|
 2015.11.27.
Gondolj merészet
és nagyot
Erkel Ferenc: Bánk bán – Kolozsvári Magyar Opera
A Janovics Jenő
Napok keretében, november 5-én tűzte műsorára Erkel Bánk bánját
a Kolozsvári Magyar Opera. Ami Dehel Gábor rendező legnagyobb
érdeme, hogy a cselekményt nem helyezte át más korba, a
koncepció mentes minden lila ködös modernizmustól. A jelmezek
a történet korát idézték. Az viszont érthetetlen volt számomra,
hogy a magyar uraknak, az úgynevezett békétleneknek miért kell
leadniuk kardjukat, mielőtt a királyi udvarba beléptek. Ilyenre
a magyar történelemben nem volt példa. Szintén nem tudott
sokat kezdeni a rendező a Tisza-parti jelenettel, ahol valami vízi
tündérek, vagy boszorkányok, mint Melinda őrületének kivetülései
hajszolják öngyilkosságba a meggyalázott nőt. Mindezeken kívül
maga a rendezés nem volt öncélú, és a zene elsőbbségét
szolgálta.
Ha
már a zenénél tartunk, esztéták, zenetörténészek, rendezők,
dramaturgok évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy az eredeti Bánk
bán a jobb, a hitelesebb, vagy a Nádasdy Kálmán által átírt
verzió. Sőt még arról is vita folyik, hogy vajon melyik is az
eredeti zene és librettó. A kolozsváriak ragaszkodnak ahhoz,
hogy ők játsszák az eredetit, ahogy azok is, akik évekkel ezelőtt
a Magyar Állami Operaházban az úgynevezett ős-Bánkot színre
vitték. A vita azért parttalan, mert a Bánk bán, akár átírt,
akár „ősi” formában játsszák, nem veszít semmit sem az
üzenetéből. Abból, hogy minden egyes korban küzdjön a
magyarság az idegen elnyomás ellen, tartsa meg hitét, identitását.
A Bánk bán a magyar dráma-és operairodalom legfontosabb
darabja. Történet a magyar nemzet elnyomásáról, szenvedéséről,
melyet Katona József szinte kínzó őszinteséggel, Erkel Ferenc
pedig szívvel, csontig hatoló zenével mesél el. A Bánk bán
az első Erkel-opera, amit színre vitt a kolozsvári társulat. S
itt jegyezzük meg, hogy a Kolozsvári Magyar Opera kötelességtudatból,
és tiszteletből Erkel összes operáját bemutatta.
A
felvilágosodás eszméje, a reformkor hihetetlen hatással volt a
magyarok szellemi életére, amely magával ragadta a kor hangászait
is. Zenénk pedig kézen fogva haladt az irodalommal. A XVIII. és
XIX. század fordulóján Bihari, Csermák, Lavotta, a verbunkos
zene hőskorának ünnepelt hegedűvirtuózai, komponistái hatására
nemzeti táncok sora jött létre. A verbunkos egy sajátosan
magyar zenei stílus, amely egy nemzeti karakter kialakulását
segítette elő. Nyelvezetét – az olasz–francia opera ízeivel
elegyítve – Erkel felhasználta operáiban is. A Bátori Mária,
a Hunyadi László, a Bánk bán, a Dózsa György, a Brankovics
György, az Erzsébet, az István király és a szabadságharc
soha el nem múló emléke előtt tisztelgő Névtelen hősök;
ezek a közönség által igen lelkes fogadtatásban részesültek.
A Bánk bán a felsoroltak közül kétszeresen is kultúrkincs.
Katona József történelmi drámájának éppúgy nincs párja a
magyar irodalomban, mint Erkel operájának a magyar történelmi
dalművek sorában. Az alkotó kritikusai – s talán még
ellenfelei is – e művekben a magyar nemzeti opera megszületését
méltatták.
