármesterét.

 A pályázat projektzáró eseményére október 22-én került sor a Bocskai Filmszínházban. Mire pályáztak, és kik voltak a célcsoportok?

 – A pályázat 2015. április 15-én indult el, és november 15-éig kell ezt a projektet befejezni. Mindez a Széchenyi 2020 terven belül az Állami Reform Operatív Program része volt. Jelen esetben a Hajdúnánási Közös Önkormányzati Hivatal sikerrel pályázott a Területi együttműködést segítő programok kialakítása az önkormányzatoknál a konvergencia régiókban címmel közzétett felhívásra, melynek keretében a Hajdúnánási Járáson belül az esélyegyenlőség javítását tűzte ki célul. A pályázat részben a városra, és a járás három kis településére terjed ki: Tiszagyulaházára, Folyásra és Újtikosra. Tehát nem az egész járásra pályáztunk, mert a közös hivatal csak ezt a plusz három települést látja el. Polgár és Görbeháza a programterv kidolgozásában nem vett részt, azonban jelezte a két település, hogy a kidolgozott program tartalmi részével egyetértenek, s annak a cselekvési szakaszában szeretnének részt venni. A feladatunk az volt, hogy a helyi esélyegyenlőségi programokat megvizsgáljuk, összehasonlítsuk, eggyé dolgozzuk, és járási szintre emeljük. A projekt keretében a Hajdúnánási Közös Önkormányzati Hivatalhoz tartozó települések vállalták, hogy együttműködésük által az öt esélyegyenlőségi célcsoport, a mélyszegénységben élők és romák, az idősek, a nők, a gyermekek, valamint a fogyatékkal élők életminőségének javítását célzó dokumentumot hoznak létre Járási Esélyteremtő Programterv címen. Bár a célcsoportok esetében az esélyegyenlőség helyett a hátránykompenzáció kifejezést szeretem használni. A projektterv elsősorban arra irányult, hogy szakmai kerekasztalt hozzunk létre a járásban, és tárjuk föl a problémákat településenként, célcsoportonként, élethelyzetenként, összesítsük a megoldási javaslatokat, s készítsünk egy intézkedési tervet, melyet tárgyaljanak meg az érintett képviselő-testületek, s utána a benne leírtakat a területeken próbáljuk megvalósítani. Öt területet vizsgáltunk a projekt keretén belül: a foglalkoztatást, az egészségügyet, a lakhatást, az oktatást és a szociális helyzetet. Olyan értelemben sikeresek voltunk, hogy a már említett, két nem érintett település is elfogadta a megoldási módszereinket.

 Egy dokumentum összeállításában mi kerül 22 millió forintba?

 – Az összeg nagyobb részét a pályázatban vállalt dokumentumok elkészítésére és összeállítására, 24, az érintett településen megrendezett kerekasztal beszélgetés, szakmai találkozó, rendezvény finanszírozására, külső és belső szakmai közreműködők 7 hónapon át tartó munkájáért fizetendő tiszteletdíjra fordítottuk. Történt eszközbeszerzés, számítástechnikai eszközöket, operációs rendszereket vásároltunk, illetve a pályázat menedzsmentjével, közbeszerzéssel, nyilvánosság biztosításával járó kiadások fedezésére fordítottuk. A tervek konkrét megvalósítása természetesen ennek az összegnek a sokszorosába kerülne.

 Meg lehet-e teremteni egyáltalán az esélyegyenlőséget, vagy ez csak illúzió, mint annak idején a világbéke elérése?

 – Amint említettem, esélyteremtő programtervet dolgoztunk ki, de ezt az elnevezést sem tartom pontosnak, mert igazából az esélyekhez való hozzáférésről van szó, vagy pedig bizonyos hátrányok kompenzációjáról. Tehát az esélyegyenlőség valóban egy elvont fogalom, amely soha meg nem valósulhat. Az esélyegyenlőség, elérhetetlen, mert az esélyek nem lehetnek egyenlőek, azonosak, hiszen minden település más és más demográfiai, gazdasági jellemzőkkel rendelkezik. Az Európai Unióban ezért használják az „egyenlő lehetőséget mindenkinek” kifejezést. Az emberek sosem lesznek egyenlőek, hiszen más lehetőségekhez, szolgáltatásokhoz tudnak hozzáférni például a Buda elit részében lakók, mint a járásunkban élők. A hátrányokat viszont lehet csökkenteni és kompenzálni.

 A civil szervezetek, az egyházak is részt vesznek a mélyszegénységben élők helyzetének javításában?

 – Nem csak a mélyszegénységben élőkről van szó, mert ők csak az egyik célcsoport tagjai. A közös munkába bevontunk az egyházak helyi képviselőit, ahogy ifjúsági szervezeteket, roma önkormányzatot, a kormányhivatalt és a Családsegítő Szolgálatot is. Tehát elég sok külső szervezet is részt vett a projekt lebonyolításában, illetve a programterv létrehozásában. Feladataik pedig bőséggel lesznek a terv végrehajtásakor.

 Mikor kerül sor a cselekvési szakaszra?

 – A zárórendezvényen is elmondtam, hogy ez az esemény nem valaminek a végét, hanem valami újnak a kezdetét jelenti. Hiszen a projektterv alapján történnek meg azok a konkrét lépések, amelyek elősegítik azt, hogy segíthessünk a hátrányos helyzetű embereken. A programterv SWOT-analízisen alapszik, így folyamatosan „iránytűként” használhatjuk. Az adott feladattól függ, hogy mely feladatokat tudják a települések saját erőből, pályázat útján, vagy a civil szférán keresztül elérni. A végrehajtás tehát folyamatos. Állandóan napirenden kell tartani a programtervet, mely megjelöli azokat a kitörési pontokat, melyek például a foglalkoztatási helyzet javítását célozzák meg, vagy az elvándorlás csökkentését, illetve azt, hogy az oktatáson keresztül miként lehet elérni a helyi hátrányok minimalizálását.  

Mekkora a járásban a munkanélküliség?

 – Járásunkban az országos átlagnál kissé magasabb, 8% körüli a munkanélküliség, ami településenként változó.

 Vannak, akik szeretnének dolgozni, mások kerülik a munkát, illetve mivel szüleik sem dolgoztak, így nincs előttük megfelelő példa. Nehéz megszólítani az utóbbi két csoportba tartozókat?

 – Nem könnyű, az biztos, ám sikereket érünk el a közmunkaprogram területén. Sőt modellértékűnek tekintette a Belügyminisztérium a hajdúnánási közfoglalkoztatást, amiért külön elismerést és támogatást is kaptunk. Városunkban éves szinten közel 900 fő vesz részt az értékteremtő közmunkaprogramban. A cél, hogy az elsődleges munkaerőpiacra vezessük a közmunkásokat, erre van is remény, mert például nemrég keresett föl bennünket az egyik tiszaújvárosi nagyüzem, hogy segítsünk számukra a munkaerő toborzásában.

Medveczky Attila