|
 2015.11.27.
A háború előszobájában – meztelenül
A Párizsban
lezajlott mészárlás következményei felbecsülhetetlenek. Európa
néhány hónap alatt két hatalmas sokkal találta szemben magát.
Az első, a migránsválság már kikezdte, de alapjaiban nem
rengette meg az európai politikai status quót. Ez a második, a
párizsi támadás azonban nyilvánvalóvá tette, hogy itt
valamiféle újszerű háború kezdetén vagyunk, mely bármikor
kiszélesedhet hagyományos háborúvá. Márpedig a háborús
helyzetben a magát bebetonozó, de egyben tehetetlen európai
vezetés, a kis formátumú bürokraták igazgatta EU adminisztráció
nem maradhat a helyén.
A
háború karizmatikus vezetőket, Churchilleket, De Gaulle-okat kíván,
és ha Európa túl akar élni, akkor valamiféle egységes
fellépést is. Ez az egységes fellépés óhatatlanul központosítást
eredményez, mely központosítás a kis nemzeteknek hátrányos.
Így nekünk, magyaroknak is az, hacsak a központosítás egyik
meghatározó figurája nem éppen a magyar miniszterelnök.
Orbán a párizsi
terror után hatalmas népszerűségnek örvendhet, ha előrejelzéseit,
politikáját és a menekültügyben tett erőfeszítéseit
megfelelő körítéssel tálalják a nyugati publikumnak, és ha
valósággá válhat a V4-ek összezárása, a Budapest–Varsó
tengely. Ritka lehetőség ez egy 10 milliós ország vezetőjének.
Érdemes elgondolkodni rajta, már csak azért is, mert nem látszik
az alkalmas európai vezetők tömege. A lehetőség egyben történelmi
felelősség is.
Bassár el-Aszad
szíriai elnök szerint Franciaország péntek éjjel azt élte át,
amit Szíria az elmúlt 5 esztendőben. És Aszadnak igaza van. A
Nyugat és elsősorban az amerikai külügy mérhetetlen cinizmusa
most visszaüt. Ez persze a tényen mit sem változtat, hogy most
Európának nincs más lehetősége, mint hogy megvédje magát. Tűzzel-vassal,
ha kell. Mi magyarok az egységes Európa vezetésében, a védekezés
megszervezésében példátlanul stabil politikai helyzetünk,
illetve Orbán kétségtelen karizmája miatt, éppen a
miniszterelnökön keresztül, talán részt vehetünk. Ezzel az
egységesülő Európában is elkerülhetjük a végső feloldódást,
a szuverenitás lényegi elvesztését.
Védekezésében,
saját magunk megvédésében azonban nem tudunk részt venni,
mert nincs mivel. Nincs számottevő haderőnk, nincs hadiiparunk.
Nemzetünk mérete
adottság, haderőnk méretén, erején, hadiiparunk potenciáján
azonban lehet változtatni. Jelentős haderő nélkül előnyös
politikai helyzetünk csak múló állapot. A magyarság megmaradásának
tartós biztosítása és Orbán megjelenése Európa új vezetői
között elképzelhetetlen haderőnk és hadiiparunk gyors és
jelentős fejlesztése nélkül. Elkötelezett emberek állnak készen,
hogy mindez elkezdődhessen.
Csorja Gergely
|