A
november 5-ei Bánk bán címszerepére a Magyarországon élő
Turpiniszky Gippert Bélát hívták meg. Ő az első felvonásban
eléggé erőből énekelt, majd „visszatalált önmagához”.
Nagy formakultúra, s a kifejezés különleges gondossága tükröződik
már abban a gesztusban is, ahogyan a tenorista a kolozsvári színpadon
letette névjegyét a második felvonás nagyáriájában, a
„Hazám, hazám”-ban. Ezt az áriát igen szépen, ökonomikusan
építette fel. Ez a Bánk a nemzet szócsöve, mellette indulatos
és nyugtalan nagyúr. Veress Orsolya Gertrúd-alakítása volt az
est egyik fénypontja. Ritka élvezet első pillanattól az utolsóig,
hogy a művésznőnek minden sikerül, méghozzá olyan magától
értetődő természetességgel, hogy szinte feledteti is a
mesterségbeli tudást, ami e tökéletesség mögött áll. Az erőfeszítés
árnyékát sem érezni a szólam legmagasabb fekvéseiben sem; a
hang dúsan, folyékonyan, melengető bőséggel kitárul és árad
a tetőpontokon; s mintha a színek kiegyenlítésére sem kellene
gondot fordítani; egyenletes fényben, csillogó meleg pompában
fürdik a hang minden regisztere anélkül, hogy a technika
kiegyenlítő szerepe észrevétetné magát. Vigh Ibolya Melindája
egyetlen egy éles hang kivételével remekül szólt. Ebben a
szerepében nemcsak káprázatos kadenciákat produkált, hanem a
Katona –dráma tragikus sorsú, romantikus hősnőjét is életre
keltette. Az „Ölj meg engem Bánk” –áriája különösen
szépre sikeredett. A Daróczi Tamás által alakított Ottó
meglehetősen negatív figuraként jelent meg, tehát nem csupán
egy szerelemittas, kéjsóvár alakként, aki hatalmával visszaélve
mindenre képes, így arra is, hogy rútul meggyalázza Melindát.
Alakítása jó volt, de a hangja már nem szólt úgy, mint fénykorában,
s ezt a hiányosságát technikai rutinnal próbálta pótolni.
Bevallom, először megijedtem, mikor megtudtam, hogy a fiatal, 26
éves Sándor Csaba énekli Tiborc szerepét, ám magas színvonalon
énekelt, professzionális produkciót láthattunk tőle. A magas
hangoknál sem erőlködött, játéka meggyőző volt – nem
lehet könnyű huszonévesen egy idős parasztot alakítani. Nem
is hiányzott belőle az elsöprő erő.
 Mányoki
László most debütált Petur bán szerepében. Elementáris erővel
énekelte szerepét, nyers volt, elszánt, hangilag pedig
magabiztos. A bordalnál viszont sokkal több erőt vártam volna
tőle. Annak külön örvendtem, hogy végre egy Petur, akinek a
hangja az együttesekből is kihallatszik. Biberachnak, a lézengő
lovagnak nem írt sok énekelni valót Erkel, Szilágyi János mégis
szinte főszerepet kreált belőle. Szilágyinak nagyon jól állt
az intrikus szerepe: alakításában Biberach egy igazi, gátlástalan
gazember volt, aki kéjesen élvezi a rombolást, amit véghezvisz
maga körül. Énekesi teljesítménye a tőle megszokott magas színvonalat
képviselte. Az énekkarra nagy feladat hárult, ám szépen
teljesítette azt. A kórustablók magukkal ragadó sodrását
sikeresen adta vissza. Az Incze G. Katalin vezette zenekar
egyenletesen muzsikált, megmutatva Erkel zenéjének minden sokszínűségét,
szépen kidomborítva a csúcspontokat. A hangszeres kíséret
ennek következtében finoman árnyalt és magával ragadó volt.
A karmester letisztult és jól végiggondolt koncepcióval
rendelkezett az operáról, amelyet hatásosan tudott interpretálni.
Medveczky Attila
|
